"Teret kaptam, hogy kibonthassam a szárnyaimat" – Beszélgetés Gere Andreával

Gere Attila nevét nagy valószínűséggel mindaz ismeri, aki egy kicsit is otthonosan mozog a magyar borok világában. Az 1990-es években megjelent villányi borászgenerációk egyik prominens képviselője ő, aki mára 75 hektáron gazdálkodik – teljes mértékben organikusan – , mellette egy wellness szolgáltatásokkal kiegészült szálloda (Crocus) és egy helyi alapanyagokra építkező, minőségi ételeket kínáló étterem (Mandula) is kapcsolódik a portfólióhoz.

Néhány évvel ezelőtt a borászat arculatot, illetve ezzel együtt nevet is váltott: immár nem Gere Attila Pincészete áll a boros címkéken, hanem A. Gere. A névváltoztatás nem csak szimbolikus: Gere Attila jó néhány éve már együtt dolgozik lányával, Gere Andreával, akit erről a közös munkáról, a családi névhez kapcsolódó vállalkozásokban betöltött szerepéről és a saját nevével fémjelzett kozmetikai termékekről is kérdeztünk.

Hogyan telnek a napjaid mostanában?

A kisfiam két éves, a másik gyermekem pedig három hónapos, úgyhogy most leginkább velük vagyok itthon – de azért dolgozom is. Ugyan jelenleg sok mindent intéz a férjem helyettem, cégvezetőként a döntésekben mindig részt veszek, és azért benne vagyok a hétköznapi körforgásban is.

Pontosan mivel foglalkozol a borászatnál?

Cégvezetőként eléggé szerteágazó a feladatköröm: beleszólásom van a stratégiai döntésekbe, a jövőbeli fejlesztésekbe, elképzelésekbe, részt veszek a borok összeállításánál, a házasításoknál. Nálunk kardinális kérdés ugyanis, hogy a borok stílusa ne változzon: ahogy az emberek megismerték a Gere borokat, azok olyanok is maradjanak. Ezt próbáljuk következetesen tovább vinni folyamatos finomhangolásokkal, csiszolásokkal. Van ugyan borászunk és szőlészünk, de ezt a folyamatot nem engedjük el. Ugyanígy van a szállodánk, éttermünk élén is vezető, de azért ezeken a dolgokon is rajta tartjuk a szemünk, hogy tényleg úgy, azon a színvonalon működjön minden, ahogyan annak működnie kell. Mostanában a szőlőbe egy kicsit kevesebbet jutok ki, mint amennyit szeretnék, úgyhogy azt egy kicsit hiányolom – ezt az édesapám és a férjem intézi leginkább.

Milyen úton jutottál el ahhoz a gondolathoz, hogy te is beszállsz a családi üzletbe; vagy egyáltalán volt-e idő, hogy másképpen láttad a saját karrieredet?

Erre azt tudom mondani, hogyha tudtam volna, hogy ez lesz az én utam, akkor szőlész-borásznak mentem volna tanulni, de nem így volt. A pályaválasztáskor még nem tudtam, mit hoz az élet, vagy hogy mi is az, amit igazán szeretnék. Szerettem azt, ami itthon van, szerettem ezt a vállalkozást, de nem akartam kikövezni egy utat, hogy később majd ne legyen választásom. Volt bennem egyfajta félsz is, hogy milyen lehet együtt dolgozni a szülőkkel, hiszen más az, amikor úgy kell konfrontálódni valakivel, hogy van benne érzelmi érintettség is. Végül közgazdászként végeztem, habár már az elején is elég száraznak éreztem ezt a témát. Budapestről a tanulmányaim, majd később a munkám mellett is sokat segítettem a távolból: a honlapra szövegeket fordítottam, borleírásokat készítettem, intéztem az angol nyelvű teendőket. Végül két évnyi budapesti munka után döntöttem úgy, hogy hazajövök. Itthon könnyen el tudtam magam helyezni a rendszerben: láttam, hogy szükség is van rám a cég azon részeiben – gondolok itt marketingre, kommunikációra –, amelyhez a szülők kevésbé értenek. Ezt a döntést a mai napig nem bántam meg: szerintem ennél szebb szakma nincs is a világon.

Menjünk vissza egy kicsit még régebbre. Emlékszel-e, hogy kezdődött a szőlővel való kapcsolatod?

Mi már ebbe nőttünk bele. Apukámék nászajándékba egy kis szőlőterületet kaptak a nagyszüleimtől, innen indult minden. Mindkettőjüknek volt főállása, de amikor lejárt a munkaidő, mentek ki a szőlőbe, úgyhogy minket már pelenkás korunkban kitettek a szőlősor végére. Később, amikor már nagyobbak lettünk, segítettünk is. Csináltuk, amit kellett: zöldmunkáztunk, palackoztunk – akkor még kézi palackozóval –, vagy éppen címkéztünk a garázsban. A szülők mondták is, hogy csak akkor megyünk nyaralni a Balatonra, ha elvégeztük a munkát! A panziónkba – mert akkor a kilencvenes években még az volt – is mentem szobákat takarítani, reggeliztetni, mikor mit kellett. Nagyon hálás vagyok, hogy ezekben a folyamatokban részt tudtam venni, vagy hogy láttam mennyi munka kell ahhoz, hogy egy palack bor megszülessen. Szerintem fontos, hogy az ember lássa a teljes képet és majd ezt a saját gyerekeimnek is igyekszem átadni.

Mennyire igazolódtak be az említett kezdeti félelmeid?

Nagyon hálás vagyok, mert nekem nagyon jó szüleim vannak. Édesapa, amennyire karakán és céltudatos, ugyanannyira rugalmas is és teret is tud engedni a fiatalságnak. Sosem éreztem azt, hogy az asztalra csap és azt mondja, hogy „márpedig Andikám ez így lesz!” – ehelyett mindig megadta a lehetőséget az én elképzeléseimnek is. Ha például szerettem volna egy saját bort, akkor lemehettem a pincébe összeállítani. Mindig teret engedett annak, hogy az ember a szárnyait is próbálgassa, köztünk sosem volt feszültség. Igazából hasonlóan is gondolkodunk, és talán az is segít, hogy apa-lánya viszonyról van szó – habár sosem láttam, hogy a testvéremmel másképpen viselkedett volna. Biztosan azért is szeretem ezt a szakmát ennyire, mert nálunk egy családon belül is ennyire olajozottan és jól működik minden.

A nevedet beütve a Google keresőjébe nem a borászat az első a találati listán. A Gere Andrea Skin Care-t egyre többen ismerik: honnan jött az ötlet, hogy kozmetikai termékekkel is foglalkozz?

Többévnyi kísérletezést követően 2010-ben kezdtünk el szőlőmag-feldolgozással foglalkozni: szőlőmagolajat és -őrleményt készítünk. Számos kutatást olvastunk el arról, milyen jótékony hatása van a bőrre is a szőlőmagnak, így kezdtünk el ezen a vonalon gondolkodni. Mindaz az alapanyag, ami belekerül a saját termékeinkbe nagyon értékes: az általunk célként megfogalmazott legjobb minőségű borok előállításához a legjobb minőségű szőlő is kell. Ha pedig ennyire kiemelten foglalkozunk a szőlővel, akkor ott olyan szőlőmag is születik, amelynek sokkal gazdagabb a bel- és a hatóanyagtartalma – innen jött a gondolat, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk kozmetikai alapanyagként is.

Már a kezdetekkor is prémium termékekben gondolkoztunk. A szálloda wellnessrészlegében már használtuk az alapanyagainkat korábban is, csak ezeket még helyben kevertük ki. A vendégeink viszont annyira elégedettek voltak, hogy egyre többen szerettek volna ezekből haza is vinni, ami elég nagy motivációt jelentett ahhoz, hogy elindítsuk ezt a vonalat. Svájcban találtam meg azt a fejlesztőt, aki elő tudta állítani azt a minőséget, amely a mi elképzeléseinkkel is egybevágott: a szőlő sokoldalúságának egyfajta Gere-interpretációját szerettük volna megmutatni a kozmetikumokban is. Ez persze egy teljesen más piaci szegmens, ahol mi nem is szeretnénk ennél nagyobbak lenni – és az én szívem csücske is mindig a bor marad. Ugyanakkor élvezem, hogy más típusú emberekkel is kapcsolatba kerülök ezen a vonalon, hiszen ez egy picit a szőlő és a bor nőies vonala – amely azon túl, hogy a Gere palettát színesíti, egy kicsit az én lelkemet is.