Negyvenéves a Thummerer Pincészet!

Az Egri borvidék ikonikus borászati vállalkozása, a Thummerer Pincészet az idén lett negyvenéves. Az eltelt időszak legfontosabb mérföldköveit és az alapító, Thummerer Vilmos alakját unokája, Pulay Polett, a pincészet gazdasági ügyekért felelős vezetője segítségével idézzük fel.

Az idén éppen 40 éve, hogy Thummerer Vilmos és felesége megalapította kis családi pincészetét. A noszvaji birtokról született borokat gyorsan megkedvelte a közönség, az alapító pedig a magyar borásztársadalom ikonikus alakjává vált. 1995-ben az Év Bortermelőjévé választották, 2011-ben az övék lett Az Év Pincészete, Thummerer Vilmos munkáját 2018-ban Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el, 2022-ben pedig Borászok Borászává választották, de ezt már nem érhette meg. Hosszan tartó, súlyos betegség után, 2021. december 21-én távozott közülünk. Virágzó pincészetet hagyott utódaira, akik szeretettel, tisztelettel, odaadással és hozzáértéssel gondozzák a hagyatékot.

Te ugyan még csak egyéves voltál, amikor a nagyszüleid megalapították a pincészetet, de bizonyára sokszor hallottad a történetet. Hogyan indult?

A családunk Kárpátaljáról származik, a dédnagyapám ott volt erdész. Papa valószínűleg tőle örökölte a természet szeretetét. A háború elől menekülve egy bőrönddel érkeztek Egerbe, itt kezdtek új életet. Nem volt könnyű, sokat nélkülöztek, papa mondta is, hogy ő úgy lett nevelve, hogy a jég hátán is megéljen. Mezőgazdasági szakiskolát végzett és a téeszben kapott munkát, de mindig a maga ura akart lenni. Nekivágtak mamával, fóliasátrakat állítottak fel a felnémeti házuk kertjében, és dísznövényekkel kezdtek foglalkozni. Papa az első pillanattól szőlőt szeretett volna, de ahhoz előbb meg kellett teremteni a tőkét.

Mikor lett meg a noszvaji pince?

1992-ben találtak rá. Papa mindig azt mesélte, hogy amikor beléptek ide, azonnal tudta, hogy ez lesz a pincészet otthona. Erről az időszakról már nekem is vannak emlékeim. Papáék kezdetben lakókocsiban éltek, és én kicsi gyerekként mindig úgy éreztem, hogy az nagyon különleges. Eszembe sem jutott, hogy ez azért van, mert nincs más. Aztán kialakítottak a pince egyik részében egy barlanglakást és beköltöztek. Emlékszem az ott töltött karácsonyokra, azoknak is különös hangulata volt. Hogy ez valójában egy nélkülözésekkel teli élet, csak akkor vált számomra egyértelművé, amikor nagyobb lettem.

Thummerer Vilmos és Pulay Polett

Voltak közös programjaitok?

Persze hogy voltak! A szőlőben. Mindig a munka volt az első, a szőlő és a bor állt a középpontban, olyan családi nyaralásról, amelyen mindenki ott van, szó sem lehetett, mert valakinek mindig figyelni kellett az üzemre. De ez nem panasz, számunkra így volt természetes.

Mikor kóstoltál először bort?

Nagyon kicsi koromban, szerintem még iskolás sem voltam. Családi ünnepet ültünk a barlanglakásban, és papa nekem is töltött egy kortyot, aztán megkérdezte, hogy milyen ízeket érzek benne. Megtetszett a helyzet, tudtam, hogy ez valami felnőttes dolog, és onnantól kezdve mindig kértem papát, hogy hadd mehessek vele a pincébe kóstolni.

Mégsem akartál borász lenni. Miért?

Modellkedtem, és ez sok utazással járt, ezért úgy döntöttem, hogy nemzetközi tanulmányokat folytatok. Viszont – talán éppen azért, mert nem volt elvárás – az mindig egyértelmű volt számomra, hogy felnőttként a borászatban fogok dolgozni. Csak azt nem tudtam, hogy milyen területen. Nálunk úgy zajlottak a mindennapok, hogy mama irányította a pincemunkát, papa mindig a szőlőben volt, mi, unokák pedig ott segítettünk, ahol éppen szükség volt ránk. Dolgoztunk a palackozóban, a címkézőben, a szőlőben, a pincében, és úgy tanultuk meg az összes munkafolyamatot, hogy észre se vettük. Papa mindig azt mondta, mindent ismernünk kell, hogy vezetőként majd ne állítsuk a munkatársainkat teljesíthetetlen feladatok elé.

Pulay Polett

Végül a kereskedelem és a marketing területét találtad testhezállónak. Vannak olyan újítások a pincészetnél, amiket már te vezettél be?

Igen, de ez természetes. Amikor papa kezdte, még sokkal kevesebb borászat működött az országban, és a kereskedelmet a személyes kapcsolatok alakították. Ehhez ma már túl sok a szereplő a piacon, más stratégiákra van szükség, ezért szorgalmaztam, hogy erősítsük a marketinget és legyen webshopunk. Az ötleteimet rugalmasan fogadták a nagyszüleim, és közülük sok meg is valósult.

Szinte a család minden tagja a borászatban dolgozik. Kinek mi a feladata?

Tamás, a nagybátyám az egyik ügyvezető, de mivel szakmáját tekintve szőlész, ő viszi a szőlészetet is. A nagynéném, Éva a vendéglátással foglalkozik, édesanyám, Ildikó a lovasturizmussal. A borászunk, Lamport József ugyan nem családtag, de már annak érezzük, mert évek óta együtt dolgozunk, nincs még egy ember, aki olyan sok időt töltött volna a családunkkal és a borainkkal, mint ő. Nagyon megbízunk benne, a végletekig maximalista, ami az eredmények szempontjából pozitív. Én pedig gazdasági ügyvezető és marketingmenedzser vagyok. Eltartott egy darabig, amíg felállt a rendszer, de már papa életében is így vezettük a gazdaságot.

Noszvaj, Csókás dűlő

A birtokotok mérete jelenleg 120 hektár. Melyek a legmeghatározóbb termőhelyek?

Van néhány olyan területünk, ami már emblematikussá vált az eltelt 40 év alatt. A Tekenőháton például csak nekünk van szőlőnk, erre a kiváló adottságú termőhelyre pinot noirt telepítettünk. A pincéhez legközelebbi és egyben a legrégebbi területünk a Kőkötő-dűlő, innen szüreteljük a világbajnok chardonnay alapját, a harmadik meghatározó termőhelyünk pedig a Nagy-Eged. Papának mindegyik egyformán kedves volt, de a tekenőháti részre egy kicsit gyakrabban kiment, mert ott fel lehet sétálni a tetőre, ahonnan gyönyörű a kilátás. Én is sokszor lovagolok arra.

Félmillió palack bor kerül ki a pincétekből évente. Hogyan találjátok meg a vevőiteket?

A Covid-járvány után átrendeződött a piac, a korábban meghatározónak mondható kínai exportunk teljesen megszűnt, ezért új országok, új partnerek felé kell nyitnunk. Most van egy ígéretes párbeszédünk az Egyesült Államokkal, remélem, hogy létrejön az üzlet. Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Svájc és Belgium továbbra is a legfontosabb célország számunkra, de Németországba is eljutunk. A boraink 90%-a azonban belföldön kel el. Több viszonteladóval ápolunk régi, jó kapcsolatot, a webes kereskedelem is fellendülőben van, de a helyben értékesítés mindig erős volt, és ez szerencsére így is maradt. Rengeteg borkóstolót, borvacsorát tartunk itt a pincénél vagy a Magtár Fogadóban, és mivel Noszvajon sok turista megfordul, ezekre mindig nagy az érdeklődés.

Hogyan ünneplitek meg a pincészet fennállásának 40. évfordulóját?

Indítottunk egy videókampányt, amelyben világbajnokok – többek között Berki Krisztián (torna, lólengés) és Korok Fatima (szabadtüdős merülés) – beszélnek a világbajnoki borválasztásról. De lesz jubileumi tételünk is, egy erősen limitált mennyiségű bordeaux-i házasítás, ami november 5-én debütál. Összesen 120 palack van belőle, a webshopunkban lesz majd elérhető a készlet erejéig. Igazi kuriózum, szerintem papa is büszke lenne rá. Ezzel a borral ünnepeljük a pincészet fennállásának 40. évfordulóját, papa emlékét pedig úgy ápoljuk, hogy továbbra is igyekszünk figyelemre méltó borokat készíteni, és megőrizzük ezt a borászatot olyan kedvesnek, bensőségesnek és családiasnak, amilyen az ő idejében volt.

Isten éltessen, Thummerer Pincészet!