A szőlő nem szereti a hirtelen döntéseket

Vajon milyen hatással van a klímaváltozás a szőlőskertekre? Szabad-e radikális döntéseket hoznunk, vagy kis lépésekben haladjunk előre? Miben segítenek nekünk a rezisztens szőlőfajták, és léteznek-e általános érvényű tanácsok? Dr. Lukácsy György szőlészeti tanácsadót, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) adjunktusát Szabó Edit kérdezte.

Milyen volt a tavalyi évjárat?

Amikor az évjáratokat elemezzük, akkor mindig az előző év novemberétől figyeljük az időjárást, ugyanis a téli csapadékmennyiség és a hőmérséklet nagyban befolyásolja a következő évet. Mivel 2023 őszén óriási mennyiségű csapadék hullott mindenhol, feltöltődtek nedvességgel a talajok, miközben az elmúlt tíz év legenyhébb telét regisztráltuk. Ez utóbbinak köszönhetően már 2024 februárjában megvolt a rügyfakadáshoz szükséges hőösszeg. A március kifejezetten meleg volt, a hőmérséklet rekordokat döntött, és ennek eredményeként nagyon korán, már március végén – tehát az átlagos időszakot két, két és fél héttel megelőzve – fakadásnak indult a szőlő.

Gondolom, ennek is megvan a maga veszélye…

Sajnos igen. A robbanásszerű fakadás után ugyanis jött egy lehűlés, ami számos borvidéken – például az Alföldön vagy a nyugat-magyarországi régióban – fagykárt is okozott. Ez a korán fakadó évek átka.

A korai fakadást korai virágzás követte?

Az átmeneti lehűlés után visszatért a szokatlan meleg, így az évjárat a virágzásnál is megtartotta a koraiságát. A szőlő május közepére a legtöbb helyen elvirágzott, és a hőmérsékleti rekordokat hozó nyár miatt a zsendülés is elkezdődött július közepén. A meleg az ország nagy részén, különösen Szekszárd és Villány környékén szárazsággal párosult, de augusztus közepén már Tokajba is megérkezett az aszály. Ez gyors érést eredményezett országszerte, így a korai fajtákat, például az Irsai Olivért már július közepén szedni kezdték, de az ország több pontján lezajlott a szüret augusztus közepe és szeptember 10. között.

Szüreteltünk már valaha ennyire korán?

Bevallom, hogy én nem emlékszem ehhez hasonlóra, de azok az idősebb gazdák sem, akikkel beszélgettem erről. Ha a koraiságot valamelyik évjárathoz hasonlítani lehet, az a 2018-as. A csapadék szeptember közepén érkezett, talán mindenki emlékszik rá, hogy ez Ausztriában hatalmas árvizeket is eredményezett, viszont a szüret akkorra már szinte mindenhol véget ért, csak a tokaji területeken várták még a szőlők az aszúsodást kint az ültetvényen. 

Ez a korai és gyors érés milyen hatással volt a borokra?

Sokan attól tartottak, hogy ennek következtében aromákban és savakban szegényebb lesz majd a termés, de szerencsére ennek nyoma sincs, jó savú, ízgazdag volt a szőlő, a vörösborok pedig hihetetlenül érett alapanyagokból készültek 2024-ben. A késői szüret viszont megsínylette kicsit ezt a gyors érést, azoknál a boroknál előfordul, hogy savakban szegényebbek, és igaz ez az aszúborokra is. Nem rossz, de más stílusú aszúkat fognak palackba zárni a pincészetek a tavalyi évjáratból. Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy az időjárás szempontjából izgalmas és különleges volt a 2024-es év, de kedves, szerethető borokat adott.

Ön régóta járja az ország szőlőskertjeit. Milyen tendenciákat figyelt meg az utóbbi öt évben?

Az a tapasztalatom, hogy minden év hozott valami extremitást, hatalmas mélységeket és magasságokat jártunk meg az utóbbi fél évtizedben. A Dél-Olaszországban szokásos klimatikus viszonyok éppúgy előfordultak, mint az északi országokban tapasztalhatók, és ezek a szélsőséges helyzetek egyre gyakoribbak a szőlőskertekben. 2021-ben például egy hónappal később kezdett fakadni a szőlő, mint tavaly. Hihetetlen, hogy ez az ingadozás öt éven belül megfigyelhető. A klímaváltozásnak az a legnagyobb hátulütője, hogy kiszámíthatatlanná vált az időjárás: radikálisan és gyorsan változnak a környezeti hatások, és ezekhez nem könnyű alkalmazkodni.

A fajták kiválasztásában és a művelési módok kialakításában megfigyelhetők a szélsőséges viszonyokra alkalmazható új megoldások?

Természetesen igen, de fontos, hogy minden területen olyan megoldásokat válasszunk, amelyekben viszonylag nagy a mozgásterünk, hiszen egy ültetvény egyszerre többféle hatásnak is ki van téve. Ha melegszik a klíma, egyszerű lenne később érő fajtákat telepíteni, és máris megoldódik a probléma. Csakhogy bármikor bejöhet egy-két hűvösebb évjárat, amikor viszont nem tudunk szép termést szüretelni. Első körben tehát a rugalmasabb megoldásokat kell megtalálnunk. Ilyen például a lomb kezelése, a lombfal magasságának megválasztása, a levelezés mikéntje, a hónaljhajtások, a terhelés kezelése, és így tovább. Ez egyelőre járható út, de természetesen nem spórolhatjuk meg a kutatásokat.

Mire irányulnak a kutatások?

Ki kell próbálnunk azokat a fajtákat, amelyek jobban tűrik a magasabb hőösszeget, mert ezekre a későbbiekben szükség lesz, és bevetésre készen kell tartani azokat az ültetvényszerkezetre vonatkozó változásokat is, amelyek előtérbe kerülhetnek, ha eljön az ideje. Ilyen a fajtán kívül az alany, a sor- és tőtávolság, a sorirány és minden ehhez hasonló, a teljes telepítési rendszerre vonatkozó változás. De egyelőre a rugalmas verziókkal érdemes dolgozni. Mondok egy példát: minél később metszünk, annál később fakad a szőlő, és ehhez még nem kell fajtát váltani.

Milyen veszélyek leselkednek napjainkban leginkább a szőlőkre?

A klímaváltozás hatásai nem kérdőjelezhetők meg, a szőlő esetében azonban – az extremitásokat leszámítva – egyelőre kevésbé kell aggódnunk az emelkedő hőmérséklet miatt. A magyar szőlőterületek még mindig benne vannak és évekig benne is maradnak a szőlőtermesztés optimális zónájában. Kártevők, kórokozók szempontjából azonban hoz újdonságokat a klímaváltozás: olyan betegségek jelennek meg az ültetvényeinken, amelyekkel eddig nem számoltunk. Hogy csak néhányat említsek, ilyen például a fakadás előtt álló rügyeket károsító ékköves araszoló, ami eddig is itt volt, de tíz évvel ezelőttig nem okozott jelentős problémát. Azóta minden évben komoly kártétellel számolhatunk. Itt van az amerikai szőlőkabóca, valamint az általa terjesztett, aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma, ami ellen egyelőre nem tudunk védekezni, de a gombás betegségek közül egyre jobban terjed a fekete rothadás is. Mindegyikkel fel kell vennünk a harcot.

Segítenek ebben a rezisztens szőlőfajták?

Igen, de hogy marketingszempontból hogyan lehet az ezekből készült bort beilleszteni az értékesítésbe, az más kérdés. A rezisztens szőlőfajták legnagyobb része a gombás fertőzések, azon belül pedig a peronoszpóra és a lisztharmat támadásaival szemben rendelkezik toleranciával, de a fekete rothadás sajnos ezeket sem kíméli. Hatalmas jövő áll előttük, hiszen ha rezisztens fajtákat telepítünk, csökkenthetjük a kijuttatott növényvédő szerek mennyiségét, de sajnos még ezek a fajták sem jelentenek minden évjáratban garanciát arra, hogy szerek nélkül tudjunk dolgozni. Ha a borvidéki előírások megengedik, akkor 5-10% rezisztens fajta minden birtokon bekerülhetne a rendszerbe.

Ön szőlészként milyen általános érvényű tanácsokkal látná el a gazdákat?

A szőlő nem szereti a hirtelen döntéseket. Az ültetvényeket 30-50-100 évre tervezzük, krízisek jönnek-mennek, de a szőlő marad. Ezért egy-két évjárat tapasztalatai alapján semmiképpen sem szabad radikális eredményre jutni. Hajlamosak vagyunk a kapkodásra, de érdemes visszatekinteni, és 10-20 év távlatában gondolkodva figyelni a tendenciákat. Inkább várjanak, soha ne döntsenek elhamarkodottan, és mindent támasszanak alá vizsgálatokkal! Az „úgy éreztem” kezdetű mondatokat el kell felejteni, itt nem intuíciókra, hanem konkrét adatokra van szükség. Meg kell vizsgálni, mi szükséges ahhoz, hogy az ültetvény fenntartható legyen, egyrészt a gazdaság, másrészt a környezet szempontjából! És ezen van a hangsúly. A szőlő- és borágazatnak nemcsak szavakban kell ökotudatosnak lennie, hanem a gondolkodás szintjén is. Úgy kell dolgoznunk, hogy minden oldalról biztosíthassuk a fenntarthatóságot. Most ez a legfontosabb.

Fotók: dr. Lukácsy György