Buborékos múlt, pezsgő jövő

2020-tól datálva immár három generáció dolgozik együtt a Bujdosó Pincészetnél. Dana és Matyi mellett a legifjabb Ferenc, vagy ahogyan a családban hívják, Ferkó csatlakozásával együtt formálódnak, csiszolódnak a borok is. Ferkó dél-tiroli, új-zélandi és toszkán tanulmányait követően ezúttal a pezsgőkészítésben mélyedt el – hol máshol, mint Franciaországban. Tervei szerint az idei szüret volt az utolsó, amelyet távol töltött otthonától: tapasztalatairól, elképzeléseiről még a Limoux városában töltött gyakorlata idején mesélt.

Mit érdemes tudni a szakmai gyakorlatod színteréről?

A sok-sok átharcolt franciaóra meghozta a gyümölcsét, ennek is köszönhetem, hogy egy hetedik generációs pezsgőpincészethez, az Antech Limoux-hoz kerültem szakmai gyakorlatra. Limoux borvidéke Franciaország dél-keleti részében bújik meg, ez Languedoc régión belül található. A kifejezetten déli elhelyezkedése ellenére a tenger feletti magasság, illetve az Atlanti-óceán frissítő hatásának köszönhetően ez egy nagyon alkalmas terület a pezsgőkészítésre.

Szőlőterületek Limoux-ban

Miért éppen egy crémant termelőt választottál az idei szakmai gyakorlatod színteréül?

A pincénknél 2016 óta foglalkozunk tradicionális eljárással készített pezsgőkkel, amely egyre komolyabb szerepet tölt be nálunk. Az idei Vinagorán aranyérmes lett a 2018-as Blanc de Noirs tételünk, így az idei évünk fókuszába nálunk most egyértelműen a pezsgő került. Mivel elég széles a termékpalettánk a csendes fehértől a vörösön át a testesebb borokig, az eddigi külföldi szüreteimet igyekeztem mindig ennek a szellemében szervezni, azért, hogy minden bortípusnak lássam úgymond a külföldi iskolapéldáját. Minden borvidéken gazdagodtam borászati technikákkal is, de ami még fontos, hogy a borhoz való szenvedélyes hozzáállással és munkaszervezési kérdésekkel is. Az idei szüret szuper alapokat nyújt ahhoz, hogy a crémant-ra jellemző könnyed, gyümölcsös stílust saját pezsgőinkben is kifejezésre juttassuk majd. Nálunk a buborékos tételek mindig is központi szerepet játszottak a család életében, apa pezsgőalapborok témában írta annak idején a szakdolgozatát, és még a rendszerváltás előtt pezsgőmesternek készült a Boglári Állami Pincénél. A borvidéken aztán mi voltunk az elsők, akik gyöngyözőbort készítettek.

Hogyan tudod kamatoztatni a gyakorlat alatt megszerzett tudást?

A külföldi szüretek után hazatérve mindig azonnal meg szerettem volna váltani a világot, ebből voltak persze konfliktusok is. Mostanra ez már csillapodott bennem; elismerem és tisztelem azt a munkát, amit a nagyszülők és szülők belefektettek a szőlőművelésbe, borkészítésbe. Azért helyet kapnak az újításaim is: legyen szó akár a pét-natról, akár a szénsavmacerált vörösborunkról, amely a beaujolais stílusában készült el, ez egyébként Libás néven található meg a portfóliónkban. Ezeken kívül pedig egy narancsborral is bővül még idén a szortimentünk.

A pét-nat idén nagyon népszerű volt itthon. Mesélnél erről, miért vágtál bele és milyen visszajelzéseket kaptatok?

Szeretem az új kihívásokat, és a pét-natra is így tekintek. Nagyon intenzív fiatalkori élményem, amikor esténként összeültünk ősszel a családdal és murcit fogyasztottunk sült gesztenyével. Ezt szerettem volna, ezt a murciból eredő játékosságot, gyümölcsösséget, enyhe buborékosságot megmutatni a pét-natokon keresztül másnak is. A nyár elején még úgy láttam, hogy viszonylag kevesen ismerték ezt a bortípust, ezért sokat kóstoltattuk, meséltünk róla vinotékában – ennek köszönhetően nyár végére számos pozitív visszajelzést kaptunk. Számunkra ez egy jó motiváció a jövőre nézve, hogy folytassuk ezt az elkezdett irányt.

Mindemellett hogyan foglalnád össze, mi az a stílus, amit te hozol a családi borászat életébe?

Még azért korai lenne a kézjegyemről beszélni, hiszen a szüreti időszakot eddig távol töltöttem, azonban egyre nagyobb teret kaptam már a házasítások összeállításánál és az érlelésnél. Nagy hatással volt rám több stílus is: az új-zélandi és a dél-tiroli sauvignon blanc, a bordeaux-i vörösborok, a toszkán sangiovese, illetve most a gyümölcsös crémant. Alapvetően a fajta és a termőhely kihangsúlyozására szeretnék törekedni a jövőben és háttérbe szorítani az intenzív, újhordós jegyeket – úgy gondolom, hogy a borvidékünkön ehhez minden adott.

Ha már arról beszélsz, hogy nagy hatással voltak rád bizonyos borok… emberek közül kiket emelnél ki?

Példaképért, vagy inspiráló személyiségekért nem kell messzire mennem: nagypapám – sokan csak Feri bácsinak ismerik – szemében a mai napig látom a csillogást, amikor a szőlőről beszél, és teszi mindezt több mint ötven év tapasztalatával. Ugyanez igaz a szüleimre is, akik a borokon túl a vitorlázás és a Balaton szerelmesei is. És akiket még szeretnék kiemelni, azok a barátaink, akikkel sok tematikus vakkóstolót tartunk együtt és akiktől rengeteget lehet tanulni: Kukola Zoli a BB, és Baranyai Péter, a Garamvári főborásza. Emellett pedig, ami még számomra inspirálóan hat, az az a fajta vendégszeretet, amit itt tapasztalok Franciaországban. Nem számít, hogy milyen nap van, akár szombat-vasárnap reggel is hajlandó engem fogadni a borász és megosztja a tapasztalatát, filozófiáját – valahogyan ezt kellene otthon is megvalósítani.

Id. Bujdosó Ferenc közel 60 szüret tapasztalatával kóstol

Ha szerenél többet megtudni a pincészetről, keresd fel borászati profiloldalát!

(Képek forrása: Bujdosó Szőlőbirtok)