Története

Hazai nemesítésű fehér borszőlő fajta. Kurucz András és Kwaysser István hozta létre. Kecskeméten 1950-ben történt meg a nemesítés, nagy valószínűséggel a piros tramini és a hárslevelű szülők felhasználásával. Hasonnevei is ismertek úgy, mint Kecskemét 5 és Miklóstelepi 5 (Miklóstelep adott otthont a kutatóintézetnek Kecskeméten.)

Alaktani leírása

Morfológiai jegyei szerint fürtje közepesen nagy, vállas, tömött. Levele fényes, színe fűzöld, alakja kerek és mérete nagy. Nem zsíros, tagolatlan-karéjozott. Bogyói színe sárga, alakjuk gömbölyű, elég kicsik, pontozottak és hamvasak. Erős növekedésű, meglehetősen bőtermő is. Termesztési értékei nem feltétlenül támasztják alá elterjedtségét, sok kellemetlen körülményre érzékeny az ültetvénye. Rothadásra hajlamos, nem könnyű vele bánni.

Termőhelyei

Legnagyobb előfordulása a Duna borrégióban – Kunság, Hajós-Baja, valamint a Balaton környékén jellemző.

A bor jellemzése

Érdemes jól beérlelni, mert ellenkező esetben a savai nem lesznek kellemesek. Aromatikájában neutrális, némi virágos-vegetális karakter jellemző rá. Szüretelésekor erős válogatást igényel rothadásra való hajlama miatt, így borának tisztaságát meg lehet őrizni. Alkoholban általában erőteljesebb értékeket tud mutatni, mint savakban. Kivételt képez talán a Balaton-felvidék egyes vulkánjainak termőhelye. A Csobánc oldalában például kellemesen savas karaktert tud adni, bora önállóan is megállja a helyét, bár jellemzőbb a házasított változat.

Bor-étel párosítás

Mivel az ezerfürtű bora meglehetősen visszafogott, a hozzá kínált fogások sem lehetnek túl bonyolultak és élénkek. Sokat számít borunk termőhelye. A homokon termett borok – melyekből gyakrabban készítenek önállóan bort – kellemes társak lehetnek a mindennapokban. A Hajós-Bajai, Kunsági és a Csongrádi borvidékek egyaránt könnyed, lágy savú, inkább alacsony alkoholtartalmú borokat adnak mind fehér, mind pedig kékszőlőből. Hazai gasztronómiánkban igencsak lenne helye ezeknek a könnyed boroknak nagyobb mennyiségben is. Hogy hol? Gyakorlatilag bárhol, ahol jó minőségű folyóbor kerül(hetne) az asztalra. A sok zöldséget és könnyű fehér húsokat szívesen használó mai konyhai szokások – különösképp a déli ebédek mellé – pontosan ezeket a nem bonyolult, sokszor csak 10 alkoholfok körüli borokat keresik. Egy magasabb savgyűjtő fajta borából meleg nyári napokon még fröccsöt is szívesen készítenénk.

Mihez is kínáljuk hát ezeket a borokat? Semmiképpen ne adjunk erről a termőtájról borokat savas ízű ételekhez, mert félő, hogy a bor kissé kiürül, extrém esetben karakterét teljesen elveszítheti. Szintén kerüljük azokat a fogásokat, amelyek édes körettel, savas vagy édes gyümölccsel készülnek. Ne adjuk túl bonyolult, nagyon összetett vagy különleges fűszerezésű fogásokhoz kísérőként, mert a bor nem fog tudni lépést tartani velük. Viszont egyszerűbb, alapvetően neutrális ételekhez bátran kínáljuk ezeket a borokat. Jellemzőbben tejföllel vagy tejszínnel dúsított fehérhúsú szárnyasok mellett lehet értékeit felfedezni, de fröccsborként is kiváló.