Hogyan borozzunk otthon?

A mértéket megtartva természetesen úgy, ahogy jólesik. Érdemes azonban tisztában lenni azzal, hogy a bor körül kialakult szertartások, a hozzá kapcsolódó eszközök eredeti célja az, hogy emeljék a borkóstolás élményét. Ezt az élményt a Buborékok nyara kampányra fókuszálva szeretnénk még teljesebbé tenni, így a szén-dioxidot tartalmazó borokra külön hangsúlyt fektetünk, de útravalót adunk a csendes borokhoz is.

Először is, hűtsük be a borokat!

Általánosságban azt lehet mondani, hogy a legtöbb bort érdemes behűteni. Visszatérő fordulat, hogy a vörösbort szobahőmérsékleten kell inni, erről a szobahőmérsékletről azonban nem árt tudni, hogy az eredeti jó tanács az angol és francia kastélyokból indult, ahol a szobahőmérséklet elmaradt a fűtött szobáinkétól.

A pezsgőket, gyöngyöző- és habzóborokat jól behűtve, 6-8 °C-on, a könnyed fehérborokat és a rozékat 8-12 °C-on kell felszolgálni, a vörösborok esetében 16-18 °C az ideális hőmérséklet. Többek között azért is kell a buborékos tételeket a leghidegebben felszolgálni, mert ezen bortípusok közül sokat a melegebb nyári napokon fogyasztunk, amikor a poharunkba töltve gyorsabban felmelegszenek. Legjobb, ha már a fogyasztást megelőző napon bekerülnek a hűtőbe.

A közepes vagy testes fehérborokkal is megtehetjük ugyanezt, de nyáron fél, télen egy órával a fogyasztás előtt vegyük ki őket a hűtőből. Ahogy már említettük, a vörösboroknak is jót tesz egy kis temperálás. A könnyedebb, üdébb tételeket akár egy-két órára is hűtőbe tehetjük, de még a komolyabb vöröseknek is jól állhat fél-egy óra a hűtőszekrényben.

Pohárválasztási alapok

Újra csak az a kiindulópont, hogy bármilyen pohárból ihatunk bort, amiből jólesik. Ha azonban talpas borospoharat választunk, elkerülhetjük, hogy a kezünkkel felmelegítsük a bort. Ha átlátszó és színtelen a poharunk, gyönyörködhetünk a színében és textúrájában, különösen, ha a poharat a száránál fogjuk és így ujjlenyomatokat sem hagyunk a poharunk falán. Ha pedig egy kicsit befelé szűkül a pohár szája, az inkább koncentrálja és az orrunk felé vezeti majd az illatokat, mint egy egyenes vagy szélesedő peremű pohár.

A habzó- és gyöngyözőboroknak tökéletesen megfelelnek a fehérboros poharak, sőt a pezsgőnek is, olyannyira, hogy ma már sokan elavultnak tartják a korábban népszerű pezsgős flőtét. Ennek oka a pohár hosszúkás alakjában keresendő, ami kevésbé alkalmas az aromák terelésére, ahogy azt már említettük fentebb. Egyes vélekedések szerint a flőte sem rossz választás, ebben ugyanis hosszabban megőrzi a buborékokat az ital. Amiben viszont mindkét tábor egyetért, az az úgynevezett pezsgős kupé teljes alkalmatlansága a célra. A legkönnyebb dolgunk a fröccsel és borkoktélokkal van, ezek esetében legfeljebb a kreativitásunk szabhat határt a megfelelő pohár – és ha itt tartunk, díszítés – kiválasztásában.

A borsor összeállítása

Ha több bort is kóstolunk, állítsuk őket sorrendbe. Ami a buborékos borokat illeti, az ilyen tételeket vegyük előre, hiszen a frissesség, a könnyedség, az alacsonyabb alkohol miatt ezek előre kívánkoznak. Praktikus, ha a száraz borokkal kezdünk, és a sor végére kerülnek az édes tételek. Ennek az az oka, hogy miután egy édes borral a cukor bevonja a szánkat, bizonyosan befolyásolni fogja az ízérzékelésünket, azaz ha egy száraz bort közvetlenül egy édes kóstolása után fogyasztunk, nagyon eltérően érzékeljük azt. Általánosságban szerencsés, ha a fehérborokkal kezdünk és a rozékon át haladunk a vörösek felé.

További részletes borfogyasztási, borkínálási és bortárolási tippekért olvasd el A borfogyasztás kultúrája c. cikkünket!