Most a borokra figyelek

A Nyíregyházi Főiskola ének-zene–népzene szakán kapott diplomát, brácsásként több népzenei formáció tagja, vezetője volt, ma is aktív népzenész. 2005-ben két testvérével, Gáborral és Ákossal megalapították az azóta is sikeresen működő óbudai Kobuci kertet, most pedig narancsborával kapott aranyérmet a GROW du Monde-on. Lehetséges, hogy Kaszap Atilla (nem tévedés, így írja a nevét) mindenben sikeres, amibe belekezd? Szabó Edit beszélgetett vele.

Négyen vagytok testvérek. Volt családi zenekarotok?

A szüleink imádták, ha a különböző családi összejöveteleken zenéltünk, mi, gyerekek, és ez néhányszor meg is történt. A nővérem gitározott és zongorázott, az idősebb bátyám gitáron játszott, Gábor, a fiatalabb bátyám hegedült, én pedig eleinte zongoráztam, aztán később jött a többi hangszer.

A zongora nem kifejezetten népi hangszer…

Nem is. A péceli zeneiskolában én is Bartók és Bach zenéin nevelkedtem, mint a többi gyerek. Aztán amikor a zongoratanárnőm elköltözött, a citerát és a furulyát választottam magamnak, de mivel Gábor hegedülni kezdett és kellett mellé egy brácsás, úgy döntöttem, hogy én leszek az. Dulai Zoltántól kaptam az első leckéket, aztán tizennyolc évesen az Óbudai Népzene Iskola növendéke lettem.

Örültél, hogy megszabadulhatsz a klasszikus zene kötöttségeitől? „Kívülről” úgy tűnik, népzenét játszani sokkal felszabadítóbb…

Számomra ez nem okozott problémát, soha nem szenvedtem a kötöttségektől, de tény, hogy ad egyfajta szabadságot, hogy mi, népzenészek nem játszunk kottából. A dalokat hallás után, felvételről vagy – néhány kivételes esetben – élő adatközlőktől tanultam, a főiskola évei alatt pedig azzal fejlődtem nagyon sokat, hogy minden este elmentünk a fiúkkal zenélni. Akkor alapítottuk meg az első zenekarunkat, és az azt követő években rengeteg formációban kipróbálhattam magam brácsásként és szaxofonosként.

 

 

Most kikkel muzsikálsz?

Egy autentikus népzenei formáció, a Kalász Banda tagja lettem, amit a prímás barátom, Kalász Máté alapított. Élvezem, hogy már nem vagyok zenekarvezető, az a havi egy-két fellépés kifejezetten jólesik, de örülök, hogy jut elég időm a Kobucira és a szőlőre, a borra is. 

Helyben vagyunk. Azt még érteni vélem, hogy az ember miért kezd el borokat készíteni a maga örömére, de hogy jutottál odáig, hogy nemzetközi aranyérmet szerezz? Egyáltalán: hogy kerültél Szentantalfára, ahol a birtokod van?

Szentantalfa régóta fontos helyszín az életemben. Gyerekkoromban sokat jártunk ide a szüleimmel, akik kommunát és biogazdaságot terveztek itt alapítani. Ez sajnos nem jött össze, de én az összes nyaramat itt töltöttem, és amikor a szüleim úgy döntöttek, hogy eladják a földet, úgy éreztem, hogy nekem maradnom kell. Vettem egy kicsi házat és vele félhektárnyi szőlőt, amit, bevallom, eleinte problémaként éltem meg. Aztán ahogy teltek az évek, úgy lett számomra egyre természetesebb, hogy gondoskodom arról a szőlőterületről, és ha már van szőlőm, hát lett borom is.

Az első pillanattól te magad művelted az ültetvényt?

Eleinte úgy gondoltam, hogy majd kétlaki életet élek, de gyorsan rájöttem, hogy soha senki nem fogja úgy ápolni a kertemet, ahogyan azt én saját magamnak tenném. Elfogadtam, hogy ez nem megy távmunkában, és már három éve Szentantalfán élek, csak vendégségbe megyek Budapestre. Ehhez persze nem volt elég a saját elhatározásom, kellett a bátyám támogatása és a Kobuciban dolgozó kollégák segítsége is. Könnyű romantizálni ezt az életmódot, de ha beüt a lisztharmat, meg kell védeni a szőlőt, nincs mese.

Hol van a szőlőterületed?

A nyugati domboldalon, szemben a Hegyestűvel és a Badacsonnyal. A talaja mészkő és agyag, rengeteg kővel. A szőlőültetvény jött a házzal, de mivel nekem nem tetszett az a régi szokás, hogy az olaszrizlinget bőtermő fajtákkal együtt ültették, újratelepítettem az egészet.

 

 

Most mi terem rajta?

Olaszrizling és merlot, de ma már valószínűleg kékfrankos menne a merlot helyére. Nem mintha megbántam volna, jó a merlot, de előbb-utóbb biztosan lesz kékfrankosom is. Szerintem a mi területünk a jelenlegi klimatikus körülmények között kifejezetten kedvező a vörösboroknak. Jelenleg 1 hektáron gazdálkodom és 1 hektárról vásárolok, de bízom benne, hogy idővel tudok még egy picit bővíteni. Az idei szezontól átálltam a bioművelésre, és jövőre szeretném megszerezni a tanúsítványt is. Meggyőződésem, hogy csak a természettel egységben lehet igazán harmonikus borokat alkotni.

Ezek szerint nem csak a zenében, a szőlőben is a harmóniát keresed?

Mondhatjuk, igen! És nagyon szeretek kísérletezni. Nálam egyelőre nincsenek bevett módszerek, ha valami jól sikerül, akkor sem biztos, hogy a következő évben ugyanazt a technológiát követem. Azt szeretném, ha a szőlő is, a bor is a maga természetességében lenne a folyamat része.

 

 

A merlot és az olaszrizling tehát a saját ültetvényeden terem. És mi van ott, ahonnan vásárolsz?

Csodálatos zweigelt. Szerintem méltánytalanul lenézett fajta, pedig nagyon jó bort ad. Az a nagy álmom, hogy megmutassam, mire képes a zweigelt erős hozamkorlátozással, késői szürettel. Nagyon hiszek benne. És mellette van még szürkebarát és zöld veltelini is, azokat is nagyon szeretem.

Hol van a pincéd?

A házam alatt, de nagyon pici. Úgy tervezem, hogy jövőre építek egy 70-80 négyzetméteres pincét, ami már ki tudja szolgálni ezt a vállalkozást. Szigorúan családi méretekben gondolkodom, a 3-4 hektáros birtokméretet tartom ideálisnak, ami esetleg felmehet 5 hektárig, de csak akkor, ha van valami konkrét tervem, amit nagyon szeretnék megvalósítani. Most úgy gondolom, hogy nem állok meg a bioművelésnél, jó lenne a jövőben biodinamikus elvek szerint gazdálkodni, de az átállás hosszadalmas, ad egy kis munkát a következő tíz évre.

Kitől várhatsz segítséget?

Leginkább a kedvesemtől, Schmaus Dórától, aki marketingesként dolgozik egy bionövényvédő szereket forgalmazó cégnél, és mellette a Kobuci első számú fotósa. Nagyon érdekli a bor, letette a felsőfokú WSET-vizsgát, és mindenben mellettem áll. Nagyon sokat jelent a családom és a gyerekkori barátaim támogatása is, ha dolgos kéz kell, mindig van néhány jelentkező. Egyébként fantasztikus borászközösség van a településen és a környéken. A helyi polgármester, Kiss Csaba szintén szőlőt művel és bort készít, szívesen lát el tanácsokkal, de szerintem bárkihez bátran fordulhatok, és ez nagyon jó érzés. Most a GROW eredményhirdetésére együtt mentünk egy kisbusszal, és szurkoltunk egymásnak.

A GROW du Monde volt az első nemzetközi versenyed?

Nemzetközi igen, de a helyi és a megyei borversenyekre már évek óta nevezek, és hál’ istennek sokszor értem már el szép eredményeket. Kaptam aranyérmet, sőt, nagyaranyat is, ezért voltam olyan bátor, hogy a GROW-ra is beküldtem egy tételt.

Mégpedig egy olaszrizling és szürkebarát házasításával készült narancsbort a 2022-es évjáratból. Hogyan készítetted?

Mindkét bor egyik felét mustként, másik felét héjon erjesztettem egészen addig, míg az erjedés be nem fejeződött. Ez nagyjából három hétig tartott. Ezek után házasítottam, majd olasz amforába töltöttem, ott érlelődött egy évig. A szürkebarát pink héja miatt nagyon érdekes a bor színvilága, és mivel a finomseprővel együtt palackoztam, fogyasztáskor érdemes felkeverni egy kicsit, mert az is hozzáad a bor élvezetéhez.

Ez volt az első narancsborod?

Nem, már 2019-ben is készítettem egyet, tisztán olaszrizlingből. Minden évben kipróbálok valamit. Most éppen zöld veltelinit tettem amforába egész fürtösen, és felöntöttem forrásban lévő szürkebaráttal. Jelenleg érlelődik, majd egy fél év múlva megnézem, hogy milyennek mutatja magát. Szeretem ezeket a kísérleteket.

Hányféle borod van?

Összesen 11, de ebből csak 5-6 jelenik meg a piacon. A kísérleti tételek nem kerülnek kereskedelmi forgalomba, mert alig néhány száz palack van belőlük, de én azokat is szeretném értékesíteni, elsősorban azért, mert fontos a fogyasztók véleménye.

Hol találsz fogyasztóra?

A reduktív olaszrizlingem és a zweigelt rozém megy a Kobuciba, azokból van annyi, hogy kitartson egy szezonban. Egyébként az egész borkészítési folyamatot imádom, csak az eladással állok hadilábon, egyszerűen nem tudom dicsérni a saját portékámat.

Szoktál zenélni a szőlőben?

Amikor a népzenész barátaim jönnek, kint muzsikálunk a teraszon, azt szerintem hallja minden szőlőtőke, de néha játszom a pincében a boroknak is. Kalotaszegi hajnalit vagy palatkai szökőst, mikor mihez van inkább kedvem. Van, aki azt mondja, ezért boldogítóak a boraim.

A reduktív boraidból készítesz nagyobb mennyiséget, de a hordós és az amforás tételeiddel éred el a szakmai sikereket. Járod a jövőben is mindkét utat?

Biztos, hogy nem. Hamarosan döntenem kell, és úgy tűnik, hogy ez a díj most egyértelműen kijelöli az irányt: maradok a spontán erjesztésnél és a természetes borkészítésnél.

 

 

De a Kobuci közönsége már megszokta a reduktív borokat. Nem fognak csalódni?

Szerintem inkább örülni fognak. Hiszek abban, hogy spontán erjesztéssel is lehet könnyű, gyümölcsös, izgalmas fröccsbort készíteni.

Nem hiányzik a nagyvárosi nyüzsgés?

Egyáltalán nem. Éppen annyit vagyok Budapesten, ami még jólesik, kéthetente egy-két nap elég a nyüzsgésből. Szeretem a csendes falusi estéket, amikor kiülök egy pohár borral a diófa alá. A Kobuci persze folyamatosan a fókuszban van és ott is marad, koncertből is van annyi, amennyi örömmel tölt el, de most a borokra figyelek.