Általánosságban úgy tartják, hogy akkor érdemes házasítást készíteni, ha a végtermék értéke magasabb/jobb lesz, mint külön-külön az egyes alkotóelemeké. A házasításnak több célja lehet és többféleképpen is el lehet ezeket érni, ugyanakkor az adott törvényeket, előírásokat borászati, de címkézési szempontból is be kell tartani. Hazai és európai szintű szabályozások is léteznek erre vonatkozóan, így például a 606/2009/EK rendelet, amely kitér a házasítás fogalmának a meghatározására is. Az általános és alap házasítási témákon túl – mint például pezsgőalapborok – Magyarországon megtalálható néhány igazán egyedi borstílus, ami úgymond különböző tételek házasításának eredményeként jött létre. Az egyik legismertebb és talán joggal maradhatunk esetében a házasítás szónál – még ha tágabb értelemben is – a tokaji borkülönlegességek közül az aszú. Hiszen legtöbbször több szőlőfajta, dűlő, hordó eredményeként jön létre és akkor a technológiáról még nem is beszéltünk. A világ legfantasztikusabb és talán legizgalmasabb és legösszetettebb nemes édes borai trónján a tokaji aszú áll, amely kizárólag szigorú szabályozás mellett készülhet. A régebbi időkben gyakran említenek házasításokat a szó még tágabb értelmében, amikor egy-egy (főleg, ha több fajta volt érintett) borvidék tipikus boráról beszélnek és nem konkrét szőlőfajtákról. A szó és a definíció jelenlegi formájában újkori házasítás például az Egri Csillag, amely esetében döntően a kárpát-medencei fajtákra épül a cuvée.