Lássunk rózsaszínben!

Imádjuk a színét! Szeretjük, ahogyan a rózsaszín ötven árnyalata megcsillan a palackban, örömmel töltjük pohárba, amint az első tavaszi napsugarak megjelennek, és nem is válunk hűtlenné hozzá egész nyáron.

Itt a rozészezon, lássuk rózsaszínben a világot! Hogy mi a titka, kevesen tudják, de tény, hogy a rozé népszerűségét még a buborékos borok megjelenése se volt képes beárnyékolni. Évek óta jósolgatják, hogy a rozé napja lassan leáldozik, mégis minden évben egy kicsit több fogy belőle, legfeljebb annyi változott, hogy most már időnként a gyöngyöző változatot is levesszük a polcról.

Mi a jó a rozéban?

A rozé hallatlan népszerűségének egyik oka nyilván az őrületes színe, aminek igen nehéz ellenállni, de ez önmagában valószínűleg kevés lenne a sikerhez. A technológiának köszönhetően az előállítása nem túl költséges, így a rozé pénztárcabarát, tehát azok is gyakrabban megengedhetik maguknak, akik egy vaskosabb vöröset csak nagyobb ünnepeken tesznek az asztalra. Ráadásul egy jól elkészített rozé a maga szamócás, málnás ízvilágával, könnyedségével és üdeségével igen jól esik egy meleg nyári napon. „Az ember az első pohár elfogyasztása után nem tud szabadulni a gondolattól, hogy inni kellene egy másodikat” – mondja Dúzsi Tamás, a rozékirálynak is nevezett szekszárdi borász, és mivel a rozéknak általában viszonylag alacsony az alkoholtartalma, tényleg lazán megtölthetjük újra azt a poharat. Okosan tesszük, ha családi összesjövetelekre, hétvégi grillezésekre több palackot is behűtünk.

Miért rózsaszín?

Ne aggódjunk, nem attól, hogy a borász összeönti a fehér- és a vörösbort. (Ez egyébként Champagne-ban ismert eljárás, több neves pezsgőház a kék- és a fehérszőlők borának házasításával készíti a rozét, Magyarországon azonban nem engedélyezett ez a módszer.) Aki próbált már meghámozni egy szőlőszemet, láthatta, hogy a gyümölcs húsa akkor is fehér, ha a héja kék. A színanyag a héjban van, és áztatással vándorol át a borba. Minél tovább ázik a mustban a szőlő héja, annál sötétebb lesz majd a bor. Rozé készítésénél ez csupán néhány órát jelent, vörösbornál napokat.

Minek köszönheti a frissességét?

Téves az az elképzelés, amely szerint a rozé a vörösbor mellékterméke. Igaz, hogy sokan ma is a vörösbornak szánt must egy részét használják fel a rozéhoz, valójában sokkal jobb, ha már a szüreti időpontot úgy választja meg a borász, hogy tudja: az adott szőlőből rozé lesz.  Ahogyan Maróti Attila mátrai termelő nemrég egy borkóstolón megfogalmazta: a rozé is fehérbor, csak kékszőlőből készül. Vagyis a rozé születése során ugyanazt a reduktív technológiát alkalmazza a borász, mint egy könnyű, illatos fehérbor esetében, így meg tudja őrizni a szőlő gyümölcsösségét a borban, sőt, talán még egy kevés erjedésből származó szén-dioxidot is, hogy tovább fokozza a frissítő hatást.

Miből készül?

Mifelénk leggyakrabban kékfrankosból, de a kékszőlők többsége ízletes rozét ad. Szeretjük a merlot, a cabernet franc, a cabernet sauvignon rozét és ezek házasításait, de annak is örülünk, ha a kadarka, a pinot noir, vagy a syrah rózsaszín változata kerül a poharunkba. A színe lehet a mélyebb cseresznyeszíntől egészen a halvány púderrózsaszínig, a lazacszíntől a barackvirágszínig ezerféle. Van, aki a teltebb árnyalatokat kedveli, de a fiatalok körében egyértelműen a halvány színvilág a nyerő.

Kékfrankos szőlő

Hogyan és mivel kínáljuk?

Fehérboros pohárban, 8-10 fokra hűtve a legjobb. Nyáron lehet hidegebb, mert néhány perc alatt felmelegszik, és akkor már nem olyan hűsítő a korty. Kiváló vendégváró ital, de saláták, grillezett zöldségek, könnyű, halas ételek mellett is tökéletesen teljesít, ráadásul tisztán és fröccsként egyaránt kínálhatjuk.

Variációk rozé-témára

Hazánkban a friss, üde, „egynyári” rozék a legelterjedtebbek, de a magyar borászok az utóbbi években keresni kezdték a rózsaszín borok komolyabb arcát. Régóta tudjuk, hogy pezsgőalapanyagként is kiváló, de készül belőle gyöngyöző, sőt, mostanában pét-nat is, a fiatalok nem kis örömére. Van olyan borász, akinél kevésbé ismert fajtából készül a rozé, a Kunsági borvidéken működő Szentpéteri Attila néró rozéja például az elmúlt években töretlen népszerűségnek örvend, Malatinszky Csaba pedig bâtonnage eljárással készült rozéval hökkentette meg a közönséget. A Dobosi Pincészet bio rozét készít, a Vylyan Pincészet Boszorkánya vegán minősítést kapott, Dúzsi Tamás rozéi pedig sokszor olyan gazdagok, hogy simán elfektethetjük őket 1-2 évre. Az utóbbi évek legnagyobb slágere a fahordóban érlelt rozé. Egyre több pincészet próbálja ki ezt a stílust, Figula Mihálytól a Vylyanig. Ezek azonban már sokkal mélyebb, rétegzettebb, gazdagabb borok, ennek megfelelően az áruk is magasabb. Komolyabb ételek mellett is megállják a helyüket, és szezonjuk nem ér véget a nyári hónapokkal. Izgalmasak, sokoldalúak, érdemes odafigyelni rájuk.

Itt a tavasz, rozéra fel, lássuk kicsit rózsaszínben a világot!

Ha szeretnéd megtudni, mely borászatok készítenek rosét, kattints a Borászatkereső menüpontra, majd válaszd ki a Szőlőfajták és borstílusok keresőben a rosét!