2023 október 20.

Itt legendák születnek!

Beszélgetés Kindl Róberttel, az idén 30 éves Tokaj-Oremus birtokigazgatójával

Harmincéves lett a Tokaj-Oremus. A tolcsvai székhelyű pincészetet 1993-ban alapította a spanyol Álvarez család, amelynek a világhírű Vega Sicilia után ez volt a második borászati vállalkozása. A Tokaj-Oremus élén nyugdíjba vonulásáig Bacsó András állt, akit 2021-ben egy világlátott szakember, Kindl Róbert váltott. A birtokigazgatót az eddig megtett útról és a jövőbeli tervekről kérdeztük.

A kinevezésed óta több mint két év telt el. Megszoktad már Tokajt, az itteni életet?

Nem volt nehéz. Tokaj-Hegyalja gyönyörű, egyedülálló a világon, és nem csak azért, mert itt legendák születnek. Bacsó András neve fogalom a borászok körében, folytatni, amit ő elkezdett, fejlesztett és csiszolt évtizedeken keresztül, nem csupán feladat, hanem megtiszteltetés. Amikor elfoglaltam a pozíciómat, épp dühöngött a koronavírus-járvány, de ennek ellenére, vagy talán éppen ezért gyors volt az átmenet, és szinte zökkenőmentes. Én nem hiszek a tekintélyelvű vezetésben, inkább kikérem a többiek véleményét, és igyekszem kellő alapossággal körüljárni minden egyes problémát, hogy mérlegelni tudjam a lehetőségeket, mielőtt döntök. Nagyra értékelem a kollégáim áldozatkész munkáját, és az irányok meghatározásának előkészítésekor is komolyan támaszkodom rájuk.

Kindl Róbert

Nem vagy Tokaj-Hegyalja szülötte, Budapesten nőttél fel. Milyen utat jártál be, mielőtt a Tokaj-Oremushoz kerültél?

A szüleim vidékről költöztek Budapestre és mindkét család felmenői gazdálkodók voltak, a szüleim viszont nemzetközi szállítmányozással foglalkoztak, talán ebből adódott, hogy én is a külkereskedelem és a közgazdaságtan iránt kezdtem érdeklődni. Főiskolás koromban szerettem volna egy kicsit csiszolni az angoltudásomat, ezért Ausztráliába mentem, és végül ott szereztem meg az első üzleti diplomámat a Kent Institute of Technology and Business College-ban.

Itt kötöttél közelebbi ismeretséget a borokkal?

Nem, az már Angliában történt, ahová azért mentem, hogy a University of Londonon nemzetközi kapcsolatokat tanuljak. Magas volt a tandíj, kellett a pénz, munkát kerestem, és egy híres, több száz éve működő angol borkereskedő család egyik üzletében kezdtem dolgozni. Prémium borok, pezsgők értékesítésével foglalkoztunk. Addig nem nagyon figyeltem arra, hogy mitől jobb az egyik vagy a másik ital, itt viszont megláttam a borokban a szépséget. Teljesen elvarázsolt ez a világ, és egyre többet akartam tudni róla.

A tolcsvai Tokaj-Oremus birtok

Hol kezdtél borokról tanulni?

Amikor 2005-ben rövid időre hazatértem Budapestre, az volt az első dolgom, hogy beiratkoztam a Soós István Borászati Szakközépiskolába. Meg is szereztem a borászati technikusi bizonyítványt, de ezzel párhuzamosan egy rangos borkereskedésben is dolgoztam. Menedzser szemléletű ember vagyok, az a fajta, aki képes egyvalamibe nagyon mélyen beleásni magát. Már akkor éreztem, hogy aki a borszakmában meg akarja érteni a fogyasztók motivációit, annak értenie kell a borkészítéstől a kereskedelemig, a logisztikától a marketingig mindenhez, és ezt csak a gyakorlatban lehet megtanulni. Ezek a betekintések pedig sokkal több lehetőséget adtak arra, hogy a munkaerőpiacon is nagyobb eséllyel induljak.

Ezek után merre vitt az utad?

Új-Zélandra mentem, ahol előbb egy kisebb pincészetnél dolgoztam, majd a Goldie nevű borászatban ajánlottak vezetői pozíciót számomra. Mély víz volt, de jól úsztam, ezért egyre több feladatot és lehetőséget kaptam. Mindent megtanultam, amit azon a szinten lehetséges, hat év után léptem tovább, de csak azért, mert hajtott a tudásvágy. Beiratkoztam a University of Auckland posztgraduális képzésére, ahol 2013-ban borászati tudományokból diplomáztam, de már mint a Hawke’s Bay-i Delegat birtok szerződéses technikusa. Közben Magyarországtól sem szakadtam el, és egy rövid gyakornoki időt a Tokaj-Oremusban is eltöltöttem. Akkor ismerkedtem meg Bacsó Andrással és a pincészet több munkatársával, de a kapcsolatnak akkor még nem volt folytatása.

A birtokközpont érlelőpincéje

Összesen kilenc évet töltöttél Új-Zélandon. Az utolsó időszakban a Unison borászat termelési vezetője voltál, majd szőlészeti-borászati tanácsadóként dolgoztál Detlef Michaelsen mellett. Feleségeddel együtt 2015-ben költöztetek vissza Magyarországra. Új kihívások vártak?

Az éppen újjáalakuló Grand Tokaj ajánlott egy üzletfejlesztési menedzseri pozíciót, a vállalat életében bekövetkező átszervezések azonban jelentősen lecsökkentették a mozgásteremet, így közös megegyezéssel távoztam. Az újabb kihívást a Balaton-felvidéken, egy frissen induló pécselyi borászatban találtam meg. Élveztem a munkát és a vele járó lehetőségeket, és talán még ma is ott dolgoznék, ha nem találnak rám a Tempos Vega Sicilia fejvadászai. Innentől már gyorsan követték egymást az események, és 2021 januárjában megkezdtem a munkát a Tokaj-Oremus élén.

Komoly örökséget kaptál. Nem volt benned aggodalom?

Nem, mert az örökség mellé nagyon sok segítséget is kaptam Bacsó Andrástól, a borászat munkatársaitól és a Tempos Vega Sicilia cégcsoport vezetőitől, akikkel nagyon szoros a kapcsolatunk. A Tokaj-Oremus egy százhektáros birtok, ahol 200.000 palack bor készül évente, amelynek 80-85%-a külföldi piacokon találja meg a vásárlóját. A mennyiség emelése soha nem volt cél, ennél sokkal fontosabb, hogy a minőség folyamatosan emelkedjen, és hogy a pincészet borait a világ legjobbjai között tartsák számon. Jelenleg 140 országba exportálunk, és egyre ismertebbek vagyunk a nemzetközi és a hazai piacokon egyaránt.

Miben látod a Tokaj-Oremus erősségét?

Fontos, hogy összeszokott, szinte családként működő csapatban dolgozunk, és a tulajdonosok hosszú távon számítanak a munkatársakra. Lehetőséget teremtenek számukra ahhoz, hogy tudásukat más híres borvidékeken szerzett tapasztalatokkal is gyarapítsák, de mindezért cserébe magas színvonalú munkát várnak el. Nálunk mindenki hittel, célorientáltan és eredményesen dolgozik. Odafigyelünk a munkatársakra, a fejlesztésre, a hatékonyságra.

Nemcsak a borokra, a szőlészeti munkára is nagy gondot fordít a pincészet. Bő másfél évtizede annak, hogy a pincészet munkatársai nagyon régi, talán még a filoxéravész előtti vagy közvetlenül az utáni furmintváltozatok anyatőkéire bukkantak a Petrács-dűlőben. A szelekciós kísérletek azonnal elkezdődtek. Hol tart most ez a munka?

Nagyon jól haladunk, és eddig tíz, száraz bornak kiválóan alkalmas furmint klónt telepítettünk el a birtok különböző dűlőiben. A pincészet birtokfurmintja, a Mandolás alapanyagának már a felét olyan szőlők adják, amelyeket a régi furmintváltozatok tőkéiről szüreteltünk, és úgy tűnik, hogy ezek a klónok az aszúkészítés szempontjából is izgalmasak lehetnek a jövőben.

A Petrács és a Mandolás furmint (fotó: Szabó Bence)

Hogyan valósul meg a birtokon a fenntarthatóság, a természetvédelem?

A fenntarthatóságot nagyon fontosnak tartjuk, ezért napelemparkot létesítettünk, ami 30%-ban biztosítja a pincészet működéséhez szükséges energiát, a borászatunk gravitációs elven működik, az érlelőpincénknek pedig csodálatos, természetes klímája van, így nincs szükség klímaberendezésre. Igyekszünk mindenben a természetes megoldásokra törekedni, az ültetvényeink egy részén bio és biodinamikus elvek szerint gazdálkodunk, lóval szántunk és kerüljük a szisztemikus növényvédelmet.

Mi a cél?

Azért élünk és dolgozunk, hogy mindig a következő bor lehessen a legjobb. A pincészet nem titkolt vágya, hogy a nemes tokaji aszúborok a Vega Sicilia nagy vörösboraihoz hasonlóan világszerte a gyűjtők kívánságlistáján szerepeljenek. Ezt pedig csak tökéletes minőségű, komoly érlelési potenciált mutató, nagy formátumú, egyedi borokkal lehet elérni.

Mi a te személyes célod, motivációd a Tokaj-Oremus élén?

A világ sok szép táján jártam már, voltak közöttük számomra különösen kedvesek, de Tokaj más. Azon a borvidéken dolgozom, ahol a világ legnagyszerűbb édes bora születik. Ebből az országból indultam, és ide értem vissza, hogy minden tudásommal egy nemzetközi hírű borászat céljait szolgáljam. Sokat várok tőle, de tudom, hogy az Oremus is sokat vár tőlem. Igyekszem méltó lenni hozzá.