Szerző: Kielmayer Kristian, Herczeg Ágnes

Budai zöld

Budai zöld

Története

Valószínűleg egy régi magyar fajta, amelyet az ampelográfia zöld szőlő néven is említ. A legtöbb szakirodalom a névre utalva budai eredetet feltételez, hiszen egykor a budai oldalon, a környező dombságokban virágzó szőlőkultúra volt és valószínűsíthető, hogy ez a fajta is később innen került el a Balatonhoz.

Alaktani leírása

Levele közepes nagyságú, szabályos, ötkaréjos, fürtje mérsékelten nagy és közepesen nagy bogyókkal rendelkezik. Korai rügyfakadás jellemzi, viszonylag bőtermő fajtaként tartják számon. A kéknyelű beporzójaként említik meg a rózsakő fajta mellett a Badacsonyi borvidéken.

Termőhelyei

Mindösszesen 6 hektáron található meg a fajta és ez lényegében mind a Balaton északi partján helyezkedik el, ahol Badacsony 5 hektárral a legfontosabb lelőhelye. Feljegyzések alapján a budai szőlőkertekben is fellelhető volt a filoxéra, az 1870-es évek előtt.

Badacsonyban nemcsak beporzást elősegítő fajtaként vált be, hanem egyes termelők házasításokban és fajtatisztán is lepalackozzák a budai zöldet. Minden bizonnyal a vulkanikus bazalt talaj és a kiegyensúlyozott klimatikus adottságok jót tesznek neki.

A bor jellemzése

Általában friss, könnyű, egyszerű fehérborok készülnek a fajtából. Zöld-, sárgaalmás jegyek, ropogós savak, közepes vagy könnyű test és alkohol jellemzi a belőle készült tételeket. Szikár, élénk, feszes, száraz, a mindennapok boraként is lehetne jellemezni. Leginkább semleges aromatikával rendelkezik, hasonlóan a kéknyelűhöz.

Budai zöld szőlőfürt és levél 

Bor-étel párosítás

A budai zöld a mindennapok könnyed, ropogós bora, klasszikusan a melegebb, naposabb időszakokban, vagyis kora tavasztól késő őszig kedvelt a fogyasztók körében. A szőlőfajtából kedves, almás-zöldalmás jegyekben gazdag, ám semmiképp sem tolakodó aromatikájú bor készül, amely kellemes és üdítő önmagában fogyasztva is.

Ízeiben a könnyed, neutrális vonalat képviseli, ezért a bor-étel párosításokban is a hasonló, visszafogott ízekkel harmonizál. Jellege miatt frissen, mindig a legutolsó évjáratot érdemes belőle választani és érdemes is mielőbb elfogyasztani. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk hidegen, napfénytől és hőtől távol, hogy a törékeny aromáit a lehető legjobban megőrizzük. Kínálni is mindig egyenesen a hűtőből kivéve, körülbelül 8-10°C-on kínáljuk, tulipán formájú fehérboros pohárból.

Alapanyagok közül a zöldsaláták, uborka, zöldborsó, brokkoli, karfiol, édeskömény, retek, a citrusok, a zöldalma, a friss, könnyed natúr tehénsajtok, a csirke, pulyka, és a nem túl zsíros fehér húsú halak állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a budai zöld szőlőfajtából készült borhoz. A sült- és párolt zöldségek, könnyedebb zöldséges levesek, főzelékek általánosságban jól passzolnak hozzá, de tökéletes lehet mellé például a nyári melegben egy hideg kovászosuborka-krémleves, egy zöldséges pulykamell, egy csőben sült brokkoli vagy karfiol is.

Lapozás vissza Lapozás előre
Duna - A Borfolyó
10 szuper hely egy hétvégi boros piknikre Budapesten és vidéken

10 szuper hely egy hétvégi boros piknikre Budapesten és vidéken

Elolvasom
Új podcast adás - beszélgetés Kneip Antal szőlészeti kutatóval
Egy gombóc Irsait kérek szépen!

Egy gombóc Irsait kérek szépen!

Elolvasom
„Teret kaptam, hogy kibonthassam a szárnyaimat” – Beszélgetés Gere Andreával
Igen, ez Neszmély!

Igen, ez Neszmély!

Elolvasom
6 boros-kerékpáros túratipp Tatától Esztergomig!
„Milyen krémes textúrájú ez a chardonnay!” – A bornyelvről

„Milyen krémes textúrájú ez a chardonnay!” – A bornyelvről

Elolvasom