Pápák és borok

A pápai állam életében mindig kiemelt szerepet játszott a bor. Az izgalmas történetekben magyar tételek is több ízben feltűnnek…

Boros kvízek beugratós kérdése szokott lenni, hogy a világ melyik országában a legnagyobb az egy főre eső borfogyasztás. A megfejtés nem Franciaország, még csak nem is az USA, hanem a Vatikán, ahol a becslések szerint évente 70 liter bort isznak meg fejenként. Nem utolsósorban azért, mert számos katolikus egyházi szertartás szerves része a bor – amiről egyébként a Biblia 236 alkalommal tesz említést: az Ószövetségben 211, az Újszövetségben pedig 25 alkalommal szerepel. A nemes ital a pápai államban szinte mindig fontos szerepet játszott. Elég arra gondolni, hogy a 2025. április 21-én elhunyt Ferenc pápa 2021-ben kezdeményezte, hogy Castel Gandolfóban, a nyári rezidencián 2 hektár cabernet sauvignont telepítsenek. A tervek szerint az első bor 2026-ban kerül innen forgalomba.

A történet jóval Ferenc előtt kezdődött. Régészeti kutatások állítják, hogy a Vatikán területén már a római időkben zajlott szőlőművelés. Mivel a mai Szent Péter tér és környéke a 4. század óta a katolikus egyház központja, joggal feltételezhető, hogy a szőlőültetvények kapcsolódtak a pápasághoz. A középkorban a pápai állam nagyobb szeletet hasított ki magának Itália közepéből, ahol – támogatásukkal – virágzott a borkészítés.

Az úgynevezett avignoni fogság alatt, vagyis 1309 és 1377 között szintén erőteljesen megjelent a bor az ott uralkodó pápák életében. Nem véletlenül, hiszen Franciaország egyik leghíresebb borrégiója, Provence egyik településéről van szó. Az első avignoni „fogoly”, V. Kelemen pápa kifejezetten borrajongó volt. Mivel akkor még nem nagyon tudták tartósítani s így szállítani a borokat, szükségleteit kielégítendő saját szőlőt telepíttetett Malaucène-ben. Ez lett az első dokumentált pápai ültetvény. Utódja, XXII. János kastélyt építtetett magának, a körülötte létrejövő települést ma Châteauneuf-du-Pape (jelentése: a pápa új kastélya) néven ismerjük. A borkedvelők körében jól csengő név, mára az egyik leghíresebb francia bortermő vidékké nőtte ki magát. A Diffonty család generációk óta készíti itt a Vatikán cuvée-jét, amivel 1958-ban XXIII. János szívét is sikerült megnyerniük: akkor a pápa megáldotta ezt a bort.

V. Kelemen pápa, az első "avignoni fogoly"

A pápai borkészítés a Rómába visszatérés után, a 15–16. században élte aranykorát. II. Gyula pápa (ő bízta meg Michelangelót a Sixtus-kápolna mennyezetfestésével) saját ültetvénnyel rendelkezett Frascatiban és státuszszimbólumként tekintett a borra. Az őt követő X. Leó – amellett, hogy az egyházi ceremóniákban egyre nagyobb teret adott a boroknak – adómentességgel könnyítette a borkereskedők (és az így biztosított mindenkori megfelelő ellátással a saját) életét. Még őket is túlszárnyalta azonban III. Pál. Uralkodása (1534–1549) alatt a Vatikán önellátó lett borból, és a pápai gyűjtemény legértékesebb palackjainak létrehozták a világ első bortrezorját.

Állítólag már a 16. században került tokaji bor a pápák asztalára. Az egészen bizonyos, hogy a Tokaji borvidékhez tartozó Monokon birtokkal rendelkező Andrássy grófok többször is vittek aszút XIV. Kelemennek. 1771-ben Andrássy István bor nélkül érkezett audienciára, mivel a tavaszi fagyok ellehetetlenítették az elkészítését. Kelemen ekkor a magyar főúrnak adományozta az addig Elzászban álló Szent Orbán-ereklyét, hogy a jövőben megóvja a szőlőt a hasonló csapásoktól.

A vatikáni borok történetében komoly törést hozott a 19. század – nem utolsósorban a geopolitikai átrendeződéseknek és a filoxéravésznek köszönhetően. Az itáliai félsziget államaiból a 19. század második felében jött létre a maival nagyjából megegyező Olaszország. Az egységesítés során az új olasz kormány a pápai államot sem kímélte. A királyi hadsereg visszaszorította IX. Piuszt a Vatikánba, a pápai területeket pedig – a szőlőültetvények nagy részével együtt – beolvasztotta. A maradék pápai ültetvényeket (is) az 1860-as években megjelenő szőlőgyökértetű, vagyis a filoxéra tarolta le. A vész elvonulása után XIII. Leó nagy elánnal vetette bele magát az újratelepítésbe. Ő tette le a mai vatikáni borkészítés alapjait. Utódai – elsősorban II. János Pál és XVI. Benedek – folytatták a megkezdett munkát, folyamatosan bővítették a területet.

Ahogy a bevezetőből is kiderül, a sor Ferencnél sem szakadt meg, nem véletlenül. Bár Jorge Mario Bergoglio Argentínában született, mindkét szüleje olasz volt, apukája egyenesen Astiból, az Asti pezsgő forrásától érkezett Dél-Amerikába, nagypapája pedig még művelte Piemont tartomány őshonos kék szőlőjét, a grignolinót.

Ferenc pápa mindig nagy lelkesedéssel beszélt a borról és a borászok munkájáról. A bor, a föld, annak művelése és a vállalkozói tevékenység is Isten ajándéka, de nem szabad elfelejteni, hogy mindezt a Teremtő ránk, érzékenységünkre és becsületességünkre bízta, hogy úgy bánjunk vele, hogy az „igazi örömforrás legyen az ember szívének” – mondta például a Szentírás szavaival 2024-ben, amikor egy borkonferencia vendégeit fogadta Rómában.

Élete vége felé a magyar borokkal is kifejezetten szoros kapcsolatba került. 2023. december 27-én audiencián járt nála Rókusfalvy Pál nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztos. A találkozást megelőzően a Magyar Bormarketing Ügynökség közvetítésével harminc tokaji borász összesen 180 aszúja érkezett a Vatikánba – Ferenc pápa apostoli áldását adta ezekre a palackokra.

Folytatva a hagyományt 2024 karácsonyán 24 palack magyar bort kapott a szentatya ajándékba. A válogatás mind a 22 magyar borvidékről tartalmazott egy-egy tételt, és az ünnepekre való tekintettel kiegészült egy édes szamorodnival és egy 6 puttonyos aszúval. Nem sokkal később az Apostoli Nunciatúrán keresztül érkezett válasz: „A szentatya az irgalomban, gyengédségben és együttérzésben gazdag Jóistenre bízza életüket és áldását küldi a borászok munkájára. Ugyanakkor arra bátorít, hogy bizalommal és odaadással folytassák a felebarátok nagylelkű szolgálatát.”

Fotók: Magyar Bormarketing Ügynökség