Mi jelent a közösségi bormárka?

A vásárlók minden termék, így a bor esetében is szeretik tudni, hogy mire számíthatnak a pénzükért, ha pedig rátaláltak egy kedvenc tételre, annak ízeit akár több évjáraton keresztül élveznék. A közösségi borok, borvidéki bormárkák célja általában éppen az, hogy olyan szabályokat állítsanak fel, amikkel hosszú időn keresztül garantálni lehet az állandó minőséget és stílust. Már több ilyen kezdményezéssel találkozni Magyarországon is.

A borok természetesen évjáratról évjáratra, de még dűlőről dűlőre is nagy változatosságot mutatnak: olykor két, egymás közvetlen szomszédságában fekvő kertből is teljesen külön ízvilágú készül, még ha egyébként a többi feltétel meg is egyezik. A borokat szabványosítani nehéz és ez valószínűleg így is van jól. A közösségi borok, bormárkák megalkotói sem erre törekednek, inkább csak egyfajta „keretet”, „játékteret” kívánnak kijelölni a borászoknak, ami által megjelennek közös, felismerhető stílusjegyek az egyazon márkanév alatt forgalomba hozott tételeknél. Ilyen lehet az, hogy meghatározzák, milyen szőlőfajtából készülhet az adott közösségi bor, korlátozzák, mennyi szőlő teremhet az adott területen, vagy éppen hogy meddig szabad a kierjedt bort hordóban érlelni. Lássuk, hazánkban milyen közösségi borok léteznek és mik ezeknek az ismérveik.

A 100%-ban cabernet franc-ból készülő Villányi Franc kifejezetten passzol a feketecsokihoz

Villányi Franc

Tulajdonképpen az első magyar hivatalos közösségi bormárkát a Villányi borvidék 2014-ben hívta életre. A minősítésnek két szintje létezik: a premium, illetve a super premium, mindkét típus kizárólag cabernet franc szőlőfajtából készül. Előbbinél adott területen valamivel több szőlőt termeszthetnek a borászok (de már a premiumnál meghatározott érték is garantálja, hogy koncentrált szőlőszemek „szülessenek” a fürtökön), illetve 12 hónap hordóban történt érlelés után rögtön forgalomba lehet hozni, míg utóbbinak még egy évet palackban kell várnia a pincében, mielőtt a polcokra kerül. A „száraz” paramétereknek megfelelés azonban kevés, a helyi borászokból álló bizottság minden évben végigkóstolja a jelölteket és besorolja őket egyik vagy másik kategóriába. De milyenek is ezek a borok? Függetlenül attól, melyik csoportba tartoznak, jellemző rájuk a mély, rubinvörös szín, az erdei gyümölcsös, feketeszedres illatvilág, az áfonyás, szilvás íz és a hordós érlelésből adódó fűszerek sokasága (szegfűszeg, kávé, csokoládé). A super premium a pohárban valamivel lomhább mozgásúnak, a szájban kicsit még sűrűbbnek hat – és nem utolsósorban akár 10-15 év múlva is nagyon szép arcát mutatja.

A Villányi borvidék közösségi oldalát itt éritek el, valamint ha többet szeretnétek megtudni a Villányi Franc-ról ide kattintsatok.

Villányi RedY

A Villányi Franc-hoz képest a termékpaletta ellentétes végén helyezkedik el. Könnyű, gyümölcsös, frissen fogyasztandó bisztró- vagy partibor, amivel a borvidék 2018 óta a fiatalokat, az Y generáció tagjait szeretné megszólítani és megnyerni magának. (Innen a szójáték: a RedY angolul vörös ipszilont jelent, míg az ugyanígy kiejtendő ready azt, hogy „kész”, kérdőjellel a végén pedig azt, hogy „készen állsz?”.) A RedY egy házasítás, vagyis többféle szőlőfajta bora kerül a palackba.

A Villányi RedY médiakampány plakátja

A lenagyobb arányban a borvidéken a nagy hagyományokkal bíró portugieser (régi nevén kékoportó), de megjelennek benne további Villányban engedélyezett és kedvelt fajták, mint például a blauburger, zweigelt, kékfrankos és a kadarka. Illatában és ízében a piros és fekete bogyós gyümölcsök dominálnak, annál is inkább, mert az érleléséhez nem szabad kisméretű és erősen pörkölt, úgynevezett barrique hordót használni, így a Villányi Franc-nál már említett, hordótól származó aromák szerényen meghúzódnak a háttérben. Könnyen felismerhetjük őket a boltban, mert a címkéken egységes arculati elemek tűnnek fel.

A RedY közösségi oldalát itt éritek el. A borról itt is olvashattok.

BalatonBor

Különlegessége, hogy bármelyik Balaton körüli borvidék (Balatonfüred-Csopak, Balaton-felvidék, Badacsony, Balatonboglár, Nagy-Somló, Zala) pincészete elkészítheti. 2016-ban hozták forgalomba az elsőket. A termékleírás, vagyis a szabályzat ennél a közösségi bornál igen részletekbe menő: kizárólag olaszrizlingből készülhet, a bor legfeljebb 25%-át szabad hordóban érlelni (a többit acéltartályban), alkoholtartalma 11,5 és 12,5% között változhat, cukortartalma nem haladhatja meg a 4 grammot (ez a száraz kategória felső határa), de még azt is kiköti, hogy a fair-trade szellemében mennyi az ajánlott szőlőfelvásárlási ár, ha valaki nem (csak) saját alapanyaggal dolgozna.

BalatonBor

A borok mindezen felül még egy bírálaton vesznek részt, csak az itt megfeleltekre kerülhet rá a BalatonBor név és a hozzá tartozó dizájn. A jó ívású, friss, de tartalmas és nem túl illatos borokkal leggyakrabban a tó körüli gasztronómiában találkozni.

A Balatoni Kör közösségi oldalát itt éritek el.

PH-Érték

2018-ban lehetett először kóstolni a Pannonhalmi borvidék közösségi borát. Szintén frissre, fiatalosra hangszerelt, rajnai rizling alapú fehér házasítás. További engedélyezett fajta még az olaszrizling, a chardonnay, a pinot blanc, a királyleányka, valamint kisebb mennyiségben az illatosabb borokat adó fűszeres tramini és sauvignon blanc. A magas minőség elérése érdekében itt is meghatározták, legfeljebb mennyi szőlő teremhet egy hektáron és az ültetvény művelésének módjára is tesznek ajánlásokat. A PH-Értékhez a szőlőt csak kézzel szabad szüretelni, géppel nem. A boroknak még bírálaton kell átesniük, mielőtt legkorábban a szüretet követő év márciusában a fogyasztók poharába kerülhetnek. A palackok megjelenése (csavarzár, címke) egységes, benne az egyes pincészetek bora azonban mutathat némi eltérést (színük például zöldes fehértől a zöldes sárgáig terjedhet), ám általában elmondható róluk, hogy könnyedek, gyümölcsösek, lendületes savakkal rendelkeznek.

A PH-érték közösségi oldalát itt éritek el.

A pannonhalmi összefogás logója: PH

Bálvány

A hazai közösségi bormárkák családjának legfiatalabb tagja 2020-ban született meg a Bükki borvidéken. Nevét a Bükk-vidék negyedik legmagasabb hegyéről, a 956 méter magas Bálványról kapta. Nem könnyed „belépő” tételnek szánják a borászok, inkább azt szeretnék megmutatni vele, mire képes ez a kiváló adottságokkal rendelkező, mégis kissé alulértékelt borvidék. Bizonyíték erre az előírt minimum 12,5%-os alkoholtartalom, ami máris testesebbé teszi a bort, valamint a szintén szabályba foglalt úgynevezett finomseprő-felkeverés (a seprő az alkohol képződése során elhalt és a tartály aljára ülepedett élesztősejteket jelenti), ami vajasságot, krémességet kölcsönöz neki. Az errefelé nagyobb mennyiségben termesztett chardonnay, olaszrizling és zenit fajták egyenlő arányban kerülnek bele, csakis gondosan kezelt ültetvényekről szüretelve – bizottság ellenőrzi, hogy a metszésnél valóban csak 12 rügyet hagytak a tőkén (így a fürtök nagy száma később nem mehet a minőség rovására). A vakkóstoláson megfelelt tételek egységes dizájnú csavarzáras palackot kapnak.

Az elmondottak alapján joggal merülhet fel a kérdés, hogy például az egri bikavér vagy éppen a tokaji aszú közösségi bornak, bormárkának számít-e. Bizonyos értelemben igen, hiszen ezek készítéséről is szigorú termékleírások rendelkeznek, ezek azonban nem annyira alulról, a helyi borászközösségtől induló kezdeményezésekként jöttek létre. Aki többet szeretne megtudni ezekről a borstílusokról, lapozza fel a Szőlőfajták és borstílusok menüpontot.