Itt minden álmunk valóra válik - Árvay Angelika Rátkán

Nekem már csak Anzsi, így ismertem meg, mikor friss WSET-diplomásként tizenöt évvel ezelőtt rendszeresen megjelent a Borigo magazin vaktesztjein mint kóstoló. Fiatal anyukaként Rátkán él, a szüleivel és a testvérével, Szabolccsal együtt a családi borászatban dolgozik, de emellett kínai asztrológiával és Intuychinggal (SzuperTudatos Önfejlesztés) is foglalkozik, ha éppen nem borkóstolót tart vagy a gyereket viszi iskolába. Itt volt az ideje, hogy beszélgessünk egy kicsit…

Milyen érzés Rátkán élni?

Szinte szerelmes vagyok ebbe a tájba, olyan gyönyörű! Mindig megdobban a szívem, amikor elhagyom Ondot és meglátom Tállyát és Rátkát. Sőt, néha kicsit mintha be is gubóznánk, olyan jó itt. Az lenne a legjobb, ha a borturisták jönnének ide, beszélgetni a diófa alá…

 

Rátka nincs a legismertebb hegyaljai települések között.

Nálunk nem a marketing a lényeg, hanem a munka. (nevet) Ráadásul, miután sváb település, Rátka egy kicsit kilóg a sorból, elkülönül a többitől. Máshol, a történelmi mezővárosokban kúriák vannak és kastélyok, itt csak parasztházak és kis pincék. Itt nem laktak kereskedők és földesurak sem, csak dolgos sváb parasztok. Általában a borkóstolókon sem tudják, hogy hol is van Rátka, de ha azt mondom, hogy Tállya és Mád között, akkor már be tudják lőni, ha pedig ez a két település sem segít, akkor a Szerencsi Cukorgyárat általában ismerik.

 

Foto: Chris Black

 

Édesapád a borvidék legendás alakja…

Apu a leginnovatívabb, legalkalmazkodóbb ember, akit ismerek. Gondold csak át: dolgozott francia tulajdonú gigapincénél, magyar befektetővel egy közepes pincészetnél és a családi birtokon is. Méghozzá egymás után, éles váltásban! Sok mindent megtapasztalt, szerencsére jó a memóriája is. Ha én már teljes pánikban vagyok egy-egy szüretnél, ő csak legyint, hogy „így volt 88-ban is, és akkor is megoldottuk”. Mondjuk, 1988-ban még messze nem tartott ott a technológia, mint ma, sok mindent kreatívan kellett kezelni. De az újításokhoz is gyorsan alkalmazkodott, van okostelefonja, olyan, amin még a traktor is átmehet, kipróbálta kétszer is! (nevet)

 

Milyen volt Árvay János lányaként felnőni?

Egy ideig terhet jelentett, de felnőtt fejjel rájöttem, hogy a saját maximalizmusom okozta a szorongásomat. Úgy éreztem, hogy nem hibázhatok, és csak a tökéletes az elég jó. Mostanra szerencsére el tudtam ezt engedni. Ebben sokat segített, hogy 2008-tól együtt dolgozunk a családi birtokon, így látom, hogy az a hatalmas tudás, ami talán nem is adható át teljesen, döbbenetes előnyöket biztosít neki. Egész egyszerűen utolérhetetlen, és ha ezt belátom, ha nem akarom görcsösen jobban tudni a dolgokat, hanem egyszerűen csak elfogadom a tanácsait, a tapasztalatát, akkor rólam is lekerül ez a teher.

 

Fotó: Dancsecs Ferenc (FurmintFoto)

 

Úgy is, hogy a WSET-diplomád után egészen biztosan máshogy álltál a borhoz?

Édesapám mindig azt mondta, hogy kifejezetten örült a londoni diplomámnak, mert új kóstolási stílust hoztam be a családba. Láttam a trendeket, megismertem a világ borait, így azoknak is tudtam támpontokat adni, akik nem ismerték, mondjuk, a furmintot. Az persze nehézséget jelentett, hogy apának korábban 30 alkalmazottja volt, akik elvégezték a feladatokat, onnan kellett váltania a családi pincére, ahol csak négyen dolgoztunk, ráadásul friss diplomásként nem is értettünk vele mindig egyet. Ki kellett alakítanunk egy struktúrát, és meg kellett tanulnunk elfogadni, hogy nem feltétlenül az van, amit egy ember gondol, hanem az, amiben mind a négyen egyetértünk. Az is kihívás, hogy folyamatosan együtt vagyunk, munkában és magánéletben egyaránt. Részben ezért vágtam bele az önfejlesztő tanfolyamokba. Szerettem volna megtanulni úgy kommunikálni, hogy mindenkinek érthető legyen, hogy mit is szeretnék mondani. Így kerültem végül kapcsolatba László Erikával és az Intuychinggal. Persze odáig is hosszú út vezetett, a reikitől a kristálygyógyászaton át egészen addig, hogy a párommal elveszítettünk egy magzatot. Az azt követő gyászfolyamatból rángatott ki az Erika-féle önfejlesztés, olyan erővel, mintha terápiára jártam volna hozzá. Ez nem hókuszpókusz. Annyi az egész, hogy felismerjük, milyen érzéseink vannak és mi váltotta ki azokat, majd nagyon tudatosan próbáljuk megoldani vagy a saját javunkra fordítani az aktuális problémát. Néha az is elég, ha el tudjuk fogadni, hogy ami történt, azon nem áll módunkban változtatni.

 

Fotó: Dancsecs Ferenc (FurmintFoto)

 

Például azt, hogy egy borversenyen nem ti nyertétek a nagyaranyat?

Nem vagyunk reflektorfényben, így nincs rajtunk olyan teher, hogy a versenyeken jól kell szerepelnünk, sőt, nem is nagyon küldünk oda bort. A kóstolótermünket is egy parasztházban alakítottuk ki, ahol a családias hangulat a legfontosabb. Amiben erősek vagyunk, az a közvetlenség: szeretünk beszélgetni az emberekkel, sőt, néha túlzásba is esünk, hiszen bőven adódik téma, ha arról mesélünk, amit szeretünk.

 

Az öcséd mostanában nem csak szőlőlevet fermentál…

Ez már legalább hétéves történet Szabinál. A „pékeskedés” – ő hívja így – egy barátjától jött, de igazán a Covid indította be a folyamatot. A mi boraink nem kaphatók a nagy áruházláncokban, szóval a járvány alatt tényleg megálltunk. A lezárások idején néhány fekete öves Árvay-rajongón kívül a kutya felénk se nézett, úgyhogy én a csillagokat kezdtem vizsgálni, Szabi pedig a pizzákat, kenyereket, péksüteményeket. Most már workshopokat is tart, és olyan, de olyan nosztalgiakiflit süt, hogy megnyalod a tíz ujjadat! Ráadásul már a borkóstolókhoz is az ő kiflijét, kovászos pizzáját vagy krumplis pogácsáját kínáljuk.

 

Fotó: Dancsecs Ferenc (FurmintFoto)

 

Te pedig mintha az asztrológia felé kacsintgatnál…

Egészen pontosan a kínai asztrológia felé. Eleinte féltem tőle, de mostanra talán ezt az érzést is el tudtam engedni.

 

Féltél? Mitől?

Attól, hogy a falu mit fog gondolni! Ez egy kicsi, sváb közösség. Azt fogják hinni, hogy jósnő lettem? Nem fognak tőlünk többé bort venni?

 

Én ugyan nem gondolom, hogy jósnő lettél, de mi fán terem a kínai asztrológia?

Ezt lehetetlen két mondatban elmagyarázni, de a lényeg valami olyasmi, hogy az év, a hónap, a nap, az óra és talán a perc is, amikor születtünk, felruház bennünket bizonyos tulajdonságokkal. Ehhez jön az, hogy most éppen milyen évet írunk, a végén pedig van egy képlet, amivel ki lehet számolni dolgokat.

 

Fotó: Dancsecs Ferenc (FurmintFoto)

 

Milyen dolgokat?

Olyasmiket, hogy most megfelelő-e az idő valamilyen döntés véghez viteléhez. Ez nem jóslás, a jövő amúgy is folyamatosan változik, mi magunk is alakítjuk. Maximum azt tudom megmondani, hogy minek van most itt az ideje és minek nincs. Sajnos azt sem tudom, hogy melyik évjárat lesz jó és melyik rossz. (nevet)

 

Mindezt egy képletből? Olyan ez, mint a gimnáziumi matek?

Ráhibáztál, az asztrológia nem más, mint szakrális matematika. Matekból pedig mindig jó voltam, már iskolásként is.

 

Utólag nem próbáltál meg bizonyos borokról megtudni valamit? Mondjuk, a 83-as aszúeszenciáról, amiről apudtól tudod, hogy mikor szüretelte?

Az embernél ott vannak a döntések, de a bornál a születése után nincs több döntés. Olyan, mint egy kimerevített pillanat. Ezt nehéz lenne beilleszteni a képletbe.

 

Fotó: Spéder Ferenc

 

Mi a helyzet a szürettel? Te mondod meg a kínai asztrológia alapján, hogy mikor szüreteljetek?

Ennél azért ez összetettebb kérdés. A lényeg – legalábbis ezt tapasztalom – a rugalmasság. Hiába látom azt, hogy ez a nap nem a legmegfelelőbb, ha délután jön a jégeső! Akkor bizony ki kell menni szüretelni. Itt jön a képbe az önfejlesztés, hogy elfogadjam: ezen nem tudok változtatni, próbáljuk meg az adott helyzetből kihozni a legjobbat!

 

Úgy tűnik, hogy Rátka mindent megadott: a bort, a péksüteményeket és az asztrológiát is. Van hiányérzeted?

A nagyobbik fiam pár éve azt mondta, úgy enne egy kis szőlőt, de ha lehet, mag nélkülit. A kardomba dőltem. Itt van 17 hektár szőlő, de mindben van mag, most menjek el a szupermarketbe? Aztán apu telepített a kóstolóhelyiség elé mag nélküli csemegeszőlőt, ami idén fordul termőre, szóval már lesz az is az unokáinak. Itt tényleg minden álmunk valóra válik!

 

Fotó: Chris Black

Borítókép: Spéder Ferenc