2023 május 05. / Szerző: Kaposi Márton ; Fotó: Puskás Karina, Kaposi MártonURL másolásaFacebook megosztásTwitter megosztás

„Nem csak olyan borokat kell készíteni, amitől mindenki rögtön vigyázzba áll.” – beszélgetés idősebb Heimann Zoltánnal, a 2023-as év Borászok Borászával

Érvek tucatját lehetne felsorakoztatni amellett, hogy miért érdemes Heimann Zoltánnal beszélgetni. A szekszárdi borász 1758 óta tartó családi hagyományt gondoz a mindennapjai során. A kilencedik borászgenerációt képviselő családfő 2023-ban elnyerte a Borászok Borásza elismerést. Portré riportunkban a Heimann Családi Birtok sikerreceptjét kerestük – elismerésen, generációváltáson, hagyományokon, küzdelmeken keresztül.

Napos, tavaszi délelőttön fogadta a bor.hu csapatát Heimann Zoltán a Heimann Családi Birtokon. A városból egy nagyrészt löszfalak szegélyezte út vezet fel a birtokközpontént funkcionáló présházhoz. A helyszínre érkezve elénk tárult a látkép, amelyért – és természetesen a család boraiért – sokan érkeznek a magaslatra.

 

A verőfényes napsütésben a meredek, zegzugos, völgyekkel szabdalt tájat szemlélve egyből a látogató eszébe ötlik a számos kihívás, amellyel az egyébként is könnyen melegedő, nem ritkán aszály által sújtott borvidék termelői találkozhatnak. Nem csoda tehát, hogy az éppen az egyik dűlőből visszatérő interjúalanyunkkal is hamar a klímaváltozás felé terelődött a szó.

Kaposi Márton: A bor.hu olvasói legutoljára 2021 novemberében találkoztak részletesebben a Heimann Családi Birtokról szóló hírrel. Mit hozott a 2022-es évjárat az önök számára?

Heimann Zoltán: A mostani korszak minden szempontból újabb és újabb kihívások elé állít bennünket. A minap Zoli fiam emlegette fel, hogy 80-as évekhez hasonló hideg évjáratok már nincsenek, az akkor kánikulának számító hőmérséklet mára a normalitás. A tavalyi év legfőbb problémája a szárazság, a csapadékhiány volt. Ez, a 40 fokos hőmérséklettel párosulva a megfigyelésünk szerint megállítja a szőlő növekedését. 34-35 fok felett a kadarka leveleinek pórusai bezárultak, hiszen a növény úgy védekezik, hogy megpróbálja minimalizálni az anyagcseréjét– egyfajta „nyári álmot” alszik. A termésmennyiség ezekből és a jelenleg zajló biogazdálkodásra való átállásból következően alacsonyabb lett, viszont mi így is szép évjáratnak látjuk a 22-est.

Hogyan próbálnak a jelenlegi szélsőséges környezeti változásokhoz alkalmazkodni?

Területek függvényében eltérő a megoldás – más és más zöldtakarót használunk a különböző dűlőkben. Ezt pár évente újra kell vetni, mivel a művelés miatt az egyszikűek maradnak meg, a kétszikűek pedig kihalnak. Minden újratelepítéskor annak megfelelően alakítjuk a vetőmag kombinációnkat, hogy az egyes területek mit kívánnak.

 

A szőlőt hogyan vonják be ezekbe a „védelmi” folyamatokba?

Erre egyik új kísérletünk, hogy a szőlő virágzása után megindítunk egy fürtkörnyéki levélválogatást. Ennek célja, hogy szőlőszemeket még a kevésbé napos időszakban is arra ösztökéljük, hogy vastagabb héjat növesszenek – így a fürtök ellenállóbbá válnak az extrém hőmérséklettel szemben. A kadarka klónválogatásunkban is a minél kisebb szemű, lazább fürtű variánsokat részesítjük előnyben. Ez a fajta védekezés és alkalmazkodás egy soha véget nem érő feladat.

A fajtaszortimentbe mennyire szól bele a klímaváltozás?

Szerencsés együttállás, hogy a két, régóta Magyarországon termesztett, általunk is művelt fajta, a kadarka és a kékfrankos úgy tűnik, egyelőre jól reagálnak a szélsőséges környezeti változásokra. Mindkettőnek megvan a maga kényessége, viszont nem gyűjtenek túlzottan cukrot, nem szállnak el az alkoholok az esetükben. A merlot-val ellentétben például jobban bírják a tartós vízhiányt.

Globális kihívás, helyi válasz

Habár a klímaváltozás globális probléma, minden területet máshogy érint. A Heimann Zoltán által elmondottak nemcsak a családi birtok dűlőire igazak. A szélsőséges környezeti változások nem mindenhol ugyanúgy érzékeltetik a hatásukat, így a válasz sem lehet mindenhol ugyanaz. A 21. században mind fogyasztói igény, mint termelői reakció szintjén előtérbe kerültek az olyan megoldások, amelyek kisebb környezeti beavatkozással, természetközeli módszerekkel állítják elő a fogyasztási cikkeket. Jó példa erre a Slow Living Hungary mozgalom is, amelynek a Heimann Családi Birtok is tagja, s ezt büszkén hirdeti weboldalán. Habár a bio trend nem most indult a világon, a borágazatban sok helyütt még inkább kísérletként tekintenek rá, semmit biztos útként.

A bio irány egy piaci igényre való reagálás, vagy belső késztetés eredménye?

Emlékszem még azokra a szocialista időkre, amikor ami nem kellett, azt kiöntöttük a telek határára. Most kell megküzdenünk azzal a sok szeméttel és károsodással, amelyet a környéken hagytunk. Amikor az embernek gyermekei és unokái vannak, szembesülni kell vele, hogy mit hagy maga után. Itt nemcsak a borról, hanem az egész környezetünkről beszélek.

A világ jelentős része még látszólag nem érett meg a bio gondolkodásmód elfogadására. Szekszárdon mindenki azt mondja, hogy lehet, hogy máshol ez működik, de hogy itt nem, az biztos. Sokan úgy fogalmaznak, hogy a bio termelők éjszaka, dugiban permeteznek és csak mondják, hogy bio boruk van. A parasztember óvatos, magától nem kockáztat, inkább megvárja, hogy másnak mi sikerül. Hogyha nekünk sikerül a bio átállás, akkor lehet, hogy elkezdődik itt is egy mintakövetés.

 

A bio tanúsítvány megszerzése hosszú folyamat, melynek részletei kiterjednek mind a szőlészetben, mind a borászatban alkalmazott módszerekre, eszközökre is. A Heimann Családi Birtok egész területén 2022. januárjában kezdődött az átállás. 2023 őszére várhatóan már minden kadarka és kékfrankos szőlőből készülő boruk bio tanúsítvánnyal fog rendelkezni.

 

Korábban kezdődött önöknél a fiatal generációra jellemző klímaváltozástól való félelem?

Ez nem klímaszorongás, inkább egyfajta igényesség, korból fakadó érzékenység, a polgári jólétünkből fakadó felelősség. Szeretnénk megőrizni a kultúrtájunk értékeit. Ezzel az irányvonallal összecseng például a feleségem bio kertje, környezettudatos törekvései és Zoli elképzelései is.

A borvidéken egység van a klímaváltozás elleni küzdelemben?

Abban az időben, amikor a Szekszárdi borvidék elnöke voltam, Áder János köztársasági elnök úr – akivel katonatársak voltunk, ezért személyesebb viszonyom van vele – egy klímaváltozással foglalkozó rendezvényen Villányba látogatott, ahová a szekszárdi borászok is hivatalosak voltak. Megkérdezte, hogy mit érzékelünk a felmelegedésből. Ott elmondtam az akkori helyzetnek megfelelően, hogy nem látjuk még pontosan, hogy ez valóban felmelegedés-e a szó szoros értelmében, viszont a rendszerint drámai átalakulásokat jelző hektikus időjárás már nálunk is megjelent.

Az itteni termelők egy része ekkor kijelentette, hogy nálunk márpedig ilyen nincs. Ez egy gőgös paraszti alapállás, hogy mi ezt a problémánkat megoldjuk, a hibákról nem beszélünk.

A klímaváltozás tagadása nem önálló jelenség, a világban számos példát láthatunk rá.

Valóban. Van néhány borvidék a környéken, ahol többen kijelentették az elmúlt években nem egyszer, hogy ez és ez az évjárat volt az „évszázad évjárata”. Egy ilyen mondatnak például 2006-ban kissé disszonáns hangzása volt. Ezt a fajta hozzáállást értem, hogy marketingben jó, viszont korlátozza a hosszútávú látásmódunk kibontakozását.

 

Borászok borásza 2023

Idősebb Heimann Zoltán több éven keresztül szerepelt a Borászok Borásza díj 50-es toplistáján, mígnem 2023. április 21-én a legjobb borászok szavazatai alapján elnyerte az elismerést. Az díj jelentősége, hogy azt nem egy kijelölt zsűri adja, hanem a borásztársadalom véleményét megtestesítve maguk közül emelik ki az adott év nyertesét.

Többször szerepelt már a Borászok Borásza 50-es toplistáján. Meglepetésként érte a díj?

Számomra ez tényleg meglepetés volt. Úgy készítettem magam az átadó napjára, hogy úgysem fog sikerülni, nem engem fognak megválasztani. A múltban ért már több csalódás, most óvatos duhajként álltam hozzá.

Mit jelent önnek a Borászok Borásza elismerés? Saját felületeiken azt írták, hogy a díj a borásztársadalom kiállása az önök által képviselt értékek és megközelítés mellett. Mintává válhat a működési modelljük, vagy ez pusztán elismerő támogatás?

Nagyra értékelem az elismerést, viszont nem szeretnék a díj mögé többet magyarázni, mint amit valójában jelent. Ez a szavazó borászok szubjektív véleményét tükrözi. Nincs definiálva, hogy mit jelent a Borászok Borásza elismerés, nincs egy lista, szempontrendszer, amit teljesíteni kell. Sem zsűri, sem hagyományos értelemben vett döntőbizottság nincs, így a díj hiteles tudott maradni. Azt, hogy a szavazatukat rám leadó borászokat a döntésükben mennyire befolyásolta a szimpátia, az elismerés, vagy éppen a családi borászatunk felépítése, mérete és működése, nem lehet patikamérlegen kimérni.

Az öndefiníciójuk elengedhetetlen része a szekszárdiság. Mit jelent a világban ma szekszárdi borásznak lenni?

A válaszom kettős. A mi őseink ide jöttek, itt telepedtek le és kezdtek el dolgozni. Itt a föld nagy úr. Röghöz köt. Ez nem olyan, mint sok más folyamat esetében, hogy egyik nap Budapesten, másik nap New Yorkban is elő tudom állítani ugyanazt a terméket. Az azóta már elhunyt Dr. Diófási Lajostól, a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet vezetőjétől kérdeztem meg egyszer, hogy miben különbözik a szekszárdi bor más borvidékék boraitól. Ő azt mondta, hogy „a szekszárdi borban előbb van benne a nóta”. Ez a mondat jól foglalja össze, hogy mit jelent Szekszárd. Az itteni bor kedves, van egy könnyed eleganciája, jókedvre derít, közösséget teremt. Sok fiatal randizós borként emlegeti ezt. Egy korábban itt járt osztrák szakmai vendégünk írta, hogy szerinte Burgenlandban soha nem lesz ilyen kedves kékfrankos. Ezt a bájt nehéz elérni. A kérdés már csak az, hogy vajon sikerül-e a borvidékünk erősségére tenni a hangsúlyt, építünk-e erre a kedvességre.

Ez a borvidék erőssége?

Azt gondolom, hogy nincs okunk szégyenkezni amiatt, hogy ez az, amit a borvidékünk nyújt. Nem csak olyan borokat kell készíteni, amitől mindenki rögtön vigyázzba áll. A bornak a diófa alatti kedélyes beszélgetésnek, a Duna partján egy csinos hölggyel poharazásnak, a barátokkal való bulizásnak és a karácsonyi ünnepi asztalnak is tudnia kell a részének lenni.

Generációváltás családi borászatokban

A látogatásunk során Heimann Zoltán egy ponton a 81 éves korában elhunyt Szeremley Hubát idézte, aki arra a kérdésre, hogy hogyan lehet létrehozni egy kisebbfajta vagyont borászatból, a következőt mondta. „Nagyobbfajta vagyonnal kell nekikezdeni.” Nem kérdés, a borászat költséges műfaj. Az, hogy ezt hogyan lehet generációról-generációra üzletileg fenntarthatóan végezni úgy, hogy a minőség és a hagyományok tisztelete nem válik semmissé, a generációváltás témájához repít minket.

Magyarországon a politikai és gazdasági rendszerváltással egy időben a borágazatban a tömegtermelés felől újra a minőségi munka és kisebb birtokméretek felé irányult a figyelem. A korábban gigantikus, a KGST országait kiszolgáló szőlőtermő területek felaprózódtak, magántulajdonba kerültek. A 90-es évek elején kezdte meg a munkáját a ma prominens szakembernek számító idősebb termelők jelentős hányada. Az ő borászataik előtt most nagy kihívás áll: a generációváltás. Heimann Ágnes és Heimann Zoltán is ezen az úton járnak, hiszen az elmúlt években fokozatosan egyre nagyobb felelősséget és feladatokat ruháznak fiukra, ifj. Heimann Zoltánra, aki mára a családi vállalat ügyvezetőjévé vált.

Fotó: Heimann Családi Birtok

 

Az, hogy egy olyan nemzetközi téren is sikeresen működő borászatnak, mint a Heimann Családi Birtok milyen lépésekben és úton sikerül ez a nagy feladat, nemcsak számukra, hanem az egész hazai ágazat számára is fontos. Az ő sikerük ugyanis újabb jó példát, megoldási utat mutathat a többi termelő számára a folytonosság kérdésében.

Mi a legnagyobb kihívás a munkájuk során?

A mi esetünkben jelenleg a generációváltás a legnagyobb kihívás. Zoli fiam megkapta a pénzt, paripát, fegyvert – meg kell tanulnia ezzel élnie, a hangsúlyokat elhelyezni, a fontossági sorrendjük szerint végrehajtani a feladatokat. Ez sokoldalú kihívás, már csak a termék esetében is. Folyamatosan építjük az általa elképzelt, bio átállás alatt lévő kadarka és kékfrankos termékcsaládot, másrészt folytatjuk a feleségemmel közösen felépített termékvonal fejlesztését is. Habár a jelenlegi, bio vonal Zolihoz köthető, Ágnessel már az elmúlt 15 évben sem használtunk műtrágyát és gyomirtó helyett is ekét, kapát alkalmazunk.

A beszélgetésbe ezen a ponton bekapcsolódott ifj. Heimann Zoltán is. A tanulási, fejlődési útján a Olaszországot, Franciaországot, Németországot, Ausztráliát és a világ számos más pontját is megjáró szakmai örökös új ötleteket és nagy lendületet hoz a birtok mindennapjaiba.

Mennyire szükséges a család és az üzlet szétválasztása?

Ifj. Heimann Zoltán: Alapvetően fontos, hiszen számít a magánéletünk védelme, viszont nem volna életszerű, hogy teljesen szétváljanak. Ahogyan a cégen belüli szerepek sem különülnek el teljesen, úgy előfordul az is, hogy a vasárnapi ebédnél is valamilyen boros témáról beszélünk.

Mennyire magától értetődő a generációváltás az önök életében?

Ifj. Heimann Zoltán: Nagyon sok kihívással, szkanderozással jár együtt. Amikor beálltam a cégbe dolgozni, a szüleim voltak a főnökök – a mindennapi folyamatok menedzselésében leginkább édesanyám. Ehhez képest megtanulni a főnök szerepet, például, hogy amikor jönnek új alkalmazottak, ők már hozzám kötődnek, az lassú folyamat. 2015-ben tértem haza a tanulmányaim után, ez az átállás azóta is zajlik.

Hogyan képzelik el a Heimann Családi Birtok jövőjét?

Idősebb Heimann Zoltán: Amikor Zoli hazajött, két kérésem volt hozzá. Az egyik, hogy csinálja meg a világ legjobb kadarkáját. A másik, hogy 10 éven belül tegye fel a Heimann nevet az európai borvilág felsőbb polcára. Érdemben ezen nem változtatnék. Ezeket nem csak én találtam ki. Ez Zoliban benne van.

Ifj. Heimann Zoltán: A két célt összeegyeztetni nehéz kihívás. Az egyik az alkotás öröméről szól. Hatalmas érték, hogy a saját cégünkben dolgozhatunk. Folyamatosan építjük a közös víziónkat, amelynek része, hogy sikerrel fogalmazzuk meg a kadarkát és a kékfrankost. Ezzel lehet dolgozni. Alapvetően azt látom, hogy a külföldi fogyasztókban jelenleg nincs célzottan igény a magyar borokra. Szeretnék ebben változást elérni. Hogyha valaki egyszer megkóstolt egy Heimann kadarkát, az máskor tudatosan a nevünket keresse a boltok polcain. Ez egy hosszútávú történet lesz.

 

Tiszta udvar, rendes ház

Az olvasóban, ahogyan a helyszínen bennünk is, joggal vetődhet fel az igény ezen a ponton, hogy közelebbről is megszemlélné, hol tevékenykedik a mindennapokban a Heimann család. Ehhez szerencsére profi segítségünk volt, ugyanis idősebb Heimann Zoltán nemcsak a nagyszerű kilátásnál való beszélgetésre, hanem egy helyszínbejárásra is nyitottnak bizonyult. Így, ízelítőt és egyszerre bizonyítékot is kaptunk a fent elhangzottakra, ugyanis a borászati üzem és a présház környezete pontosan tükrözte azt a lelkiismeretes, átgondolt és tervezett munkát, amelyet a család a munkájába fektet.

Utunk először a pannonhalmi ajánlólevéllel érkezett Jenei Barnához, a birtokon négy hónapja tevékenykedő borászhoz vezetett. A családfő Jeneit rendelvűként jellemezte, aki munkamoráljával és összeszedettségével magasra helyezi a lécet. A fiatal borász a szőlővel való fizikai munkától kezdve a borkészítési folyamatokig a bor életciklusának minden fázisában részt vesz.

„Hogyha éppen nem bort készít, mindig takarít, rendezkedik” – mondta Heimann Zoltán.

 

Rögtönzött túránk a borok tárolására, erjesztésére és érlelésére szolgáló eszközökhöz vezetett tovább. Itt is szembeötlő volt az a rendezettség és komplex, tudatos tervezés, amely a Heimann Családi Birtok más dimenzióira is jellemző. Sehol egy sár, vagy földdarab, kosz folt, otthagyott felszerelés. A gondos munka alapja a borászat életében tapinthatóan a rend.

Érdekes megfigyelést tehet az odalátogató, ugyanis a legnagyobb különbséget néha igazán aprónak tűnő dolgok teszik. A családi birtok életében uralkodó általános hozzáállást jól szemlélteti, hogy ami másoknak mindegy, Heimannéknak nem az. Jól tükrözi ezt a hatalmas betonkádakra is érvényes egységes arculat. Kis dolgok, amelyek mind egy nagy egész részét képezik.

 

Magában is érdekesség, hogy egy az egyenként 6500 liter kapacitású betonkádak hogyan kerültek végleges helyükre a présházban. Öt kamionon érkeztek Olaszországból. 50 tonna teherbírású daruval egyenként emelték át őket az épület felett, hogy aztán egy 12 tonna terhelhetőségű emelőgéppel juttassák célba a betonszerkezeteket. Fokozatosan, öt centinként emelték meg az eszközöket, mivel magasabb lábra kellett őket állítani a törköly kitermelésének megkönnyítése érdekében.

 

A helyszínbejárás következő állomása a már palackozott tételek tárolására szolgáló raktár volt. Az évi 180.000 palack bor megközelítőleg 25%-a exportpiacokra kerül. Meglepő lehet, viszont a főként nyugat-európai és tengerentúli exportálás, valamint a kisebb, de fontos dél-koreai, tajvani, szingapúri kereskedelmi kapcsolatokon kívül az orosz-ukrán háború alatt is megmaradtak az orosz megrendeléseik. Mivel a jelenleg Oroszországgal szemben érvényben lévő szankciók a borok szállítására nem terjednek ki, a föderációba irányuló kereskedelmi forgalmuk a katonai konfliktus idején is fennmaradt.

 

A raktárhelyiség ajtaját magunk mögött bezárva megkezdtük a több, mint 100 méter hosszú, löszbe épített pincerendszer felfedezését. Az éppen a borospincében munkálkodó Jenei mellett azonnal megragadta a figyelmünket egy igazi különlegesség. A Heimann család amforái. Már magában az ősi módszer felelevenítésének számító amfora is kuriózum a hazai termelésben, azonban leginkább az agyag tárolóedények külseje irányítja magára a figyelmet. Festettek. Nem is akárhogy.

 

Az edényeket olyan festők alkotásai díszítik, mint a frissen Munkácsy díjas drMáriás és a szintén idei Kossuth díjas Bukta Imre. A műkedvelő Heimann Zoltán négy éve meghívta magához művész barátait és mint mondta, „egy átmulatott hétvégének ez lett az eredménye.” Boldogan mesélte, hogy most Nagypénteken Lipcsében a Tamás templomban volt lehetősége meghallgatni Bach János passióját, ami régóta a Bakancs-lista része volt. A Birtokbisztró falain pedig rendszeresen a Völgyi-Skonda Gyűjtemény kortárs magyar festményeiből rendeznek válogatott kiállítást. Jelenleg a HIPP bébiétel márka atyjának, Prof. Dr. Claus Hippnek a festményeit lehet megtekinteni.

Habár feleségével nem szeretnének klasszikus értelemben vett, otthonülő nyugdíjasok lenni, fontosnak tartja, hogy több időt szentelhessen a jövőben a kerékpáros túrázásnak, a művészet és a borgasztronómia élvezetének.

A jó hangulatú beszélgetés és az üzem bejárása után búcsúzni kezdtünk házigazdáinktól. A Heimann Családi Birtokon tett látogatásunk során, habár nem találtunk falra szerelt, keretbe foglalt receptet „családi borászatok sikeréhez” címmel, a fentiek olvasása után biztosak lehetünk benne, hogy a szekszárdi bor gondos kezekben van Heimannéknál. Ezúton is gratulálunk Heimann Zoltánnak és Ágnesnek az elmúlt 30 évben tett erőfeszítéseikhez és sok sikert kívánunk ifj. Heimann Zoltánnak a borászatnál végzett munkájához.

Kedvet kaptatok a látogatáshoz a Szekszárdi borvidéken? Használjátok a bor.hu Borászatkereső felületét, ahol részletes listát találtok az adott pincészetek nyitvatartásiról, szolgáltatásairól, elérhetőségiről.

URL másolása Facebook megosztás Twitter megosztás
Lapozás visszaLapozás előre
Heimann Családi Birtok 2023Heimann Családi Birtok 2023
Heimann Családi Birtok 2023Heimann Családi Birtok 2023
Heimann Családi Birtok 2023Heimann Családi Birtok 2023
Heimann Családi Birtok 2023Heimann Családi Birtok 2023
Heimann Családi Birtok 2023Heimann Családi Birtok 2023
Lapozás vissza Lapozás előre

Hol és hogyan tanulhatunk borásznak?

Elolvasom

Nem csak a rozé érdekli! - Beszélgetés Elizabeth Gabay-val

Elolvasom

Nem több, hanem jobb bort szeretnék - Beszélgetés Török Csabával

Elolvasom

Hungarian Wine Summit 2024, Közép-Kelet-Európa legexkluzívabb boros szakmai rendezvénye

Elolvasom