2023 október 13. / Ercsey Dániel
Azt nem mondhatnám, hogy szerényen bújik meg a nagytestvér, vagyis a Badacsonyi borvidék mögött, hiszen ha Badacsony nem vigyáz, a kanyarban fognak előzni az innen származó borok. Igaz, nincs olyan panoráma a Balatonra, cserébe van Gasztrofalu Köveskálon, ráadásul zseniális borászok támogatják a kezdeményezést a Fekete-hegy oldalából megszülető boraikkal és van egy olyan szeglete a borvidéknek, nevezetesen Sümeg, ahol Európa második legkisebb eredetvédett területét hozták létre a helyi borászok, méghozzá előírva a csúcsszegmensben (a Penta boroknál) a minősített ökológiai szőlőtermesztést. A Káli-medencét és Sümeget kipipálva viszont sokkal kevesebben jutnak el a Lesence-vidékre, vagyis a Keszthelyi-hegység keleti lábára, pedig nem csak hogy innen nyílik a legszebb kilátás a Szent György-hegyre és a Badacsonyra, de jó savú, hosszan érlelhető fehérborokat szűrnek a helyi gazdák, igaz, sokszor tényleg az ismeretlenség homályába burkolózva. Érdemes végigjárni Lesenceistvánd, Nemesvita, Lesencefalu és Balatonederics utcáit, bekukkantani a pincékbe és megkóstolni a folyóborokat is, biztosak lehetünk benne, hogy csodákra fogunk bukkanni!
A Káli-medence látképe
Ha van tetszhalott állapotban lévő borvidék, a csongrádi biztosan az. Nem volt ez mindig így, még egy évtizeddel ezelőtt is 3-4 stabil pont volt Csongrád-Bokroson, de valahogy kiöregedett, belefáradt, eltűnt a csapat. Éppen ezért üdítő, hogy felbukkant az Egy korty Csongrád csapata, három fiatalos lendülettel megáldott borász, az egyikük a névadó településről, a másikuk a Szeged melletti Ásotthalomról, míg a harmadik éppen Szegedről! Ha azt is hozzávesszük, hogy rajtuk kívül is felfedeztem két újonnan indult pincét Csongrád-Bokroson, ráadásul a Pusztamérges környéki homokon sem pusztult még ki teljesen a szőlő, nyugodtan mondhatjuk, van remény! A borvidék még keresi az igazi arcát, de nem is lehet elvárni tőlük, hogy egyik napról a másikra kész kommunikációval és borokkal álljanak elő, mindenesetre a Pét-Nat vonalon és a gyümölcsös, jól iható vörösborok terén is kóstoltam reménykeltő tételeket. Ha Szeged városa valahogy a kezdeményezés mellé állna és minden szegedi étteremben lehetne legalább egy borvidéki bort pohárban is kóstolni, az a jelenlegi helyzetben nem csupán előrelépés, de maga a földi mennyország lenne!
Egy Korty Csongrád: Bodor Martin Családi Borászat, Ujvári Pincészet, Tóth Pincészet
(Fotó: Egy Korty Csongrád Facebook)
Unalomig ismételt tény, a térképre pillantva is látszik, hogy a bükkaljai szőlők nyugaton az egri szőlőkkel határosak. Olyannyira, hogy van itt néhány település, ahol nehéz megkülönböztetni a születendő a borokat a szomszédos Eger méltán híres nedűitől. Bogács és Cserépfalu ennek megfelelően lokális borcentrumok, ahol a borokat nem az érdektelenség, hanem a helyi termálfürdő taszítja az ismeretlenségbe, tekintve, hogy a főleg Szlovákiából és Lengyelországból érkező vendégek jórészt folyóborként megisszák a készleteket. Azon kevesek, akik palackoznak, már bizonyították, hogy minőségben felveszik a versenyt a szomszédos területekkel. A Bükk-hegység keleti oldalán főleg Nyékládháza és Miskolc kényeztet el bennünket, előbbi a szőlőkkel, utóbbi az Avas pincesoraival. Sokan nem is tudják, hogy Miskolcon akár órákat is lehet bolyongani a vulkáni kőzetbe vájt pincék között! A borvidék tagoltsága nem kedvez sem az egységes stílusnak, sem a közös akaratnak, így erről itt nem is beszélhetünk. Felvillanások vannak, amelyek azt mutatják, hogy mind fehérben, mind vörösben, natúrban vagy konvencionálisban érdemes odafigyelni a bükki borokra.
Az Avasi pincesor Miskolcon
Kevés olyan csodálatos adottságú borvárosa van hazánknak, mint Mór! Ha szigorúan vesszük, csak Szekszárd, Eger és Sopron jutnak eszembe, ahol nem az agrárium által életre hívott présházegyüttesek határozzák meg a város arculatát, hanem a polgárság jól szituáltsága, ami a szőlőművelésből és a boreladásból befolyt hasznon növekedett. Ráadásul csodás marketing eszköz van a kezükben az ezerjó szőlőfajta jóvoltából, amit száz százalékban ehhez a borvidékhez kötnek a fogyasztók. A régmúlt karcos savai és „savanyú borai“ már rég elmúltak, manapság amúgy is menő hívószó a „cool climate“ borvidék, Mór pedig abszolút adja az érzést. Elegánsan vibráló savszerkezet a fehérborokban, hosszan érlelhető borok, melyek meghálálják a fahordós érlelést, könnyed és gyümölcsös fehérek a saláták mellé, és időről időre egy-egy extrém évjárat, amikor aszúsodásnak indul az ezerjó. A végeredmény? Olyan nemes-édes borok, amelyekkel csat Tokaj versenyezhet az országban. Érdemes megkóstolni őket, még akkor is, ha elvből nem iszunk édes bort!
A Móri borvidék ültetvényei
Említettem már valahol, hogy a széttagoltság nem tesz jót a közös akaratnak? Nos, úgy tűnik, hogy a Pécsi borvidéknek is ez a legnagyobb baja. Pedig ha csak a borokkal foglalkoznánk, szemünk-szánk tátva maradna a csodálkozástól! Például tudtátok, hogy Mohácson nem csak a busók járkálnak farsangkor, de a Dunára néző szőlőhegyen több helyen is nagyot alkotnak a helyi borosgazdák? Vagy azt, hogy a Szekszárdhoz közel eső Mecseknádasdon, Hosszúhetényben és Pécsváradon készülnek az ország legszebb sillerei és legalább egy, borértő körökben már ikonidussá vált rajnai rizling? De ha a nyugati végeket nézzük, a Szigetvárhoz közeli Mozsgón sem csak almáskerteket találunk, de bizony újhordóban érlelődő pinot noirokat! Akkor meg mi lehet a baj, miért van itt a Pécsi borvidék a listán? Minden bizonnyal azért, mert a régió központjának számító Pécs mediterrán életérzése inkább a nagy testű, jellemzően villányi vörösborokban igyekszik kifejeződni, legalábbis a borlapokon. Ha a Csongrádi borvidék megmentője Szeged lehetne, akkor a Pécsi borvidéké Pécs és persze a cirfandli, ami szőlőfajtaként Magyarországon csak itt található meg és legalább olyan jó a sztorija, mint Mór kapcsán az ezerjóé. Szurkoljunk együtt a pécsi boroknak!
Mecseknádasdi pince
Ha van idilli szőlőskert a világon, azt Zalában kell keresni. Ha van alulértékelt, mi több, szinte ismeretlen borvidék, akkor a Zalai az. A fenti ellentmondás jól kifejezi a problémákat és a sokat ismételt és itt is felbukkanó földrajzi értelemben vett töredezettség sem segít megoldani azokat. A szlovén határon a Mura-folyóra néző dűlőkből már húsz éve is ikonikus borok születtek, bár manapság mintha elcsöndesedett volna körülöttük a felhajtás. Szerencsére a határ túloldalán születő borok jelzik, hogy a potenciál továbbra is adott, ha van aki kihasználja. A Kis-Balatonra néző dombhát keleti oldalán is szőlőket találunk, itt inkább az a kérdés, hogy a tudnak-e érvényesülni a maguk útját járó kistermelők, akik egyedi arculatot képesek adni egy-egy termőtájnak. Eközben a Balaton-felvidéki borvidéknél már emlegetett Keszthelyi-hegység nyugati lejtői is ide tartoznak, olyan mesefalvakkal, mint Vindornyalak és Vindornyaszőlős, ahol egyelőre még inkább a falusi turizmus fejlődik, bár Zalaszentgróton már van említésre méltó termelő. A bor.hu borászatkereső menüpontja segíthet a tájékozódásban, ha erre a vidékre szervezzük az őszi szünetben esedékes kikapcsolódást.
Zalai szőlőültetvények a Kis-Balatonnal a háttérben
A végére hagytam a kakukktojást. De vajon tényleg az?! Az apró borvidék jellegzetes borai sokakat megihlettek, vannak olyan elvakult rajongók, akik akár Japánból, vagy Kolumbiából is képesek innen, erről a pici vulkanikus tanúhegyről rendelni a bort, mást nem is hajlandók meginni. De vajon tényleg világhírű lett a somlói bor? Tényleg ciki, ha egy pesti borbárban vagy csúcsétteremben nincs somlai a borlapon? Korántsem. Bármennyire is megértem a somlói termelőket akik ezt mantrázzák, sőt, támogatom is őket ebben, hiszen tényleg mindenhol el kell mondani, hogy a somlói bor egyedi és utánozhatatlan, valójában eleve a termőterület nagysága és az itt szűrt borok mennyisége teszi lehetetlenné a küldetést. A somlói bor mindig is egy nagyon szűk szegmens bora lesz, remélhetőleg iszonyatosan drágán. Nem kell félni, most még nem tartunk itt, a borászok legnagyobb bánatára és a potenciális fogyasztók örömére! A somlói bor ugyanis tényleg egyedi, feltéve, hogy hagyományos módon készül, viszonylag kései szürettel, használt, nagyobb fahordókban érlelve. A Somló igazi karaktere az érlelésben és az évek alatt a bor minden aspektusát eluraló termőhelyi karakterben mutatkozik meg. Abban, hogy ha kibontunk egy nyolc éves somlói juhfarkot, azonnal tudjuk, hogy ez csak ott készülhetett, sehol máshol. Még a nagyon hasonló Badacsony vagy Szent György-hegy boraitól is markánsan különböznek. Hogy mit tehetünk mi? Irány a Somló-hegy, járjuk végig a pincéket, kóstoljuk meg a borokat és vásároljunk be belőlük, amíg fel nem fedezi a nagyvilág, mert onnantól nem fogjuk tudni megfizetni!
A Somló, a 432 méter magas tanúhegy
A tokaji aszú a világ egyik legelismertebb szakmai influenszerének szemével
Milyen borral induljunk vendégségbe?
Ferenc pápa áldását küldte a magyar borászok munkájára!
Állandósult a reprezentációs adókedvezmény az SZJA törvényben!
A hordón túl: borok érlelése alternatív módszerekkel
A bor lehet Dél-Korea következő italtrendje
Százezer palack magyar bor került a brit fogyasztók asztalára!
Ezért igyunk tokaji aszút! - Interjú Konstantin Baum Master of Wine-nal
