2024 február 11. / Ercsey DánielURL másolásaFacebook megosztásTwitter megosztás

Mivel koccintsunk Valentin-napon?

Nyakunkon a szerelmesek ünnepe, ki tudja mi lett volna, ha a derék amerikaiak nem a szerelmesekhez köthető részét emelik ki és kezdik tisztelni a Szent Bálint legendának, hanem mondjuk azt, ami az epilepsziához kötődik? Akkor február 14-én lehetne a nyavalyatörésesek világnapja!

No de ki is volt Szent Bálint, vagy Szent Valentinus? A tájékozottabbak már az utóbbi névből sejthetik, hogy Bálintunk a római korban volt aktív, mint Interamna püspöke és ilyen minőségében végeztette ki II. Claudius császár, nemes egyszerűséggel a hitéért. Ez persze már elég lenne ahhoz, hogy a Legenda aurea megemlítse és a katolikus egyház a szentjei között tisztelje, de ahhoz édeskevés, hogy ő legyen napjaink egyik legelterjedtebb fogyasztói ünnepének a névadója. Ehhez bizony több kellett! Történt ugyanis, hogy a derék Valentinus előszeretettel esketett meg fiatalokat a keresztény hit szerint, többek között katonákat is, akiknek ez természetesen tiltva volt. A fiatal házasoknak aztán a saját kertjéből adott ajándékba néhány virágot, innen jön a virágajándék szokása, no meg az is, hogy az egyház hivatalosan is a szerelmesek (és az epilepsziában szenvedők) védőszentjének tekinti.

 

Terni Szent Bálint (Forrás: Wikipédia)

 

Az már csak hab a tortán, hogy az antik időkben kettő, de egyesek szerint három különböző Valentinus is élt és mindet szentté avatták, szóval nézőpont kérdése, hogy melyik szentet tiszteljük február 14-én. A merészebbek szerint mind a hármat, merthogy a három szent valójában egy és ugyanaz, de azért Róma óvatosságát jelzi az ügyben, hogy a XX. század hatvanas éveinek a végén, a római katolikus naptárreform idején kikerült a szent tisztelete az előírt liturgiából, a helyét pedig átvette Szent Cirill és Metód tisztelete. Ez persze nem szegte kedvét minden idők egyik legnagyobb marketing gépezetének, ami az angolszász világban elterjedt szokásból, miszerint ezen a napon a szerelmesek megajándékozzák egymást, az egész világra kiterjedő, kötelező ajándékozási hullámot indított. De ki is volt ennek a kampánynak az alfája? Minden bizonnyal Shakespeare, aki már a Hamletben megemlítette a Valentin napot, igaz a maitól kissé eltérő, sokkal pajzánabb kontextusban:

 

„Kérem, egy szót se erről; de ha kérdik, mit jelent, csak mondja ezt:
   Holnap szent Bálint napja lesz,
   Mindjárt reggel korán;
   És ablakodnál, párodul,
   Ott leszek, én leány.
   Kelt a legény, felöltözött,
   Ajtót nyitott neki:
   Bement a lány, de mint leány
   Többé nem jöve ki.“

(Arany János fordítása)

 

Ebből persze még mindig nem derül ki, hogy mivel is koccintsunk ezen a jeles napon, úgyhogy nézzük a lehetőségeinket! Fontos tisztában lenni a szerelmünk ízlésével, így kevésbé hibázunk, akár egy éttermi borrendelésnél, akár egy ajándék palackkal, de persze az az igazi, ha olyan borral koccintunk, amit mindketten szeretünk. Ezen a napon a romantika is nagyobb szerepet játszik, ne féljünk hát a helyszínválasztástól, legyünk kreatívak a jacuzzitól kezdve a külföldi utazásig, a naplementétől a sarki fényig, kinek mi tetszik.

 

 

Ha nem is a néphagyomány része, de tekinthetjük ökölszabálynak, hogy nagy testű, drága vörösbort inkább a hatvanas férfiaknak veszünk, míg illatos fehérborokat inkább a fiatal hölgyeknek, persze ha nem tájékozódunk a párunk ízlése felől, akkor könnyen eltéveszthetjük a dolgot. Mindenesetre a hideg téli esték, a kandalló és a pattogó tűz, a bekuckózás inkább vörösboros tevékenység, ha ilyesmit tervezünk, biztosra mehetünk egy jó Villányi Franc-nal, vagy egy testesebb vörösborral Szekszárdól, a Balaton déli partjáról, vagy éppen Pannonhalmáról. Ez utóbbi lehetőség már ki is tekint a megszokott sémákból, vagyis akkor válasszuk ezt, ha a párunk nyitott az újdonságokra. Ha pedig még mindig a hidegebb estén jár az eszünk, de a megajándékozni kívánt személy az átlagosnál jobban ért a borokhoz, válasszunk valami meglepőt, mondjuk egy vulkanikus syrah-t a Csobáncról vagy a Szent György-hegyről!

 

Ha a szerelmünk él-hal a vitorlázásért vagy a vízisportokért, ügyeljünk rá, hogy vagy a címkén, vagy legalább a termőhelyben köszönjön vissza a Balaton. Ilyenkor célszerűbb fehérbort választani, aki a jól iható, könnyebben érthető, jobban csúszó borokat szereti, az maradjon a Balaton déli partján, aki pedig a hosszan eltartható és érlelhető fehérborokat, az az északi part vulkánjainak borait válassza. Mindegy, hogy Szent György-hegy vagy Badacsony, Csobánc vagy Somló, Fekete-hegy vagy Gulács, ezek a termőtájak idővel minden szőlőfajtát átírnak és kifejezésre juttatják a saját, egyedi karakterüket. Ha van lehetőségünk utánanézni, esetleg beszélni a borásszal, akkor olyan bort válasszunk, ami hagyományos módon készült, vagyis nem acéltartályban, hanem nagyobb fahordóban, ugyanis ezek a tételek hosszabban érlelhetőek és jobban hozzák a bazaltos tanúhegyek borainak egyedi jellemzőit. Ha pedig a párunk igazi connaisseur, vagyis majd’ mindent tud a borokról, akkor biztosan örülni fog egy csopaki rizlingnek, pontosabban egy Balatonfüred vagy Csopak környékéről származó olaszrizlingnek.

 

 

Igen ám, de mi a helyzet, ha a párunk éppen csak ismerkedik a borok világával, netán nem szereti a tanninban gazdag vörösbort, és a szikár vagy ásványos fehérektől is inkább menekülne? Ilyenkor is több opciót érdemes megfontolni! Szereti az édes ízeket? Egy jó tokaji szamorodnitól még soha, senki nem sértődött meg, ő sem fog! Inkább a rozékban találja meg önmagát? Nosza, bátran vegyünk le a polcról egy soltvadkerti, vagy kiskőrösi rozét! Az elegánsabb, hűvösebb karakterű vörösborokat kedveli? Ha biztosra akarunk menni, egy Egri Bikavér lehet a megoldás, de a Bükk és a Mátra is szolgálhat meglepetésekkel, akárcsak Sopron! Az illatos fehéreket kedveli? Válasszuk az Irsai Olivért, a cserszegi fűszerest, egy tokaji sárgamuskotályt, vagy ha igazán nagyot akarunk gurítani, egy komolyabb traminit. Ami pedig a folyton kétkedőket illeti, minden közvéleménykutatás és fogyasztói kérdőív azt mutatja, hogy pezsgőből soha nem elég, így ha egy jó magyar pezsgőt választunk, biztosan nem fogunk kosarat kapni senkitől…

 

URL másolása Facebook megosztás Twitter megosztás
Lapozás vissza Lapozás előre

A bor nélkül Európa már soha többé nem lenne önmaga! - Interjú Gál Péterrel

Elolvasom

Furmint a pohárban, furmint a tányéron: a fajta helye a gasztronómiánkban

Elolvasom

Mi folyik a pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben?

Elolvasom

A furmint és a február összetartozik

Elolvasom