„Lenyűgözött, milyen sokat fejlődtek a borok” – Interjú Fongyee Walker Master of Wine-nal

A Magyar Bor márciusban roadshow-ra indult Kínába, hogy bemutassa a hazai borágazat kiemelkedő üzeneteit, eredményeit. A közösségi márkát gondozó Magyar Bormarketing Ügynökség három városban – Sencsenben, Sanghajban és Pekingben – szervezett rendezvénysorozatot, hogy a borágazat kulcsszereplőinek egy átfogó program keretében mutassa be a magyar borok színes világát. Mindhárom városban mesterkurzus is zajlott Fongyee Walker Master of Wine tolmácsolásában. Az első állomáson, Sencsenben beszélgettünk vele, közvetlenül a mesterkurzusa után.

Néhány évvel ezelőtt ellátogattál Magyarországra egy Wines of Hungary tanulmányút keretében. Milyen benyomásokat szereztél akkor a magyar borokról, illetve milyen fejlődést, változást tapasztaltál azóta?

Az a látogatás volt az első alkalom, amikor igazán felfedezhettem a magyar borok sokszínűségét. Korábban nemigen hallottam Szekszárdról, és Villányról is nagyon keveset tudtam, így nem tudtam, mire számítsak. A látogatásomkor volt néhány dolog, ami teljességgel lenyűgözött, így például a Somló-hegy, ami bámulatos – azonnal érezni lehet, hogy különleges borvidékről van szó. Meglepett Tokaj sokszínűsége is, amire egyáltalán nem számítottam. A mai mesterkurzuson pedig különösen jó volt megtapasztalni, hogy mennyit fejlődtek a borok. A Szekszárdról érkező bor – a Porkoláb Kékfrankos – rendkívül modern, ropogós, gyümölcsös, és igazán kifejezően tükrözi a régiót. Ez különösen érdekes volt számomra, mert legutóbbi látogatásomkor nem találkoztam ilyen stílusú borokkal. Nagyon szívesen visszatérnék, hogy még több ilyet kóstoljak, különösen Egerből, mert amikor ott jártam, sok bor még mindig a hagyományos, klasszikus stílust képviselte. A jelek szerint manapság a borászok egy gyümölcsösebb, frissebb irányba mozdulnak el.

Fongyee Walker MW

Van olyan magyar borstílus vagy szőlőfajta, amely különösen lenyűgözött?

Nagyon kedvelem a juhfarkot – könnyű megjegyezni a fajtát, és imádok beszélni a Somló lejtőiről, amelyeket gyakran a burgundiai Corton dombjaihoz hasonlítok. Szívesen visszatérnék, hogy mélyebben megismerjem a Balaton körüli borokat is. A régió rendkívül változatos, rengeteg különböző terroir található – szívesen felfedezném ezeket alaposabban. Egy másik emlékezetes élményem a Bolyki Pincészetnél tett látogatást volt, Eger mellett, egy régi kőfejtőben. Ez a borászat igazán izgalmas és innovatív dolgokat csinál.

Szerinted Magyarország milyen egyedi üzenetet képviselhet a nemzetközi színtéren?

Sok országnak van lehetősége arra, hogy egyedi üzenetekkel tűnjön ki, itt inkább abban látom a kihívást, hogy Magyarország még mindig viszonylag ismeretlen. Egyes magyar szőlőfajták és borvidékek fantasztikus történetekkel rendelkeznek, úgy gondolom, hogy ezek mentén Magyarországnak több kulturális elemet kellene beépítenie a bormarketingjébe. Nagyon szeretnék például egyszer egy-egy magyar mesterkurzust azzal kezdeni, hogy magyar zenét játszok le a hallgatóknak – így az emberek máris jobban ráéreznének Magyarország hangulatára. Ez egyébként az oka annak, hogy a francia borok olyan keresettek – nem feltétlenül azért, mert jobban ízlenek (meglátásom szerint nem is feltétlenül jobbak), hanem mert az emberek egy francia borosüveg láttán kastélyokat, kifinomultságot és eleganciát képzelnek maguk elé. Ugyanez igaz az olasz borokra is – az emberek a szórakozással, a gasztronómiával és a szenvedéllyel társítják őket. Miért ne tehetné meg ugyanezt Magyarország a boraival?

Milyen kép él az ázsiai fogyasztókban a magyar borokról?

Őszintén szólva, a magyar borról szóló tudás szintje sajnos közel áll a nullához. A kínai embereknek a magyar borra gondolva általában kizárólag Tokaj jut eszükbe, mert a WSET (a legtöbb ázsiai borszakértő által követett tananyag) csak Tokajt említi. A legtöbb borágazati szakember borismeretét tehát a WSET tananyag formálja, hiába tudjuk jól, hogy Magyarország sokkal több Tokajnál. Egy másik probléma, hogy a borfogyasztók nem tekintenek Magyarországra utazási célpontként. Nem kapcsolják össze a gasztronómiával, pedig az ország nagyon is gasztronómiai fókuszú. Magyarországnak ki kellene használnia az egyedi élménykínálatát, így például a termálfürdőket is. A kínai emberek imádják a termál üdülőhelyeket, sokan még a nyaralásaikat is ezek köré szervezik. Amikor Budapesten jártam, nem a bor miatt mentem, hanem hogy koncertekre menjek, megnézzem a katedrálisait, sétáljak a Halászbástyán és utazzak Európa egyik legrégebbi metróvonalán. És bár ez az út 1993-ban volt, még mindig élénken emlékszem rá!

Milyen tanácsot adnál azoknak a magyar borászatoknak, amelyek a kínai piacra szeretnének belépni?

Lassan, fokozatosan építkezzenek. Olyan importőrökkel dolgozzanak, akik valóban borrajongóknak akarnak eladni. És ne várják, hogy egyik napról a másikra hatalmas mennyiséget értékesítenek. Azok a kínai fogyasztók, akik rendszeresen vásárolnak bort (hetente vagy kéthetente), érdeklődnek a borok iránt, de a világ összes borvidéke közül választhatnak. Ezért elengedhetetlen egy világos üzenet arról, hogy mit képvisel a pincészetük. Az érdekes sztorik is sokat segítenek – akár a mangalicáról vagy a magyar kutyafajtákról! Minden, ami segít az importőröknek a borok mögötti történet kommunikálásában, előnyös lehet.

Mely magyar borok és stílusok lehetnek a legígéretesebbek Ázsiában?

Nagyon szeretnék egyszer egy vaktesztet tartani, ahol dűlőszelektált száraz furmintokat és ásványos Balaton környéki fehérborokat hasonlítunk össze a legjobb német rizlingekkel és Chablis borokkal. Ez igazán felnyitná az emberek szemét. És a vörösborok! Egy szakmai vendég a kurzusomon azt mondta, hogy nem szereti a cabernet franc fajtát – majd megkóstolta a Villányi Franc-t, és így reagált: „Ez fantasztikus! Teljesen más, mint amire számítottam.” Érdekes lenne összehasonlítani a Villányi Franc-t a Loire menti cabernet franc-nal, mert az utóbbi a legtöbb ember referenciapontja. Szerintem sok kínai fogyasztó valójában jobban kedvelné a magyar stílust, ha lenne lehetőségük kipróbálni.

Mennyire fontos a kevésbé ismert borvidékek esetén a márkaépítéshez a kritikusok elismerése?

Elengedhetetlen. Magas presztízsű elismerésekre nemzetközi borszakértőktől mindig szükség van — nem is igazán számít, hogy ki adja őket, a lényeg, hogy büszkén mutassuk be azokat a magyar borokat, amelyek magas pontszámokat érnek el. Nemrég kóstoltam például egy Szepsy bort, amit gondolkodás nélkül 95+ pontra értékelnék — egészen lenyűgöző fehérbor volt. Ha több magyar bor kapna ilyen szintű elismerést, az emberek elkezdenének gyűjteménybe illő, különösen értékes tételként tekinteni rájuk.
Tokajnak emellett hangsúlyoznia kellene a borainak érlelhetőségét. Tokaj nagy újjáéledése az 1990-es években zajlott, és sok borkedvelő a 90-es években született. Ők imádnának olyan borokat vásárolni, amelyek a születési évükből származnak — ez hatalmas lehetőség!

Hogyan áll Magyarország a minőség és innováció terén?

Szerintem abszolút kellemes meglepetés lenne egy vakkóstolón. Magyarországon születik jó néhány a világ legjobb olaszrizlingei közül, a száraz furmintok pedig abszolút megállják a helyüket a világpiacon. Már csak jogszabályi környezetbe kellene helyezni a klasszifikációs rendszert és el kellene kezdeni beszélni a tokaji dűlőkről.

Mi a helyzet azzal, hogy sok magyar szőlőfajta neve nehezen kiejthető?
Kínában a kulcs az, hogy jó kínai nevet találjanak a fajtának — a nehezen kiejthető magyar név nem számít, amíg a név rezonál az emberekkel. Vegyük például a Hárslevelűt — ennek a kínai neve (Putiyeh, azaz hárslevél) könnyen megjegyezhető és gyönyörű jelentése van. Ez valójában az egyik legszebb szőlőnév, amivel valaha találkoztam!

Ha megalkothatnád a tökéletes étel-bor párosítást egy magyar borral, mi lenne az?

Ó, ezt nem tudom, túl nehéz kérdés! Az biztos, hogy nagyon örülnék, ha egyszer mangalica sertéshúst lehetne Kínába vinni, és kínai séfek készíthetnének belőle Hong-shao-rou-t — egy gazdag, párolt sertéshúsos ételt. Az fantasztikus lenne! Ehhez egy szekszárdi kékfrankost párosítanék, míg a férjem (Edward Ragg Master of Wine – a szerk.) valószínűleg egy Villányi Franc-t választana. Nagyon izgalmas lenne édes borokat fűszeres ételekkel párosítani —gyönyörűen működnek együtt. A kihívás az édes borral egyébként az, hogy bár az emberek szeretik az édes bort, mégsem vásárolják meg. Ez általános jelenség: ha vacsoránál kinyitsz egy palack tokaji édes bort, mindenki azt mondja, hogy „Wow, ez isteni!”, de maguktól nem vásárolnának ilyen bort. Az édes borok egyszerűen nem kapják meg a kellő tiszteletet, nem részei a jelenlegi trendnek. A mesterkurzuson felhívtam erre is a figyelmet, azaz azt mondtam, „A világ leghíresebb édes bora…”, majd megálltam — vajon azt kellene mondanom, hogy az egyik leghíresebb? —, de aztán arra jutottam, hogy nem, tényleg a leghíresebb.

Borítókép és fotók: Nimbility / Magyar Bormarketing Ügynökség