Szerző: Kielmayer Kristian, Herczeg Ágnes
Rezisztens hibrid, amit a muscat ottonel és a seyve villard fajták kereszteződésével állított elő 1957-ben Dr. Csizmazia Darab József és Bereznai László. Eredetileg az Egri csillagok 18 nevet viselte, majd 2009-ben kapta meg az állami minősítést és ekkor keresztelték át Alettára. Apáczai Csere János holland feleségét hívták Aletta van der Maet-nek. A nemesítő, Csizmazia József a költő életét bemutató műben olvasott Alettáról és tiszteletből a költő felesége iránt nevezte el a szőlőt róla.
Közepesen nagy, széles, éles fogazatú, sima felületű, erős szövetű és mély zöld színű levele van. Mérsékelten nagy, vállas, rendkívül laza fürttel és kis, vastag héjú, lédús, muskotályos bogyóval rendelkezik. Rövid tenyészidőszak jellemzi, korán érő, a gombás betegségeknek rendkívül ellenálló.
Magyarországon az utóbbi években nagy érdeklődés volt a fajta iránt és immár 2000 hektáron találkozni vele, csak a Duna borrégióban fellelhető, ezen belül is a Kunsági borvidéken szinte minden tizedik szőlőtőke Aletta, míg a Hajós-Bajai borvidéken 63 hektáron termesztik.
A Duna régiót kontinentális éghajlat jellemzi, esetenként szélsőségekkel, magas hőösszegekkel, viszonylag alacsony csapadékkal és helyenként fagyokkal, melyek nehézséget okozhatnak. Az alapvetően homokos talajon könnyed, friss borok születnek belőle. Az illatos fajtáknál – így az alettánál is – a kifejezett, lágy parfümösség a meghatározó.
A fajtából általánosságban könnyed, friss, illatos fehérborok készülnek. Viszonylag jó savtartalma van és ha nem túlérett alapanyaggal dolgoznak, akkor ezeket jól meg is tudják tartani. Aromatikus fajta muskotályos, szőlővirágra és ropogós szőlőre emlékeztető jegyekkel. Gyakran házasítják az illatosságának és frissességének köszönhetően. Egyszerű, lágy tételek születnek legtöbbször, amelyeket érdemes hamar elfogyasztani. Ritkán találkozni OEM borként és tisztán a fajtával a címkén.
Aletta szőlőfürt és levél
Az aletta kifejezetten könnyed, üde és illatos bora klasszikusan a melegebb, naposabb időszakokban, vagyis kora tavasztól késő őszig kedvelt a fogyasztók körében. A szőlőfajta alapvetően aromatikus, muskotályos jegyekben gazdag, ízeiben a könnyed vonalat képviseli, ezért a bor-étel párosításokban is a neutrálisabb, könnyedebb ízekkel harmonizál, de nagyon kellemes és üdítő önmagában fogyasztva is. Jellege miatt frissen, mindig a legutolsó évjáratot érdemes belőle választani, és érdemes is mielőbb elfogyasztani. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk hidegen, napfénytől és hőtől távol, hogy a törékeny aromáit lehető legjobban megőrizzük. Kínálni is mindig egyenesen a hűtőből kivéve, körülbelül 8-10°C-on kínáljuk, tulipán formájú fehérboros pohárból.
Alapanyagok közül a zöldsaláták, az édeskömény, a citrusok, a szőlő, az alma, a körte, a friss, könnyed natúr tehénsajtok, a csirke, és a nem túl zsíros fehér húsú halak állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb az aletta szőlőfajtából készült borhoz. Tökéletes lehet mellé például egy filézett narancshúsos, édesköményes zöldsaláta grillezett vagy párolt csirkemellel, vagy borkorcsolyaként natúr gomolya falatkák. Az aromatikus jegyek miatt illatos, egzotikus fűszerezésű, de nem túl csípős csirkés vagy halas fogásokhoz is remekül passzol, főleg, ha egy finom natúr basmati rizs van hozzá köretnek. A nagyon gazdag, sűrű szószokkal és szaftokkal azonban vigyázni kell, mert könnyen elnyomhatják a bort.
A magyar bor nagykövetei: influenszerevolúció
Hol és hogyan tanulhatunk borásznak?
Nem csak a rozé érdekli! - Beszélgetés Elizabeth Gabay-val
Nem több, hanem jobb bort szeretnék - Beszélgetés Török Csabával
