Olaszrizling Szerintünk 2025

Január 25-én már 16. alkalommal rendezték meg az Olaszrizling szerintünk sétáló borkóstolót Csopakon, a Jásdi Borteraszon és a Szent Donát birtokon. A közel két évtizeddel ezelőtti első találkozóra még csak az olaszrizlinggel foglalkozó borászokat hívta Jásdi István – aki sokat tett a fajta hírnevének visszaállításáért –, ám hamar kiderült, hogy a koncepciót érdemes kibővíteni, és sétáló kóstoló keretében a közönségnek is megmutatni az elhozott olaszrizlingeket. Az idei rendezvényen a két főszervező borászatot képviselő Jásdi Attilával és Kovács Tamással a tavalyi év tanulságairól beszélgettünk.

Blazsovszky Péter: Emlékszem, hogy csodás régmúltja ellenére ez a fajta a szocializmus posványos kocsmaborainak mélyéről jött vissza, és láthatjuk már mekkora utat járt be – elsődlegesen a ti közreműködésetekkel is – hogy végre elfoglalta méltó helyét a kárpát-medencei szőlőpalettán. Mi lehet az olaszrizling „titka”? 

Jásdi Attila: Egy nálam sokkal okosabb ember mondta korábban, hogy „Nem állhatok ott minden pohár bor mellett és ha a bor nem beszél helyettem, akkor téphetem én hiába számat…!”. Az olaszrizling – a szó jó értelmében – kellemes tapasztalatokkal bombázza a fogyasztóját és könnyen szerethető, jóivású borok készíthetőek belőle, miközben nemcsak sokoldalú, hanem könnyen is kezelhető fajta, amivel jó dolgozni. Számos előnye van, azt gondoltuk és most is azt gondoljuk, hogy a magyar fajták közül a leginkább talán ezzel érdemes foglalkozni, hiszen a legtöbb sikerélményt biztosítja mindenki számára és az esetleges szembeszélben is kiemelkedően teljesít.

Blazsovszky Péter: A borászember minden évben tanul valamit. Mit tanított nektek, milyen tanulságul szolgált 2024?

Kovács Tamás: 2024 nekünk azt tanította, hogy időben fel kell készülni. Nálunk rendben lezajlott a szüret, mert senki nem volt éppen szabadságon és van elég kapacitásunk a hűtésre, feldolgozásra, sok tartályunk van az erjesztésre is, tehát nem probléma, ha egyszerre jön be az egész szüret. Mi picik vagyunk, minden kézzel le van szedve, a csapatunk régóta itt dolgozik és pontosan tudja mikor mit kell csinálni. Ami kihívás volt, az a mérés: kint a szőlőben, majd bent a laborban mért cukortartalom végül egyáltalán nem stimmelt az alkohollal, amit a végén mértünk. Erre kell rájönnünk, hogy mi lehetett a probléma, mert mi viszonylag korán szedtünk, mégis magasabb lett az alkohol a tervezettnél. Augusztus 22 és szeptember 4 között minden bejött, még a cabernet is, ráadásul nagyjából minden az ideális, 19-20-as mustfokkal. Ehhez képest a legalacsonyabb alkoholunk is 12,9%-os lett és van aminél egészen 14%-ig elment. A rizlingnél a savak miatt aggódtunk és őszintén szólva volt is miért aggódnunk.

Kovács Tamás (Fotó: www.stdonat.hu)

Azonban egyáltalán nem vetíteném előre, hogy aggódnunk kell magáért az olaszrizlingért, de nyilvánvaló, hogy ezeket a környezeti viszonyokat még tanulnunk kell, amivel együtt vannak olyan dűlők és van olyan művelésmód, amit alaposan át kell gondolni. A víz mennyisége nem gond, az eloszlás a fő probléma és ezzel kapcsolatban maga a víz megtartása is. Télen van csapadék bőven és tavaly május-júniusban is végig esett, aztán júliusban hirtelen bejött a Szahara… A végén a 2023-ashoz hasonló, jó mennyiség lett, köszönhetően a tavaszról megmaradt talajvíznek. Nekünk a legjobb indikátor a Balaton, mert annak az állása nagyjából megmondja, hogy mennyi víz van a talajban.

Egészen hihetetlen volt, hogy egy hónappal korábban volt a szüret, de pont Légli Géza mondta, hogy nézzük a jó oldalát: nem az van, hogy október végén esőben szedjük a rothadó szőlőt, hanem nyár végén strandpapucsban bejön minden egészségesen. Egyszerűen át kell állítani az agyunkat. Összességében a tegnapi, klímaváltozásról szóló szakmai előadásnak is - borász szemmel nézve - pozitív volt az összképe, hiszen eddig az északi határán voltunk a szőlőtermelésnek, most belekerülünk a kellős közepébe. Azt kell eltanulnunk, hogy mit csináltak 20 évvel ezelőtt Toszkánában. Ez nem csak fejben lesz átállás, hanem a fajtaválaszték tekintetében is, hiszen a következő 30 évre nagyjából az prognosztizálható, hogy a tavalyi nyár lesz az általános és télen sokkal több csapadék lesz várható. A szőlő szempontjából a víz megtartása lényegi kérdés lesz és míg a minimum 20-30 éves tőkék gyökere mélyen lenyúlva a talajba, könnyebben vizet talál, addig a fiatal telepítések öntözése elengedhetetlen lesz, sőt azokat már eddig is öntöznünk kellett.

Jásdi Attila: 2024 tanulsága számunkra az volt, hogy itt is alkalmazkodnunk kell, más választásunk nincsen. Ezek nem olyan évjáratok, ahol reflexből, rutinból, megszokásból lehetne dolgozni. Nagyon oda kell figyelni, nagyon nyitottnak kell lenni mindenre, hiszen az evolúció folytán is tudjuk, hogy maga az élet is az alkalmazkodásról szól. Az él túl, aki minél gyorsabban és minél jobban tud reagálni az őt érő változásokra. A nehézség, hogy egyre gyorsabban változik a környezet és az alkalmazkodás emészti fel tudtommal a szervezet legtöbb energiáját. Ez sokat kivesz az emberből, de hát erre szerződtünk és legalább használjuk közben a fejünket is.

Jásdi Attila és Jásdi István

Blazsovszky Péter: Szerintem az Olaszrizling Szerintünk és az ehhez hasonló rendezvények valójában kultúrmissziók, hiszen a nemzetközi alkoholmentes trendek tudatosan akarják összemosni az alkoholfogyasztást a borfogyasztással, pedig a bor – a maga kulturális rétegeivel – sokkal több, mint pusztán alkohol.

Jásdi Attila: Én nem félek az alkoholmentes bortól, szerintem gyümölcslének sem jó és bornak sem, nem gondolom, hogy az egy hosszútávú megoldás lehet. Nyilván látjuk a trendet, miszerint az alkohol kezd kicsit a negatív oldalra kerülni, meg a bor csupán alkoholként van számontartva, de azzal mélységesen egyetértek, hogy olyan borokat kell készíteni, amik könnyedebbek és alacsonyabb az alkoholtartalmuk. Mi magunk is szívesebben isszuk az ilyen borokat és rendkívül büszkék voltunk, amikor tavaly a Csopakink 12%-os alkohollal jött ki, a Siralomvágónak pedig 12,5%-os volt az alkoholtartalma. Meggyőződésünk, hogy sokkal könnyebb egy könnyedebb borban eleganciát találni, mint egy robosztusabban. Ha az emberek nem akarnak annyi alkoholt fogyasztani, akkor ez egy olyan visszajelzés, vagy akár trend, amihez nekünk termelőknek részben alkalmazkodnunk kell. Nem gondolom, hogy átkerülnénk a gonosz oldalra: látott már a világ szesztilalmakat is, nem tartottak sokáig. Ezzel együtt mondjuk ki hangosan, az embereknek szükségük van az alkoholhoz hasonló szerekre, hogy levezessék a feszültségüket, oldják a gátlásukat, a bor pedig – mint nemes alkohol – abszolút alkalmas a közösségépítésre, miközben a borivás nem feltétlenül mosandó össze az alkoholizmussal. Ha három ember – aki nem ismeri egymást – leül és akad egy üveg bor a közelben, akkor nagyon hamar baráti beszélgetés alakulhat ki köztük. A bor kapcsolatot teremt, összeköt és nagyon fontos szerepe van a társadalmi kapcsolatok, de az egyének kulturális életében is. A bor és az alkohol nem ugyanaz, hanem az alkohol a bor egy nagyon fontos, természetes erjedés során belekerült része és amennyiben nincsen benne, akkor egyszerűen nem kaphatjuk ugyanazt, akárhogy is nevezzük az adott „terméket”.

Kovács Tamás: Úgy gondolom, hogy ez az alkoholmentes történet itthon nagyon túl van fújva, nagyobb problémának látom, hogy nincsen az embereknek pénze. És ez nem a felsőpolcos, drágább tételek, hanem az egyszerűbb, viszonylag jó árfekvésű volumenborok piacát sújtja, hiszen leáldozott annak az ideje, hogy az emberek minden nap bort igyanak, ezt el kell fogadni. Aki a kulturális értékei miatt vesz bort – akár csak havi néhány alkalommal –, az nem fog aggódni az alkohol esetleges negatív hatásai miatt és hajlamos akár magasabb értékű palackot is választani az élvezeti értéke és a mögötte rejlő „story” miatt, ami ráadásul jelentősen növeli a borkóstolás élményét is. Azonban az úgynevezett „berúgásipar” - személyes véleményem szerint - ne is a borra épüljön, mert nem gondolom, hogy nekünk az lenne a célközönségünk. Merni kell kevesebbet termelnünk, de csakis jót és merni kell megpróbálni külföldre eladni. Amennyiben pedig a ránk jellemző, magas minőségű borokkal nem tudjuk elérni, hogy az a néhány hordó kiürüljön évről-évre a pincénkben, akkor nem az alkoholban, vagy a piacban kell a hibát keresnünk, hanem inkább saját magunkban.

Borítókép: Jásdi Pince

Fotók: Magyar Bormarketing Ügynökség