2024 március 07. / Szabó Edit / Fotók: Lang NándorURL másolásaFacebook megosztásTwitter megosztás

Nem több, hanem jobb bort szeretnék - Beszélgetés Török Csabával

A Magyar Borszakírók Köre 2023-ban Magyar Bor Nagydíjjal jutalmazta a 2HA Szőlőbirtok és Pincészet 2019-es évjáratú shiraz borát. Szabó Edit a pincészet alapítójával, Török Csabával beszélgetett…

A Magyar Borszakírók Köre nemrég a 2019-es Shiraz borodnak adományozta a Magyar Bor Nagydíjat. Számítanak ezek az elismerések?

Szerencsére több ilyen típusú díjat és elismerést kaptam, de nem szoktam róluk beszélni, mert soha nem tudom megítélni, hogy a fogyasztóink egyáltalán tudják-e hová tenni ezeket, hogy fel tudják-e mérni a díjak súlyát és jelentőségét. Az viszont egyértelműen látható, hogy a Magyar Borszakírók Köre komolyan vehető társaság, a tagok benne vannak a magyar boros életben, sokat kóstolnak, és a díjnak is igyekeznek rangot adni.

 

Az idén két balatoni bor kapta meg tőlük a legnagyobb elismerést, hiszen Figula Mihály 2022-es Sóskút Olaszrizlingje lett a Magyar Bor Nagydíjas fehérbor. Levonható ebből bármiféle következtetés?

Régóta mondogatjuk, hogy változik a boros ízlés, és úgy tűnik, hogy ez a két díj is ezt a tendenciát támasztja alá. A magyar tesztelők és borbírák régebben kifejezetten szerették a „farnehéz” borokat, egy balatoni vörös ritkán kaphatott nagy elismerést. Most is volt a mezőnyben „klasszikus”, a régebbi stílust követő vörösbor, de a vakteszten mégis az enyém kapta a legmagasabb pontszámot, ami számomra nagyon fontos visszajelzés. Én ugyanis nem azért nem készítek farnehéz borokat, mert nem tudnék, hanem azért, mert nekem az nem tetszik, és úgy látszik, hogy ebben mások is egyetértenek velem.

 

A pincészeted nevét akkor ismerte meg minden hazai borkedvelő, amikor híre ment, hogy egy mindössze 2 hektáros balatoni birtokon kiváló sangiovese készül. Mekkora most a terület, milyen szőlőfajtákkal dolgozol?

A birokméret most 4 és fél hektár, több mint tíz éve nem vettünk területet. Tizenegy szőlőfajtával dolgozom, amelyek közül hárommal csak kísérletezem, ezekből nagyon kis mennyiségben készül bor. Kereskedelmi mennyiségünk a fehérek közül a két klasszikusnak számító fajtából, olaszrizlingből és szürkebarátból van, a kékszőlők közül pedig shirazból, cabernet franc-ból és sangioveséből készítek fajtabort, ez utóbbi Tabunello névre hallgat. Ezen felül van még egy Courage nevű cuvée-m, amely alapvetően cabernet franc és merlot, kisebb mértékben egyéb szőlőfajták házasítása.

 

És van pezsgőd is, ugye?

Igen, de ezt kevesen tudják, mert mindig elfogy a birtokon. Az benne a szokatlan, hogy legalább fél évig hordóban érleljük hozzá az alapbort. Nyilván sokkal több macera, de megéri, Champagne-ban a legnagyobb nevek is alkalmazzák ezt a módszert. Korábban rajnai rizlingből készítettem, most viszont sangiovese is kerül bele, sőt, az a domináns. Rozé pezsgőként fut, mindenki imádja, akinek volt szerencséje megkóstolni. Általában 2000 palackot töltök belőle, de változó a mennyiség.

 

Vannak még ilyen titkos kincseid?

Persze. Van egy régi badacsonyi vörösöm, nem tudom, hogy milyen fajta lehet, és van csókám is. Most készítettem pét-natot a sangioveséből, nagyon izgalmas, és kérésre született egy kis rozé is shirazból, de ezek tényleg minimális mennyiségek, a közönség nem is találkozik velük, mert elfogynak a pincénél.

 

Azt mondtad, hogy tíz éve nem vettél területet. Nem akarsz növekedni?

Nem. A pincém kicsi, alig férünk el benne. Nem több, hanem jobb bort szeretnék. Nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség.

 

A Tabunellóval magasra tetted a lécet...

A sok vulkanikus heggyel és a talajunkkal minden adott ahhoz, hogy itt érdekes borok szülessenek. Klassz lenne, ha lenne egy erős autochton fajtánk, de az, amivel most kísérletezem, nem átütő. Örülök, hogy a szomszédban Papa Áron ültetett laskát, Gilvesy Robi meg kadarkát telepített, nagyon kíváncsi vagyok rá, azt viszont nem érzem, hogy nekem még több fajtával kellene kísérleteznem, inkább le kéne szűrni a tanulságokat. Vágjuk ki a gyengén teljesítőket, telepítsük a jókat, cserélődjön organikusan a szőlőválaszték, ez szép elképzelés, de ebbe a vegytiszta elméletbe a realitás nagyon sokszor beleszól. Mert végül mindig az a kérdés, hogy el lehet-e adni. Én tudom, hogy mely boraim teljesítenek jobban, mint a többiek, és el tudom mondani, hogy mit tennék, ha egy ideális világban élnénk. Csakhogy nem élünk ideális világban. Ezzel együtt persze nagyon szeretném, ha lenne a területemen egy olyan régi magyar fajta, ami jól teljesít, de másra nem vágyom. Sagrantinóval, nebbiolóval, grúz borokkal dolgozik már más, én nem tervezek újítást.

 

Mikor jó egy bor?

Az elegancia és a komplexitás az első számú cél. És ha ez megvan, akkor lehet a bor egyszerű szerkezetű vagy nagyobb formátumú, mindegy, mert mindkettő lehet elegáns és komplex. Egy bort meg kell tudni inni, nem azért van, hogy feltegyem a polcra. Ha megittad és jól esett, utána már beszélhetünk arról, hogy finomabb-e, mint a másik, és ha igen, miért.

 

Milyen az élet a Szent György-hegyen?

Jó. Csak néhányan lakunk itt, de mi hetente többször is összejárunk. Nagyon fontosnak tartjuk a párbeszédet. Nem értünk mindig egyet, de az így van rendjén, viszont erős közöttünk a kapocs, nagy az összetartás. Az utóbbi években szerveztünk néhány sikeres rendezvényt együtt, és nagyon bizakodóak vagyunk.

 

Úgy tűnik, nagyon él a hegy…

Az egész Balaton-felvidék felpezsdült, szinte berobbant az utóbbi időben. Sok az új borászat, van pékségünk, sajtkészítőnk, reggelizőhelyek nyíltak, és mindegyik színvonalas termékeket kínál. Olyan minőségi élet lett a hegyen, hogy bárki megirigyelhetné. Télen persze nincs minden nyitva, de még így is működőképes a helyi vendéglátás. 

 

Van a világnak olyan pontja, amihez szívesen hasonlítanád a Szent György-hegy környékét?

Szerintem a Balaton-felvidéknek sajátos arculata van. Mondhatnád, hogy olyan, mint Toszkána, vagy mint Provence, de nem olyan. A körülöttünk lévő vulkanikus tanúhegyek valami fura hullámzást adnak a tájnak, ilyet én még nem láttam sehol. Van egy olasz ismerősöm, aki hosszú ideig fontolgatta, hogy ideköltözik. És tudod honnan? Toszkánából. Mert szerinte annyira szép itt. Hát, tényleg szép.

 

Mennyi időt töltesz itt?

Én most már itt lakom. Sokáig Budapesten éltem, onnan intéztem a pincészet ügyeit, de a 2008-as pénzügyi válságnak voltak hosszú távú hatásai. Lassan megszűnt a régi munkám, és úgy döntöttem, hogy akkor ez a borászat lesz a főállásom, ez viszont intenzív jelenlétet kíván.

 

Megvan a birtok, növekedni nem szeretnél, megvannak azok a fajtakísérletek, amik érdekelnek. Mi az, amit ezeken kívül még szeretnél a borászatban?

Nagyon egyszerű: szeretném, ha kiszámíthatóbb lenne a piac, ha állandó kereskedelmi partnerekkel dolgozhatnék. A borok stílusán nem akarok változtatni, organikus szemlélettel dolgoznunk, spontán erjesztünk, csak fahordót használunk. Sem a vörös- sem a fehérborokat nem szűrtük soha. Most elkezdek egy kicsit amforákkal játszani, de ez nem útkeresés, egyszerű kíváncsiság, tényleg csak játék. Ha nem lesz jó, legfeljebb muskátlit ültetek abba az amforába. Jól fog mutatni a kertben.

URL másolása Facebook megosztás Twitter megosztás
Lapozás vissza Lapozás előre

Hisztaminérzékenység és koccintás? Lehetséges!

Elolvasom

Negyed évszázada a magyar bor élvonalában

Elolvasom

Nőnapi páros interjú - éljenek a borásznők!

Elolvasom

A finn Master of Wine, aki Villányban venne nyaralót

Elolvasom