„Ma nem csak jót kell csinálni, hanem különlegeset is”

Éppen 30 éve indult a Varga Pincészet története. A Badacsonyörsön és Egerben aktív borászat készíti ma Magyarországon a legtöbb palackos bort. A születésnapi interjúban Varga Péter alapító-tulajdonos idézi fel az elmúlt három évtized mérföldköveit, legfontosabb tapasztalásait és osztja meg a magyar borágazattal kapcsolatos meglátásait.

Közgazdász végzettséged van, dolgoztál a Központi Statisztikai Hivatalban, a Pénzügyminisztériumban, alapítottál építőipari és adótanácsadó cégeket. Hogyan lett ezek után mégis a Varga Pincészet az életműved?

A szocializmusban nem volt egyszerű vállalkozást indítani, másrészt az embereknek nem is volt gyakorlata benne. Tekintve, hogy közgazdász vagyok és dolgoztam a Pénzügyminisztériumban, én azért értettem hozzá. A vállalkozások, amiket indítottam, nem elsősorban az én vállalkozásaim voltak. Arra szolgáltak, hogy a családtagjaim megvalósíthassák az álmaikat. Mindeközben eltöltöttem öt évet a Hungarovin állami borászati exportcégnél és beleszerettem a borászatba. A Varga Pincészet előtt kizárólag papírokkal dolgoztam, holott mindig megvolt bennem a vágy, hogy valami kézzelfoghatót alkossak. Ez nem csak a palack bort jelenti számomra, hanem egy üzem felépítését, egy vállalati kollektíva létrehozását is.

A Varga Pincészet badacsonyörsi birtokközpontja

Oda jutottatok 30 év alatt, ahova elképzelted magatokat?

A Badacsonyi Állami Gazdaság badacsonyörsi üzemének, vagyis a Varga Pincészet birtokközpontjának megvásárlásához minden családtag vállalkozásának profitjára szükség volt. Így amikor jött a lehetőség, leültettem mindannyiukat és elmondtam, mi a tervem. Akkor azt mondtam, 10-20 éven belül szeretnék Magyarország huszonöt legnagyobb pincészete közé kerülni. Úgy gondolom, ma benne vagyunk a legnagyobb ötben, közben viszont negyedére csökkent Magyarország szőlőterületeinek nagysága. Az egykori nagy állami és szövetkezeti gazdaságok többségének még az utódai sem maradtak talpon. Szóval nagyjából az valósult meg, amit elterveztem.

A pincelátogatás, az egész évben elérhető Pincekör egyik állomása, a kóstolóhelyiség

Mi volt a legnehezebb az indulásnál?

A folyamatos küzdelem a kevés pénzzel, mindig az jelentette a szűk keresztmetszetet. Igaz, utólag visszagondolva, ez volt egyben a szerencsénk is. Így egyszerűen nem tudtunk fölösleges kerülőket tenni, a legátgondoltabb, legjobb megoldásra kellett törekednünk. A döntéseinket ugyanis a piac vezérelte. Sokan vannak az ágazatban, akik sikeresek más területen és az ott szerzett vagyonukat fektetik pincészetbe. Először megteremtik az alapokat, utána próbálják kitalálni, hogyan tudják megnyerni termékeikkel a fogyasztókat, a piacokat. Nekünk viszont folyamatosan ez utóbbiakra kellett koncentrálni, hiszen csak az eladott borok árából tudtunk fejlődni.

A pincészet ültetvénye, a háttérben a Csobánc látképével

Sokat változott szerinted a magyar boros közeg a ti 30 éves működésetek alatt?

1993-ban kevéssel voltunk a rendszerváltás után. A szereplők többsége még a szocializmusban nevelkedett, amikor a minőség nem számított és annak kellett örülni, hogy egyáltalán kapható valami a boltokban. Nem tudtak mit kezdeni a hirtelen jött versennyel, míg engem azért az addigi munkáim és az addigra már beindított vállalkozásaink valamennyire felvérteztek. Azt is mondhatnám, könnyű dolgom volt. Ma viszont a borászatok magántulajdonban vannak, keményen dolgoznak, folyamatosan fejlesztenek, profi módon vezetik a céget. Ez az erős konkurenciaharc nagyon jót tett a magyar bornak. Bevallom, élvezem is, öt labdás sportban voltam igazolt versenyző, lételemem a versenyzés.

Varga Péter, a pincészet alapító-tulajdonosa

Ha valaki most szeretne borászatot indítani, mai tudásoddal, tapasztalatoddal mit tanácsolnál neki?

A legfontosabb az, hogy találjon egy piaci rést. Kell találni valamit, amit csak ő tud nyújtani az embereknek és senki más. Ez bármi lehet: új borfajta, új borminőség, egy egyedi adottságú szőlőtermő terület ugyanúgy, vagy éppen egy lélegzetelállítóan szép birtok, ami odavonzza a borturistákat. Ma nem csak jót kell csinálni, hanem különlegeset is. Ha bemegy az ember egy hipermarketbe, mintegy nyolcszáz féle borral fog találkozni. Ezek között rengeteg jó is van, ez alapján tehát aligha marad meg bármelyik bor a vásárló emlékezetében. Kiválóan szemlélteti ezt a jelenséget az Irsai Olivér. A régiek önállóan nem is forgalmazták. Van azonban egy olyan különlegesen szép, semmivel össze nem téveszthető illata, ami által elképesztő népszerűségre tudott szert tenni. Ha három féle bor lenne a világon, amiből az egyik az Irsai, nem lenne ilyen sikeres. Ebben az elképesztően ingergazdag környezetben viszont egy jól megfogható dolog.

Milyen javaslataid lennének az egész magyar borágazat számára, hogy itthon sikerüljön megállítani a borfogyasztás csökkenését, külföldön pedig összejöjjön a nagy áttörés?

Ami a külföldet illeti: nem bormarketinget, hanem országmarketinget kell csinálni. Sokan azt hiszik, a kettő szétválasztható, de szerintem nem. A bor ugyanis egy luxustermék. Akkor tud sikeres lenni, ha menő az adott országból luxusterméket vásárolni. Ha Magyarországot menővé tesszük, az magával hozza a borunk iránti keresletet. Ha majd úgy tekintenek ránk, mint ahogyan most Ausztriára, akkor a magyar borokra is automatikusan úgy fognak tekinteni. Ők a miénkhez képest háromszoros áron exportálják a boraikat. A belföld más ügy, de semmivel nem könnyebb. Amikor én voltam fiatal, mi sört ittunk, utána a gyermekeink bort, az unokáink most sört és koktélokat. Egyetlen generáció se akarja a szülei szokásait továbbvinni. Ezzel nem nagyon lehet mit tenni. Mindeközben az egész világon csökken az alkoholfogyasztás, nem utolsó sorban a motorizáció miatt. Aki volán mögé ül, nyilvánvalóan kevesebbet ihat. Illetve, ami még rosszabb, Magyarországon semmit. Azt gondolom, a zéró tolerancia eltörlése az egyetlen járható út.

Visszaváltható palackok a göngyölegtelepen

Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt 30 évből?

Nekem alapvetően mindig félig üres a pohár, de a nemzetközi borversenyeken elért eredményeinkkel azért már elégedett vagyok. Hosszú évek óta mi képviseljük legeredményesebben Magyarországon a megmérettetéseken. Amikor meghoztuk a döntést, hogy átpozícionáljuk magunkat és a jó ár-érték arányú borok helyett immár a létező legjobb borokat akarjuk elkészíteni, valami ilyesmi lebegett a szemünk előtt. Külön öröm, hogy a 2022-es magyar VinAgorán, amit én a világ 8-10 legjelentősebb nemzetközi borversenye közé sorolok, a hét közül két kategóriában is abszolút első helyet szereztünk. Többek között a legerősebb mezőnyben, a száraz fehérborok között. A győztes sauvignon blanc-unk pont a korábban fontos szempontként említett különlegességével tudott nyerni. Ilyen különleges, ennyire fajtajelleges bort még sosem készítettünk.

Mit gondolsz, hol fog tartani a Varga Pincészet újabb 30 év elteltével?

Egyik kedvenc mondásom Mark Twaintől származik. Úgy hangzik „jósolni nehéz, különösen, ami a jövőt illeti”. Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, abban viszont biztos vagyok, hogy jelentős fejlődés áll még előttünk.