Hordókészítő-portré

"Szenvedélyünk a hordó" vallja Kalina Gábor kádármester, aki csapatával egy mádi műhelyben, a színfalak mögött teszi hozzá a magáét a borászok kezei között születő borok sikeréhez. Tekintettel arra, hogy hazánk a hordókészítés egyik komoly nemzetközi szereplője, borászportréink sorát ezúttal egy hordókészítő-portréval folytatjuk, hogy röviden bepillantást nyerjünk a kádármesterség szép, de sok kihívást jelentő világába.

Kiveszőben lévő mesterségről van szó, ezért adja magát az első kérdés: örökség a hordókészítés a családjukban? 

Valóban kiveszőben lévő mesterségről van szó, ma már nincs kádár képzés, azonban a minőségi tölgyfa hordó készítésre nagyon is szükség van. Igen, én édesapámtól örököltem a mesterséget és a nagyapám is kádár volt, sajnos őt elveszítettük a II. világháborúban. Rengeteg élményem kapcsolódik ahhoz, ahogy édesapám a műhely köré csalogatott: azonnal megtetszett, már 5-6 éves koromban olyan feladatokat kaptam, amelyek nem megerőltetőek egy gyermek számára, azonban mindig hálásan megfizette édesapám a segítséget, melyet én kezdetben fagyira, később szerszámokra költöttem. Szerencsés vagyok, hiszen számomra nem volt kérdés miben teljesedhetem ki. Ha mondhatok ilyet, számomra nagyobb szerelem és szenvedély a hordókészítés, mint akitől örököltem.

Mennyien dolgoznak a műhelyben és hogyan oszlanak meg a feladatok?

Ez változó a fluktuáció miatt. A kádárképzés hiány miatt magunknak kell kinevelni a munkaerőt és ez nem való mindenkinek. Van, aki számára túl nehéz fizikai munka, van, akinek unalmas és vannak, akik nem ebben találják meg az örömöt és továbbállnak. Szerencsére összeállt egy erős mag, ez 8 főt alkot. Pár év alatt mindenkinek tudnia kell minden munkafolyamatot, persze létezik olyan, aki egy-egy munkaállomást szívesebben és ügyesebben művel, annak hagyom, hogy azt csinálja, abban lubickoljon többet, abban virágozzon.

Mitől különleges a magyar hordó és miért keresik azt világszerte?

A magyar hordó már bizonyított. Olyan különleges illatokat és ízkomplexumokat ad a borhoz, amiktől a borfogyasztó elámul. Persze nekünk a történelmet és az adottságainkat figyelembe véve, soha nem volt olyan marketing struktúránk, amivel ezt világhírűvé tudtuk volna tenni. Az ellenpropaganda által és a tőkéjükkel, a múltban a fejekben elhintett információkat kitörölni szinte lehetetlen. Azért megpróbálkozunk vele, hiszen mindig vannak olyanok, akik ész érvek alapján döntenek és ár-érték arányaiban, úgy gondolom, hogy a mi hordóink verhetetlenek.

Hogyan látják ennek a szakmának a jövőjét, mennyire lehet a fiatalok érdeklődését felkelteni, fenntartani?

A szakma fenn fog maradni, mert egyszerűen nem kikerülhetők ennek a terméknek az adottságai. Ha képzés nem is lesz, azért mindig lesz olyan, akit ez érdekel és meg fogja tanulni. Ahogy én látom, a fiatalokat csak a szükség viszi rá, hogy ebbe az irányba elmozduljanak, és ha megtetszik maradnak, ha nem, mennek tovább lángost sütni vagy külföldön beállnak egy rideg gyárba. A hordónál a fának és természetnek a közelsége ad egy olyan életérzést, ami pótolhatatlan. Élő, eleven. Itt alkotás folyik. A nap végén nem egy halom papírt tologatunk esetleg a monitort bámuljuk, ami virtuális. Itt kézzel fogható a végtermék, amin, ha végigtekintünk, egyszerűen felemelő érzés, hogy: Igen, ma is csináltam valamit, ami hasznos az emberiség számára.

A hordókészítés esetében mennyire szükséges modernizálni, adaptálódni az új trendekhez és mennyire fontos a ragaszkodás a gyökerekhez?

Az, ami régen megállta a helyét, az ma már senkit sem érdekel. A modernizáció elkerülhetetlen. A gépek mindig is sokat segítettek, bárhova is nézek. Időt, energiát spórol. Hatékonyságot, termelékenységet, egészséget ad. Van olyan munkatársunk, aki kezdetektől fogva velünk dolgozik, és ő azt mondta, ha még mindig ugyanúgy kellene dolgoznunk, mint 22 évvel ezelőtt, már nem lenne itt. Ez a nehéz fizikai munka meggyötri a testet, így amin lehet, azon könnyítünk, bármi áron. Természetesen vannak olyan gyártási fázisok, amin nem változtatunk, mert meggyőződésünk, hogy az őseink nem véletlenül csinálták így. Nekik volt idejük kitapasztalni. Ilyen a tüzelés, vagy az, hogy nem használunk kemikáliát - fontos szempont a környezettudatosság és az emberi egészség megőrzése.  Az új trendek követése elemi, az életben maradáshoz kell. A természet évente megújul, a szakmáknak is meg kell, azonban a kizsendült üde zöld tavaszi fa a régi fához kapcsolódik.

Amikor bort isznak, szoktak beszélgetni az abból kiérezhető érlelési körülményekről, ha töltött időt fában az adott tétel?

A bornál általában lehet érezni, hogy az adott tétel hordóban volt-e vagy sem. Ezt szoktuk elemezni, hogy ez mennyire áll jól a bornak és mi mindent lehetett volna még kihozni belőle. Azonban mi tudjuk mennyi munka, törődés, energia van egy pohárban ezért mindig az előnyökre és a szépségekre figyelünk, azt emeljük ki. A bor egy élő anyag, ami folyamatosan változik. Mindenki megtalálhatja a számára kedveset, akár volt hordóban, akár nem.

Melyek a munkájuk legszebb pillanatai, amikor azt érzik, hogy kivételesen szép pályát választottak? 

Kiemelkedő borászoknál, már-már ikonoknál kóstolni azokat a különleges tételeket, amelyek a nagyközönség számára elérhetetlenek. Eleve csak olyan borokat tesznek tölgyfa hordóba, amely azt megérdemli. A prémium kategóriás borokat. És mi ilyenkor a csúcsok csúcsát tesztelhetjük. Ott lehetünk a nagy borok születésekor. Ezek az emberek, borászok hihetetlen tudással, tapasztalattal, kreativitással, hittel rendelkeznek. Mindig hatalmas élmény a borászokkal beszélgetni. Mi a borászokat egy teljesen másik oldalukról is megismerhetjük és ez olyan izgalmas és felemelő. Amikor közös sikerekhez tudjuk egymást segíteni, az szintén örömteli. A díjak, elismerések előrébb visznek. Illetve, ha a borászok kiemelik hordóink használatát a borok bemutatásakor. Az mindig színtiszta, feltétel nélküli boldogság, hála és szeretetérzés.