Tisztelettel kell fordulni a borhoz – Generációváltás a fogyasztóknál

Ha az érdeklődésen túl megfelelő tudással is rendelkeznek a magyar borkultúráról, már krediteket is szerezhetnek az egyetemisták a BorKatedra képzésein! De vajon hogyan viszonyulnak a mai huszonévesek a borhoz, és miért jelentkezik valaki egy boros kurzusra? Hogyan lehet az iskolában tanultakat az életben is kamatoztatni, és melyik szőlőfajtából készül a kedvenc boruk? A hallgatókkal beszélgettünk.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy szélsőségekben gondolkodjunk. Azt mondjuk, a borfogyasztó generáció kiöregedett, és egyre több az olyan cikk a sajtóban, amely az alkoholnak – s ezzel együtt a bornak – kifejezetten az egészségre ártalmas oldaláról szól. A jelenség eredménye persze borítékolható: csökken a borfogyasztás; egyébként nemcsak nálunk, hanem világszerte. És miközben látszólag egyoldalúan beszélünk egy folyamatról, mintha elfeledkeznénk arról, hogy a jövő borfogyasztó nemzedéke igenis létezik, és hogy kell nekik is a jó példa.

A mai huszonéves fiatalok aligha tekintenek a borra úgy, mint az öregek italára, hiszen az ő szüleik nagy átlagban negyvenesek, ötvenesek – vagyis erejük teljében lévő felnőttek. Ők képviselik ebben a borfogyasztói generációpiramisban azt a sokszor láthatatlannak tűnő réteget, amely követendő példát mutathat a ma fiatal felnőttjeinek, és akik révén egyáltalán felmerülhet a jelenlegi egyetemistákban a borral kapcsolatos nyitottság. 

A többit pedig már megtanítja az élet és a BorKatedra: tavaly először három egyetemen is szerezhettek krediteket a magyar borkultúrából a fiatalok, idén pedig a képzés már hat egyetemen is elindul. A képzés mindenhol gyorsan teltházas lett, ami egyértelműen mutatja, hogy nem szabad szélsőségekben gondolkodnunk, hanem éppen ellenkezőleg: búsongás helyett érdemes foglalkozni a fiatalokkal. Miért veszi fel ma egy egyetemista a BorKatedra tantárgyat és hol kap szerepet az életében a bor? Lássuk!

Gyerekkori emlékektől egy új hobbiig

Oláh Gergő az Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági Karára jár: a műszaki menedzser szak végzőse. Amikor annak idején jelentkezett az egyetemre, még kacérkodott a gondolattal, hogy inkább szőlész-borász szakmérnök lenne – ilyen előélettel pedig nem is kérdés, hogy felcsillant a szeme, amikor meglátta a felvehető tantárgyak között a BorKatedrát.

Gergő korai kapcsolata a borral klasszikusnak mondható: a jellemzően kétkezi munkával mindent megtermelő erdélyi nagyszülei a kert végében foglalkoztak némi szőlővel is, amiből pálinka és bor egyaránt készült. Persze gyerekkorában még inkább a mustért, semmint alkoholos társaiért rajongott. Ezek a szép nyári emlékek viszont elvezettek addig, hogy felnőve egyre inkább érdeklődni kezdett a tudatos borfogyasztás iránt. Bár a tanulmányait végül nem ebben az irányban folytatta, mindig is foglalkoztatta a gondolat, hogy kicsit mélyére ásson a borok mágikus világának.

Annak ellenére, hogy nem teljesen „vakon” ült be a BorKatedra képzésre, elmondása szerint sokat tanult az órákon: a borkészítési eljárások mellett szóba került például, a megfelelő pohár kiválasztása,  amelyek mellett még számos értékes információval is gazdagodott. Az órák olyannyira lelkesítették, hogy a családi karácsonyi ajándék egy általa összeállított borkóstoló lett, amely mellé még leírásokat is készített. Az elmesélt élmények a párját is inspirálták: a fa alatt Gergő egy szabadulószobával egybekötött borkóstolóra szóló vouchert talált. 

Gergő azt tervezi, hogy nem hagyja abba a tanulást; az pedig természetesen nem is kérdés, hogy ha este a barátokkal beül valahova, a sör helyett időnként a minőségi bornak is jut majd hely.

Mindent csak mértékkel!

Zsömböly Zsófia, a Semmelweis Egyetem ötödéves hallgatója elmondása szerint azért jelentkezett a BorKatedra képzésre, mert szerette volna jobban megismerni a magyar borvidékeket, illetve mindazt, ami a borokkal úgy általában kapcsolatba hozható. „Kifejezetten érdekel a borok ízvilága, valamint az, hogy hogyan készülnek a különböző tételek, és mi teszi őket igazán különlegessé – mondja. – Foglalkoztat a bor-étel párosítás, illetve az egyes szőlőfajták aromaprofilra gyakorolt hatása. A félév végére konkrét célt fogalmaztam meg magamnak: szerettem volna elérni azt, hogy képes legyek a borok amatőr értékelésére és hogy megismerjem a különböző borvidékek jellemzőit.”

Határozott véleménye nem a véletlen műve: az ő életében a bor mindig is jelen volt, hiszen már fiatalkorában is megszokott látvány volt számára, hogy a család idősebb generációjának poharába különleges alkalmakkor bor került. „Nálunk mindig fontos volt a borkultúra, illetve a borfogyasztás kultúrája. Ezzel összefüggésben a szüleim sokszor hangsúlyozták azt is, hogy a bor nemcsak ital, hanem élmény is lehet, ezért jó társaságban, megfelelő ételek mellé kell fogyasztani. Azt tanultam tőlük, hogy a borokhoz tisztelettel érdemes fordulni, és hogy a különböző tételek más és más pillanatokat, hangulatokat erősítenek fel – ugyanakkor azt is, hogy mindent csak mértékkel szabad fogyasztani, mert jóból is megárt a sok.”

A sörtől a furmintig

Vele ellentétben Jakus Gréta Dorka vidékről, igazi sörös kultúrából csöppent a „fröccslázban égő” Budapestre, amikor elkezdte a Károli Gáspár Református Egyetemet. Ma már mesterszakos, így az előtte álló döntött úgy szeptemberben, hogy megpróbálkozik a BorKatedrával. Mint mondja, kíváncsian várta, mit ad egy ilyen képzés, és kifejezetten örült, hogy borkóstoló is volt a tanórák között – hiszen a gyakorlatban dől el minden. „Az egyik barátnőm borászként végzett, és a kurzus előtt megkérdeztem tőle, hogy szerinte mégis mit takarhat a BorKatedra tantárgy, mit kell majd a sikeres vizsgához megtanulni. Így, a félév elvégzése után úgy érzem, hogy kis ízelítőt kaptam abból, , amit ő három évig tanult.

Az órák során végigvettük a borvidékeket, tanultunk a natúr borokról, a pezsgőkről, amelyekről addig még annyit sem tudtam, mint a borokról. Izgalmas volt megismerni a borkészítés folyamatát, számomra mégis a kóstolás volt a legérdekesebb, hiszen gyakorlatias ember vagyok, én így tanulok a legjobban.” 

És ahogy teltek a hónapok, a poharába – különösen a meleg idő elmúltával – egyre ritkábban kerül fröccs: „tisztán” kéri az egyik nagy kedvencévé vált furmintot; karácsonykor pedig egy palack kadarkával lepte meg magát – olyannal, amit az órán kóstoltak. 

„Nem gondolom, hogy borszakértő lett belőlem – mondja Gréta –, viszont most már van róla fogalmam, hogy egy étteremben milyen bort érdemes kérni az ételek mellé. Megismertem a saját ízlésemet, magabiztosabbnak érzem magam ezen a téren.”

Sem a furmint, sem a kadarka iránti rajongásával nincs egyedül: Zsömböly Zsófia is a furmintot nevezi meg kedvencének; míg Oláh Gergőt a kadarka ragadta teljesen magával. Úgy látszik, tényleg megérkezett az új generáció, csak nem feltétlenül úgy, ahogy eddig gondoltuk. Míg az idősebbek az illatos fajtákkal, illetve az édes borokkal kezdték annak idején a borfogyasztást, a mai fiatalok ízlésvilága már sokkal kifinomultabb. Ahogy változik a gasztronómia és vele az étkezési preferenciák, úgy az is, kinek mi a belépő a borok világába. A két alighanem legnevesebb őshonos szőlőfajtánk, a furmint és a kadarka mindenesetre nem rossz kezdet!

A 2024/25-ös tanév I. félévének végén a Magyar Bormarketing Ügynökség kérdőívet intézett a Borkatedra hallgatók felé, melynek eredményei és statisztikái az alábbi prezentációban találhatók:
BorKatedra kérdőív összefoglaló 

Fotók: Magyar Bormarketing Ügynökség