Szerző: Kielmayer Kristian, Herczeg Ágnes
Származását tekintve sokáig úgy tartották, hogy a Bronnertraube és a muscat ottonel kereszteződésével jött létre, újabb kutatások azonban cáfolják ezt az elméletet. Valójában a madeleine angevine és a muscat fleur d ´oranger (magyar muskotálynak is hívják) kereszteződésének eredménye.
Nevét Békéscsabáról kapta, mert egyes feltételezések szerint itt találtak rá kiskertekben a 20. század elején. A történet szerint a rendkívül híres nemesítő, Stark Adolf a Mathiász Jánostól kapott magvakból nyerte a fajtát.
Korai rügyfakadású és nagyon korai érésű, talán a világ egyik legkorábban beérő fajta címéért is harcba szállhatna. Az első "újborokat" ebből a fajtából szokták készíteni leggyakrabban Magyarországon.
Számos további fajta születésében - így például az Irsai Olivérében - játszott fontos szerepet a Csabagyöngye.
Levele mérsékelten nagy, kerek, egyenletes formájú és hegyes fogazatú. Közepesen nagy, széles, terebélyes, laza szerkezetű és hosszúkás fürttel, valamint vékony héjú bogyókkal rendelkezik, melyek könnyen repednek. Csemegeszőlőként is előszeretettel használják.
Régebbi feljegyzések alapján rendkívül ismert fajta, korai érésének és csemegeszőlő mivoltának köszönhetően. Oroszországban, Romániában, Bulgáriában és Németországban is említést tesznek róla. Ugyanakkor a mai nemzetközi fajtastatisztikákban nem szerepel, a szinonimák alatt sem.
Magyarországon mindösszesen 45 hektáron találkozni a fajtával, lényegében csak a Balatonboglári borvidéken van jelen.
Könnyű, friss, üde, illatos, úgymond muskotályos borok születnek belőle legtöbbször, ha tisztán és nem házasítva készülnek. A gyümölcsös, virágos, parfümös jegyek mellett alacsony alkohol, könnyű test és közepesen friss savak vezetik a tételt. Előszeretettel készítik kevesebb vagy több cukorral iskolázva, illetve házasításokban is előfordul. Az egyik legkorábban érő fajtát mindenképpen korán érdemes elfogyasztani is.
Csabagyöngye szőlőfürt és levél
A csabagyöngye bora minden évben az elsők között kóstolható. Igazi korai fajta, könnyed, üde és illatos bora klasszikusan a melegebb, naposabb időszakokban a legkedveltebb, és mivel csak nagyon kevés van belőle, a legtöbbje még a szüret évében el is fogy. A szőlőfajta alapvetően aromatikus, muskotályos jegyekben gazdag, ízeiben a könnyed vonalat képviseli, nagyon kellemes és üdítő önmagában fogyasztva. A bor-étel párosításokban inkább a neutrálisabb, könnyedebb ízekkel harmonizál. Jellege miatt frissen, kizárólag a legutolsó évjáratot érdemes belőle választani és érdemes is mielőbb elfogyasztani. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk hidegen, napfénytől és hőtől távol, hogy a törékeny aromáit a lehető legjobban megőrizzük. Kínálni is mindig egyenesen a hűtőből kivéve, körülbelül 8-10°C-on kínáljuk, tulipán formájú fehérboros pohárból.
Alapanyagok közül a zöldsaláták, a citrusok, a szőlő, az alma, a körte, a friss, könnyed natúr tehénsajtok, a csirke, és a nem túl zsíros fehér húsú halak állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a csabagyöngye szőlőfajtából készült borhoz. Remek választás lehet mellé például egy kevert saláta friss gomolyával és szezonális gyümölcsökkel, de kínálhatjuk akár egy nem túl édes, könnyed bazsalikomos-joghurtos citromos szelethez is. Mindenképp kerüljük a sűrű, nehézkes ételeket, zsíros fogásokat, amikor a csabagyöngye mellé keressük az optimális párost.
„Magyarország elképesztő kincseket rejt” – interjú John Szabóval, a magyar borok nagykövetével
A magyar bor nagykövetei: influenszerevolúció
Hol és hogyan tanulhatunk borásznak?
Nem csak a rozé érdekli! - Beszélgetés Elizabeth Gabay-val
