Borkóstoló etikett

Ha borkóstolóra érkezünk, tényleg ne fújjunk magunkra parfümöt? Ez nem csak afféle sznob hozzáállás? Ráadásul tényleg azt akarják, hogy köpjük ki a bort? Mi abban az élvezet?! Ha neked is eszedbe jutottak már ezek a kérdések, akkor ez a cikk neked szól!

Ha valóban érdekelnek a borok, a köztük lévő különbségek, akkor biztosan egy csomó időt töltesz azzal, hogy szaglászod a pohárban lévő italt. Egész egyszerűen azért, mert az illat árulja el a legtöbbet a borról. Amikor a szádba veszed a kortyot, akkor már inkább a struktúráról érdemes beszélni, a savakról, a tanninokról, de az aromákat jórészt már az illatból megismerted. Nem véletlen, hogy amikor náthásak vagyunk, azt mondjuk, hogy „nem érzünk ízeket“, pedig csak az orrunk dugult be! Éppen ezért tényleg nem illik borkóstolóra úgy érkezni, hogy parfümöt vagy illatos dezodort használtunk előtte. Még ha nincs is más célunk, mint hogy becsiccsentve jól érezzük magunkat, legalább legyünk tekintettel azokra, akiknek az orrát és a szaglását teljesen félreviszi egy, a boroknál értelemszerűen erősebb, intenzívebb illat!

A másik a köpködés kérdéskör. Nem véletlenül van ott a sétáló és az ültetett kóstolókon is az asztalon a kiöntő és bizony gyakran a köpőcsésze is. A borász ugyan nem fogja azt hinni, hogy csak akkor vagy profi vagy szakmabeli, ha kiköpöd a bort, ellenben ha tényleg az vagy, akkor biztosan ki fogod köpni. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a harmincadik, vagy éppen a századik bor után is értelmezhető véleményt tudj formálni, már ha a borász kíváncsi rá. Gyakran hallom, hogy csak egy picit nyelek le, hogy jobban érezzem az ízeket, vagy éppen a lecsengést. Rossz hírem van! Az ízek a kiköpés után is érződnek, akárcsak a lecsengés, de a sok kicsi sokra megy elve itt is érvényesül. Harminc bornál a kis korty is összeáll egy naggyá, ergo a kóstoló végére eléggé kapatosak leszünk.

Ami pedig az etikettet illeti, a borkóstoló az a hely, ahol kifejezetten szabad köpni és kiönteni is. Senki nem fog megsértődni, vagy szóvá tenni a dolgot! Ha pedig szégyelljük, vagy nem vagyunk biztos célzók, nyugodtan emeljük fel az asztalról a fülénél fogva a kiöntőt, és odahajolva köpjük bele a bort, majd tegyük vissza a borász elé. Ebben tényleg nincs semmi kivetnivaló!

Végezetül egy szót arról, hogy mit kell mondani, ha a borász – miután úgy ítélte meg, hogy profik vagyunk, hiszen kiköptük a bort – a véleményünket kérdezi a borról. Merjünk őszinték lenni! Persze a borleíró nyelvet is érdemes tanulmányozni és kerülni a túl nyers kifejezéseket, de ha szárítja a szánkat a tannin, vagy szinte citromosnak érezzük a lecsengést, nyugodtan mondjuk azt, hogy izmos-fiatalos tanninokkal, vagy a savak felé billenő egyensúllyal találkoztunk. Így nem sértünk meg senkit, de akinek van füle, az hallani fogja az építő jellegű kritikát. A borászok többsége hálás a visszajelzésért, hiszen végső soron nekünk, a fogyasztóknak készíti és adja el a borait!