Története

Minden bizonnyal osztrák eredetű fajta a Thermenregion-ból. Valószínűsíthető, hogy természetes kereszteződése a piros veltelini és a savagni szőlőfajtának, amely Gumpoldkirchen környékén jöhetett létre. Ausztriában Zierfandler-nek vagy Spätrot-nak is hívják, utalva késői érésére, illetve a halvány piros bogyók színére.

Alaktani leírása

Levele közepesen nagy, kerek, alsó oldala erősen szöszös, formája csúcsos, fogai pedig tompák és egyenlőtlenek. Fürtje viszonylag hosszúkás, gúla alakú és vállas. Tömött bogyószerkezettel rendelkezik, ahol a bogyók mérsékelten nagyok, vékonyhéjúak, illetve világos piros színűek. Késői rügyfakadás mellett közepesen késői érésű fajta.

Termőhelyei

Ausztriában 77 hektáron termelik, szinte kizárólag a Thermenregion-ban található meg, ahol önállóan is készítenek belőle bort, illetve előszeretettel házasítják a másik helyi fajtával, a Rotgipfler-rel, az így készült borokat pedig Spätrot-Rotgipfler-nek nevezik. Jól bírja a szárazságot és a meszes talajokat kedveli kiváltképpen. A nagyon jó cukorgyűjtő-képességének köszönhetően édes borokat is készítenek a fajtából, akár nemespenész segítségével vagy telt, gazdag, olajos, magas alkoholtartalmú, száraz, dűlőszelektált borokat egyaránt.

Magyarországon 25 hektáron termelik és szinte kizárólag a Pécsi borvidéken találkozni vele. Itt telepítették először az 1800-as években és szerencsére máig megmaradt, mondhatni igazi pécsi különlegességként. Jól érzi magát a meszes, löszös, agyagpalás talajokon.

A bor jellemzése

Mivel elég jó cukorgyűjtő és töppedésre is hajlamos bizonyos feltételek mellett, ezért nem ritka, hogy maradékcukorral is iskolázzák, félszáraz vagy akár édes stílusban. Ugyanakkor a fajta termőterületének nagyságából kiindulva rendkívül kevés bor készül a cirfandliból.

A belőle készült borok általában mély szalma-, aranysárga színűek. A diszkrét, illatos jegyek mellett gazdag szőlőből jövő fűszeresség jellemzi a tételeket, érett alma és dió kíséretében. Az olajos, gazdag textúrát általában magas alkohol kíséri. Az édes stílusban palackozott borokban akár aszalt gyümölcsök is felbukkanhatnak.

Cirflandi szőlőfürt és levél 

Bor-étel párosítás

Mély színű, izgalmas, gazdag textúra, és sokszor természetes maradékcukor is jellemezheti a cirfandliból készült borokat. A teltebb cirfandlikat nagyon kellemes akár a hűvösebb, téli napokon is fogyasztani, míg a könnyedebbek a legnagyobb nyári melegben is üdítően hatnak. A szőlőfajta alapvetően nem túl tolakodó, de mégis van egy kellemes gyümölcsös-fűszeres jellege, amely az olajosabb textúrával együtt kifejezetten alkalmassá teszi a bort a fűszeresebb, indiai-ázsiai jellegű ételekkel történő párosításra. Az édes cirfandlik kellemes, sokoldalúan használható desszertborok, amelyek diós, aszalt gyümölcsös jegyeiknek köszönhetően a tartalmasabb édességek mellé is kínálhatóak. Mind a száraz, mind az édes cirfandlit a hűtőből kivéve, körülbelül 8-10°C-on érdemes elfogyasztani, tulipán formájú fehérboros pohárból.

Alapanyagok közül a bor stílusától függően a barack, körte, érett alma, kókusztej, gyümölcsös friss sajtok, pulyka, csirke, rákok és a fehér húsú halak állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a cirfandli szőlőfajtából készült borhoz. Amennyiben egy kis maradékcukor is van a borban, bátran nyúljunk az indiai-ázsiai konyha fogásaihoz, mivel a karakteres, csípősebb, fűszeresebb ízekkel remek párost alkot az olajosabb-édeskés jellege a bornak. Tökéletes lehet a félszáraz cirfandli mellé például egy kókusztejes-rákos curry illatos rizzsel, míg az édes cirfandlihoz egy gyümölcskenyér, vagy akár egy mézes puszedli is.