Tízéves a Préselő Pincészet

Tokaj-Hegyalja egyik gyöngyszemét, Erdőbényét a kétezres évek elején kezdték felfedezni a komoly szándékú befektetők. Nagy Zsolt a második hullámban érkezett, és első borait 2014-ben palackozta. A tízéves jubileum alkalmából Szabó Editnek mesélt a kezdetekről, az azóta megtett útról és a körvonalazódó jövőről.

Úgy tudom, hogy nem Tokaj-Hegyalján nőttél fel. Hogyan kerültél kapcsolatba a szőlővel és a borral?

A nagyszüleim Bicskén éltek, és gyerekkoromban ott még sokaknak volt szőlője. Nekik is persze, úgyhogy a szőlő és a bor szeretete családi örökség. Édesapám mindig azt mondta: „Édes fiam, ne igyál pálinkát, mert hülye leszel, ne igyál sört, mert kövér leszel, igyál inkább bort, ha meg szomjas vagy, igyál fröccsöt!” Ehhez tartottam magam. Aztán amikor a harmincas éveimben jártam, rájöttem, hogy egyre jobban érdekel a bor és a gasztronómia. Informatikus voltam, vállalati tanácsadóként is dolgoztam, vágytam rá, hogy valami kétkezi munkát is végezzek, ezért vásároltam szőlőbirtokot.

 

 

Miért éppen a Tokaji borvidék mellett döntöttél?

Felsőörsön kezdtem, ott tettem meg az első tétova lépéseket. Eleinte „guggolós bort” készítettem, olyan rossz volt, hogy senkinek sem mertem megmutatni. Aztán egypár év alatt szereztem némi gyakorlatot, és mivel a barátaim biztattak, a feleségemmel, Gabival elvégeztük a WSET-tanfolyamok minden Magyarországon fellelhető szintjét. Közben azon a kis, 0,7 hektáros területen egyre nagyobb lelkesedéssel játszadoztam a rizlingjeimmel meg a kékfrankosaimmal, és kirajzolódott számomra, hogy milyen stílusú bort szeretnék. Gabihoz is, hozzám is inkább a fehérbor áll közel, így aztán elővettük a térképet, hogy megnézzük, hol van erre alkalmas terület.

Nem kevés a lehetőség…

De én azt a helyet kerestem, ahol nagy borok készítésére alkalmas szőlőfajtákkal tudok dolgozni. Végül a Badacsony, a Szent György-hegy és Tokaj-Hegyalja maradt versenyben, és színessége, változatossága, különleges, vulkanikus világa miatt végül Tokaj mellett döntöttünk.

 

Nagy Zsolt

 

Tokaj-Hegyaljához 27 település tartozik. Miért éppen Erdőbényén alapítottatok borászatot?

Számomra nem volt ismeretlen Tokaj-Hegyalja, mert az akkori cégem is szponzorálta a Zempléni Fesztivált, és bő másfél évtizeden keresztül minden nyáron Erdőbényén béreltem ki egy borházat két-három hétre. Már akkor szerettem a falu hangulatát: nincs rajta a főúton, körbeölelik a hegyek, szép a fekvése is. Így esett, hogy amikor eladó szőlőt kerestünk, itt néztünk körül

Hogyan tettétek meg Erdőbényén az első lépéseket?

Amikor befektetői szándékkal megérkeztem Tokaj-Hegyaljára, Zöldi-Kovács Árpád, aki a Béres Szőlőbirtok felépítésében vett részt korábban, éppen szabad volt. Felkértem, hogy birtokigazgatóként segítse a munkánkat. Mi akkor még sok időt töltöttünk Budapesten, és fontos volt, hogy itt is tartsa valaki a frontot. Megvettük a területeket, a birtokközpontnak alkalmas ingatlanokat, és azóta is együtt dolgozunk.

 

Erdőbénye

Mekkora területtel indultatok?

Nyolc hektárral kezdtük, és az első öt évben minden területet megműveltünk, hogy lássuk, milyen termést adnak a tőkék. A második öt év a letisztulás, a konszolidáció időszaka volt: néhány ültetvényt elengedtünk, a Messzelátó-dűlő és környéke viszont kiemelt szerepet kapott a birtok életében. Ahogy annak idején Barta Károly a Király-dűlőt, mi is úgy hódítottuk vissza a természettől azt a beerdősödött, régi szőlőterületet, de ma sem sajnálom a munkát, mert a Messzelátó lett a szívem csücske. Nagy formátumú termőhely, gyönyörű borokat ad

Mekkora maradt végül az ültetvény?

Jelenleg 5 hektáron gazdálkodunk, és nem hiszem, hogy ez a méret jelentősen módosulna a jövőben. Erdőbénye és Tolcsva határában, déli-délkeleti fekvésen vannak a szőlőink. A Messzelátóban furmint és hárslevelű, az Omlás-dűlőben furmint terem, Tolcsva felé, a Szentvér-dűlőben van a muskotályom, a Serédit hárslevelűre specializáltam, a Rány-dűlőben pedig van 1 hektár furmintunk. Ezek voltak a legmeggyőzőbbek az indulás óta, ezek maradtak velünk.

 

 

Amikor megérkeztél Erdőbényére, milyen volt ott a hangulat?

Az első szüretünk 2013-ban volt, 2014-ben palackoztuk le az első borunkat. Akkor még jóval csendesebb volt Erdőbénye, mint most. Tudtommal Illés János kezdett itt borászkodni legrégebben, talán még a kilencvenes években, a Béres Szőlőbirtok, Homonna Attila, Berger Zsolt, Ungváry Krisztián ráfordult a második évtizedére, Csite Norbiék, Jakab Zoliék és Ábrahám Enikőék úgy 2005 és 2010 között érkeztek, Rácz Erika, a SanzonTokaj alapítója pedig egy évvel utánam, 2014-ben. A település akkor bontogatta a szárnyait.

Ti, bebírók mennyire pendültetek egy húron?

Szerintem nagyon. Az mindig igaz, hogy ha kisebb a csapat, könnyebb a közös hullámhosszt megtalálni. Nagyjából egyívásúak voltunk, egyformán gondolkodtunk, ismertük egymás problémáit, mert mi is ugyanazokkal küzdöttünk, örültünk a többiek sikereinek, mert az bennünket is felemelt. Még a boraink is hasonlítottak, bár mindenkinek megvolt a maga sajátos ízvilága. Velünk érkezett meg Erdőbényére a tokaji borok új stílusa, és ez ránk irányította a figyelmet, ami – kisebb-nagyobb hullámzásokkal ugyan, de – a mai napig kitart.

Milyen borokat készít a Préselő Pincészet?

A szárazakra fókuszálunk: letisztult, elegáns, hosszan érlelhető, a termőhelyi jelleget híven tükröző tételeket szeretnénk készíteni, olyanokat, amelyek jól érvényesülnek a gasztronómiában. Számomra az Apukám Bora a középkategóriás furmint, ami a mindennapi társasági élet tökéletes kiegészítője, csendes beszélgetések hű társa, de a vacsora mellett is az asztalon maradhat. Nem olcsó popularitással operál, könnyen iható, de vannak mélységei. A dűlőszelektált boraim hosszú érlelés után is frissnek tűnnek, a 4-5 évesre is azt szokták mondani, hogy fiatal. Az erdőbényei talaj és az itteni mikroklíma kifejezetten alkalmas arra, hogy letisztult, komoly tételeket készítsünk: a közeli erdőknek és a fekvésnek köszönhetően ugyanis itt akkor is hűvös van, ha a borvidék más részei szenvednek a melegtől, így nálunk mindig jók a savak.

 

 

A pezsgő a Préselő Pincészet egyik emblematikus terméke. Mikor kezdtetek buborékos borokkal foglalkozni?

Az első habzóborunkat az úttörők között, 2013-ban készítettük, és a 2014-es évjáratból megvolt az első tradicionális eljárással készült pezsgőnk is. Erdőbényén akkor még csak a Béres Szőlőbirtok kísérletezett hasonlóval. Nem volt könnyű az indulás, de megérte a fáradságot, most már sorban állnak a pezsgőnkért a törzsvásárlók. Aki a Habzó Hársunkat kóstolta, tapasztalhatta, hogy nagyon szép, elegáns, komoly alapanyagból készülő bor, igazi felső kategóriás tétel. Tíz év tapasztalata van mögötte. A hárslevelűben találtuk meg azt az eleganciát, ami számunkra a buborékos italokban elengedhetetlen, és 2015-re kristályosodott ki az a stílus, amit kerestünk. A pezsgőkkel kapcsolatban pedig azon a véleményen vagyok, hogy Tokaj nem Champagne, nem az ottani borokkal kell versenyeznünk, hanem a saját világunkban kell kiemelkedőt alkotnunk. Itt is a hárslevelűben hiszünk, a pezsgőnk alapanyaga 90%-ban hárslevelű, és csak a többi furmint.

Tokaj-Hegyalját sokan még mindig édes boros borvidéknek tartják. Készül nálatok édes bor is?

Tokajban ez kötelező, nem is kérdés, viszont mi itt is a jól ihatóságot tartjuk szem előtt. Jó sav-cukor egyensúly, könnyebb test, sok gyümölcs – nálunk ez a recept. Palackozunk könnyed késői szüretet, ropogós szamorodnit és van nagy aszúnk is, mindez kell a teljességhez, de nem ez a fő csapás. Viszont ha valaki végigkóstolja a Préselő portfólióját, meg fogja érteni Erdőbényét.

 

 

A borászat nem az egyetlen vállalkozásotok, szálláshelyet is kínáltok az idelátogatóknak. Mekkora a panziótok?

Tíz szobánk van, nagyjából 25 főre méretezve – így telt ház esetén is tudunk borvacsorát ajánlani a vendégeinknek. A kihasználtság persze lehetne jobb is, a foglalási számok barométerként mutatják, hogy mennyire szigorodik az országban a gazdasági helyzet, de még mindig nincs okunk panaszra.

 

 

Ki főz a vendégházban?

Az a rossz hírem van, hogy én. Az egyik nagyanyám elég jól megtanított főzni, és mások állítása szerint is van hozzá érzékem. Süteményt nem sütök, de levesekben nem vagyok rossz, a húsimádók pedig feltétel nélkül imádják a főztömet.

Egy befektető a számokat is nézi. Tíz éve gazdálkodsz Tokaj-Hegyalján. Beváltotta a vállalkozás a hozzá fűzött reményeket?

Anyagi értelemben ezt a kérdést nem tudom értelmezni. Nem vagyok átlagos befektető, számomra ez inkább a lélekről és a szívről szól, és ebben az értelemben azt kell mondanom, hogy igen. Mostanra már tudom, hogy milyen bort készítünk, letisztult a borpiramisunk. Van teraszborunk, ahogy apám tanított, van, amit szüret után megiszunk fröccsnek, van egy jó minőségű, középkategóriás száraz furmintunk és van selection borunk is, amivel meg tudjuk mutatni, hogy mire képes Tokaj. Ha furmint, akkor Rány, ha hárs, akkor Serédi. És van már néhány év tapasztalatunk azzal kapcsolatban is, hogy hogyan kell megalkotni egy igazán jó furmint-hárslevelű házasítást. De azért még engem is érnek meglepetések. 2021-ben azt hozta az évjárat, hogy megszületett az Etude nevű édes muskotályunk, pedig esküszöm, hogy ilyen bort soha nem akartam. A száraz boraimmal szeretnék messzire jutni, ezért ezeket a tételeket minden évben elküldöm nemzetközi versenyekre, ahonnan ezüst és arany minősítéssel térnek vissza. Évjárattól függően 10–12 ezer palackot töltök meg évente. Nagy részük Lengyelországban és Amerikában talál vevőre, de jól fogynak a budapesti csillagos éttermekben és itt, a pincénél is.

Elégedett vagy? Megtaláltad az egyensúlyt a szakmai életed és a borászat között?

Momentán igen. Egy régi ismerősömmel összehoztunk egy startupcéget az Egyesült Államokban, ami szcenárióelemzéssel és döntéstámogatással foglalkozik. Ez a régi szakmám gyümölcse, büszke vagyok rá, és örülök, hogy van rá igény. Azzal foglalkozom délután-este, mert az időeltolódás miatt Amerikában az az aktív időszak. Addig pedig a szőlőé és a boré a terep. Ez most jó így, egyensúlyban vagyok, az egyik a lelkemet és a testemet tartja fitten, a másik a szakmai szellememet.

 

Jobbra Nagy Zsolt , középen felesége, Mészáros Gabriella, balra pedig Zöldi-Kovács Árpád, a Préselő birtokigazgatója

 

Hol szeretnél tartani tíz év múlva?

Nem kívánok se többet, se nagyobbat annál, ami most van. Jó borokat szeretnék készíteni, egyre tisztábban és precízebben. Azért jöttem Tokaj-Hegyaljára, hogy hosszan érlelhető, szép tételek kerüljenek ki a pincémből Tokaj lényegét kifejező, tiszta ízekkel. Úgy érzem, hogy jó úton haladunk, nem akarok letérni róla.