"Szeretem az inspiráló találkozásokat"

Bányai Gábor Botond, a Borigo főszerkesztője kapta az idén a Borászok Barátja díjat. A címek fontosságáról, a borszakértői-borszakírói munka megbecsültségéről és kedvenc borvidékeiről is beszélgettünk.

A Borászok Barátja díj átadásakor hagyomány, hogy mindig az előző évi díjazott méltatja a jelölteket, ő nyitja ki a borítékot, tőle tudja meg a közönség a következő díjazott nevét. A tavalyi év Borászok Barátjaként az idén nekem jutott ez a kedves feladat. A laudációmban azt mondtam, ha a te nevedet rejti a boríték, személyedben egy olyan embert díjaznak a borászok, aki a boros szakújságírás egyik legstabilabb bástyája. Hányadszor voltál jelölt?

Háromszor vagy négyszer jelöltek eddig, de az utóbbi években már nem szerepelt a nevem a kiválasztottak között. Bevallom, meglepődtem, amikor kiderült, hogy ott vagyok a listán, és amikor felolvastad a nevemet, alig akartam hinni a fülemnek.

Kit tartottál esélyesnek a jelöltek közül?

Ripka Gergőt azért, mert nagyon szerethető ember, sokat tesz Tokajért, és a szavazatokat leadó Borászok Borászai között sok a tokaji borász, Fiáth Attilát pedig azért, mert szakmai körökben rendkívül nagyra becsülik, és a honfitársaink közül eddig ő került a legközelebb a Master of Wine címhez.

A Borászok Barátja díj átadása (fotó: Földesi Máté)

Mérnökember vagy, a Műszaki Egyetemen végeztél. Hogyan sodródtál a borszakírói, borszakértői pályára?

Úgy kezdődött, hogy 1996 karácsonyán megkaptam ajándékba Mészáros Gabrielláék Borkalauzát, és mellé egy palack cabernet sauvignont Gere Attilától. Az ízek mindig érdekeltek, szívesen főztem, és az ételek mellé igyekeztem jó borokat választani, de nem volt ebben akkor még semmi tudatosság. Kikerestem a bort a könyvből, láttam, hogy milyen magasra értékelik, és rájöttem, hogy ez egy érdekes világ. Aztán megjelent a Borbarát című, máig ikonikus boros lap, amit gyűjteni és olvasni kezdtem, majd 1999-ben a kezembe került egy Wine Spectator című lap, és eltátottam a számat, hogy mi minden van a világban. Azonnal el is kezdtem szervezni, hogy kijussak a Bordeaux-i Vinexpóra. Na, akkor ámultam csak el igazán!

Hogy lehet, hogy nem a borok készítéséhez támadt kedved?

Ahhoz is kedvem támadt! Ismered a régi viccet? Komoly tudósokat megkérdeznek, hogy mennyi idő alatt tudnának megtanulni kínaiul. Az egyik azt mondja, hogy három év alatt, a másik azt, hogy egy év talán elég lenne. A műegyetemista viszont visszakérdez: van jegyzet? Mert akkor három nap. Valahogy így gondoltam én is akkor. Elvégeztem Mészáros Gabrielláék borismereti tanfolyamát, ami még nem volt WSET-rendszerű, de ugyanolyan elvek szerint tanítottak, és beszereztem a borkészítéshez szükséges egyetemi tankönyveket. Elméletben mindent tudtam, de be kellett látnom, hogy a gyakorlat nagyon más. Borász nem lett belőlem, de én alapítottam a villányi Jackfall Bormanufaktúrát, és éveken keresztül tagja voltam a csapatnak. Az ott szerzett tapasztalatokat remekül tudom hasznosítani a jelenlegi munkámban.

Bányai Gábor Botond

Hogyan született meg a Borigo?

Először egy angol nyelvű bormagazint készítettünk el Hungary Uncorked címen, mert feltűnt nekem, hogy a nemzetközi borsajtóban soha nem írnak a magyar borokról. A 2003-as Vinexpóra vittük ki a lapot Bordeaux-ba, 26 órát vezettem egyhuzamban, de megérte. Mindenki arról beszélt, lapozgatták, olvasgatták, imádták. Magyar nyelvű lapban azért nem gondolkodtam, mert ott volt a Borbarát, de amikor az megszűnt, megszületett a BORIGO gondolata. 2004-ben jelent meg az első lapszám, azóta is írjuk, nyomjuk, terjesztjük kéthavonta.

BORIGO teszt (Kielmayer Krisztián, Tompa Imre, Bálint László, Takaró Rita, Ercsey Dániel)

 

Amikor átvetted a díjat, az ünnepi beszédedben azt mondtad, hogy a magyar borágazat nem létezhet jó magyar borsajtó nélkül. Szerinted hol tart a magyar borújságírás?

Nem árulok el titkot, amikor azt mondom, hogy nem vagyunk jó helyzetben. A magyar borújságírás anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt sokkal komolyabb megbecsülést érdemelne. Mondom ezt úgy, hogy a Borigónak szerencsére nincsenek gondjai, az egész gasztró print médiában messze nálunk van a legtöbb független hirdető, és ez biztosítja a mi függetlenségünket is. A lap tehát stabilnak mondható, de a piaci helyzetet ismerve hozzá kell tennem azt is, hogy: legalábbis jelenleg. Hogy holnap mi lesz, nem tudom. Van egy online lábunk is,, de úgy érzem, hogy ebben az ágazatban még sokan ragaszkodnak a printhez, szeretik kézbe venni, megszagolni az újságot, örülnek egy szép fotónak, egy jó egyensúlyú oldalpárnak.

Hányan olvasnak benneteket?

Készült néhány felmérés, és az adatok alapján azt mondhatom, hogy a printet és az online-t együttvéve nagyjából tízezres az olvasótáborunk. Nem vagyok elégedetlen.

Szerinted miben lehet egy borszakíró a borászok segítségére?

Szinte mindenben. Ha egy borászatot vezetek, és szeretném a termékemre felhívni a közönség figyelmét, én hiába dicsérem. Meg kell találnom azt a szakértőt, aki elfogulatlanul mond véleményt, és az olvasók szemében hiteles. Évente többszáz borászat küldi el a borait a tesztjeinkre, mert tudják, hogy nálunk elfogulatlan, őszinte kritikát kapnak, és ez az olvasók és a szakmai szereplők számára is fontos.

Sokan azt mondják, hogy ma már egyáltalán nem is létezik független borsajtó. Te erről mit gondolsz?

Azt, hogy ez egészen egyszerűen nem igaz. Csak azért nem dicsérem a borodat, mert hirdetsz a lapomban. A hirdetéseddel finanszírozod a működésünket, tehát lesz egy felület, ahol megjelenhetsz, de nem vetted meg a véleményünket. Ha valaki veszi a fáradtságot, és kielemzi a hirdetéseket és a teszteredményeket, akkor láthatja, hogy a fentiek fedik a valóságot.

BORIGO kultúrparty: Bányai Gábor Botond, Nimilla Ágnes (Good Food) és Demők Nóra (BORIGO)

Van egyébként kedvenc borászatod, borvidéked, borstílusod?

Ha tesztelünk, akkor nincs, akkor csak az számít, hogy mi van a pohárban. De azt meg tudom mondani, hogy milyen bort vinnék magammal egy lakatlan szigetre.

És milyet?

Alapvetően mindent szeretek, ami jó, amiben érték van, ami egyensúlyos, precíz, gazdag, de ha csak egyet mondhatok, akkor a csopaki olaszrizling lenne az. Azt gondolom, hogy azt soha nem unnám meg.

Mit szeretsz legjobban a munkádban?

Azokat a napokat, amikor hosszú, vidéki túrákra indulok. Pontosabban azoknak a napoknak a végét. Mert az eleje nem jó. Korán kelsz, nyűgös vagy, mész az autópályán. De aztán megérkezel, és az egész napod azzal telik, hogy borászokkal beszélgetsz, borokat kóstolsz, és ez nagyon jó. Hazafelé mindig vigyorgok egész úton, és nem a nyálkahártyán felszívódó alkohol miatt. Szeretem az inspiráló találkozásokat.

Mit szeretsz legkevésbé a munkádban?

Azt, ha valaki nem tartja be a határidőket.

Szerinted melyik most a legizgalmasabb borvidék? Hová küldenéd az embereket?

A Balaton-felvidékre. Nincs nagyon sok borász, de aki van, komolyan és hittel dolgozik. A szívem másik csücske pedig Sopron. Szerintem abban a vidékben hatalmas erő és óriási potenciál rejlik. Remélem, egyszer majd azok a presztízsborok is elkészülnek, amelyek miatt az egész borsajtó az ő nevüktől lesz hangos.

BORIGO teszt

Mostanában mindenki a natúrborokról, a természetes borkészítésről beszél. Neked erről mi a véleményed? Nagyon izgat, nem véletlen, hogy épp most készítettem ebben a témában egy izgalmas interjút Bencze Istvánnal és Bakó Ambrussal. Egy mondatban össze tudom foglalni a lényeget: natúrbort készíteni tudomány. Aki nem ért hozzá, az ne csinálja. Bele se kezdjen! Én a mérnök agyammal hiszek abban, hogy a tudás hatalom, a borkészítés pedig egy végtelen mátrix. A natúrbornak igenis megvan a létjogosultsága, de ha natúr, akkor is mindig tisztának és hibátlannak kell lennie, ez a lényeg.

Mit jelent az számodra, hogy a Borászok Barátja lettél?

Ennél nagyobb megtiszteltetést el sem tudok képzelni, hiszen ezt a díjat maguk a borászok ítélik oda valakinek, aki értük, az ő sikerükért is dolgozik. Büszke vagyok rá, hogy méltónak találtak a címre.