Stein Zsófi: Kunság, borok, buckák, borjak

Örömmel mutatom be ezt a térséget, hiszen rengeteg szál fűz hozzá: szülőföldem, ahová újra és újra visszatérek, mindig felfedezve egy új szegletét. Rengeteg élményt, szórakozást kínál, ugyanakkor kikapcsolódni és elvonulni is tökéletesen lehet.

A Kunsági borvidék hazánk legnagyobb borvidéke kiterjedését tekintve. Homokos talaja képezi alapját, amely meghatározóan formálja a térség képét, és amit több száz éve a gazdák szőlő telepítésével kötöttek meg. A 70-es évektől kezdtek igazán minőségi borokat palackozni, és azóta több nemzetközi díjat elnyert bor is kikerült a kunsági pincékből. Legnagyobb arányban ivóborokat állítanak elő, amik savban és alkoholban szegények, kevésbé testesek, mint hegyvidéki társaik.

 

1.nap: Monori pincefalu és fürdőzés

 

Budapestet a 4-es főút irányában elhagyva gyorsan kiérünk Monorra, ahol egy igazi rejtett kincsre bukkanunk, a 960 pincét számláló pincefalura. Egy kellemes ebéd után felsétálhatunk a végtelen szőlősorok között a Strázsahegyre, ahol a kilátóból az egész környéket be lehet látni. Nagyon sok pincét újítottak fel az utóbbi években, illetve legutóbbi látogatásom alkalmával is több építkezést láttam. Biztos, hogy csak idő kérdése, hogy tömegek által kedvelt kirándulóhely legyen. A helyiek barátságosak és nyitottak, elcseveghetünk a gazdákkal egy pohár bor mellett. A délutáni órákban tovább indulhatunk Kecskemétre, ahol eltölthetjük az éjszakát, és lazíthatunk a Kecskeméti élményfürdőben. A gyerekek biztosan élvezni fogják a nagy csúszdaparkot is.

Monori pincék

 

2.nap: Cifrapalota és Bugacpuszta

 

Második napunkat kezdhetjük egy városnézéssel. Kecskeméten több építészeti remek is van, szecessziórajongóként teljesen el voltam bűvölve. A legkiemelkedőbbeket említve: a Márkus Géza által tervezett Cifrapalota (a benne helyet kapó kiállításokat is érdemes megnézni), a városháza, a Katona József Színház, az Újkollégium, a Nagytemplom, és a zsinagóga.

A Cifrapalota

Ebéd után délnek indulunk, és egy rövid út után megérkezünk a Bugacpusztára, ahol megismerkedhetünk a régi magyar paraszti világgal, a hagyományos állattartással és megnézhetünk korabeli eszközöket a Pásztormúzeumban. Mindezt akár lovaskocsin, a Karikás Csárda mellől indulva. Hétvégente lovas bemutatókat is tartanak igazán ámulatba ejtő mutatványokkal. Következő éjszakánkat Kiskunhalason tölthetjük.

A csacsi hálásan fogadta tőlünk a simogatást és a zöld füvet

 

3.nap: Halasi csipke, homokdűnék és fenyvesek

 

Kiskunhalason egy reggeli kávé után érdemes ellátogatni a Csipkemúzeumba, ahol megnézhetjük a város büszkeségét, „a csipkék királynőjét - a királynők csipkéjét”. A halasi csipkét 1902 óta tartják számon, és 2010-ben felkerült a Magyar Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére is. A környéken több kirándulóhely is van, személyes kedvencem a Kakasdomb, amit nagyjából csak a helyiek ismernek. Ez egy nagy terület óriási homokbuckákkal és sűrű fenyvesekkel körülvéve. Áll ott egy régi geodéziai torony is, amely tetejére felmászva csodás kilátásban lehet részünk.

Édesapám és a Bogarunk a Kakasdombnál

Másik kedvenc helyem Kunfehértó, ami egy kis üdülőfalu múltszázadi hétvégi házakkal és egy nagy tóval, amiben nyáron fürdeni is lehet. Olyan mintha egy másik világba csöppenne az ember, a csendet csak a kutyaugatás és a fűnyírók zaja töri meg. A házak körüli erdőben sok a vad, néha még az utcákba is betévednek. A fiatalokat is vonzza a település, júliusban három napig a Fehértone fesztivál kap helyet a strandon.

Gyalogtúra a fenyvesekben