Szerző: Kielmayer Kristian, Herczeg Ágnes
Valószínűleg egy régi magyar fajta, amelyet az ampelográfia zöld szőlő néven is említ. A legtöbb szakirodalom a névre utalva budai eredetet feltételez, hiszen egykor a budai oldalon, a környező dombságokban virágzó szőlőkultúra volt és valószínűsíthető, hogy ez a fajta is később innen került el a Balatonhoz.
Levele közepes nagyságú, szabályos, ötkaréjos, fürtje mérsékelten nagy és közepesen nagy bogyókkal rendelkezik. Korai rügyfakadás jellemzi, viszonylag bőtermő fajtaként tartják számon. A kéknyelű beporzójaként említik meg a rózsakő fajta mellett a Badacsonyi borvidéken.
Mindösszesen 6 hektáron található meg a fajta és ez lényegében mind a Balaton északi partján helyezkedik el, ahol Badacsony 5 hektárral a legfontosabb lelőhelye. Feljegyzések alapján a budai szőlőkertekben is fellelhető volt a filoxéra, az 1870-es évek előtt.
Badacsonyban nemcsak beporzást elősegítő fajtaként vált be, hanem egyes termelők házasításokban és fajtatisztán is lepalackozzák a budai zöldet. Minden bizonnyal a vulkanikus bazalt talaj és a kiegyensúlyozott klimatikus adottságok jót tesznek neki.
Általában friss, könnyű, egyszerű fehérborok készülnek a fajtából. Zöld-, sárgaalmás jegyek, ropogós savak, közepes vagy könnyű test és alkohol jellemzi a belőle készült tételeket. Szikár, élénk, feszes, száraz, a mindennapok boraként is lehetne jellemezni. Leginkább semleges aromatikával rendelkezik, hasonlóan a kéknyelűhöz.
Budai zöld szőlőfürt és levél
A budai zöld a mindennapok könnyed, ropogós bora, klasszikusan a melegebb, naposabb időszakokban, vagyis kora tavasztól késő őszig kedvelt a fogyasztók körében. A szőlőfajtából kedves, almás-zöldalmás jegyekben gazdag, ám semmiképp sem tolakodó aromatikájú bor készül, amely kellemes és üdítő önmagában fogyasztva is.
Ízeiben a könnyed, neutrális vonalat képviseli, ezért a bor-étel párosításokban is a hasonló, visszafogott ízekkel harmonizál. Jellege miatt frissen, mindig a legutolsó évjáratot érdemes belőle választani és érdemes is mielőbb elfogyasztani. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk hidegen, napfénytől és hőtől távol, hogy a törékeny aromáit a lehető legjobban megőrizzük. Kínálni is mindig egyenesen a hűtőből kivéve, körülbelül 8-10°C-on kínáljuk, tulipán formájú fehérboros pohárból.
Alapanyagok közül a zöldsaláták, uborka, zöldborsó, brokkoli, karfiol, édeskömény, retek, a citrusok, a zöldalma, a friss, könnyed natúr tehénsajtok, a csirke, pulyka, és a nem túl zsíros fehér húsú halak állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a budai zöld szőlőfajtából készült borhoz. A sült- és párolt zöldségek, könnyedebb zöldséges levesek, főzelékek általánosságban jól passzolnak hozzá, de tökéletes lehet mellé például a nyári melegben egy hideg kovászosuborka-krémleves, egy zöldséges pulykamell, egy csőben sült brokkoli vagy karfiol is.
10 szuper hely egy hétvégi boros piknikre Budapesten és vidéken
Egy gombóc Irsait kérek szépen!
Igen, ez Neszmély!
„Milyen krémes textúrájú ez a chardonnay!” – A bornyelvről
