Története

Illatos fajta, amely kitűnő száraz és édes borokat ad, az 1700-as éves közepén került először említésre. Magyar eredetű, a furminttal áll rokonságában, valószínűleg a természetes úton keletkezett magonc leszármazottja. Míg eredete viszonylag egyértelmű, addig a szőlőnév választása körül számos történet létezik. Régebbi feljegyzések hívták zöld szőlőnek, halszőlőnek, de bodzavirág szagúnak is. Szereti a meleg vulkanikus talajokat, de sokan úgy tartják, hogy az igazán izgalmas fajtaborokat löszön is meg tudja mutatni. Ha nem is annyira sokszínű, mint a furmint, de nagyszerű partnerséget tud felállítani közeli rokonával és a nemespenésznek, botrisztisznek köszönhetően igazán izgalmas édes borok is születhetnek belőle.

Alaktani leírása

Bőtermő fajtaként van számontartva, közepes rügyfakadás mellett késői éréssel. Közepes nagyságú levél és rendkívül nagy, hosszúkás, hengeres alakú fürt jellemzi.

Termőhelyei

A fajtát ma légyegében csak Magyarországon telepítik, illetve szerte a világban található még 200 hektár, amit nem itthon tartanak számon. Ausztriában nagyon kis mennyiségben Burgenlandban lehet fellelni és egyes feljegyzések szerint a szomszédos országok mellett Dél-Afrikában is értékelik ezt az igazán izgalmas magyar fajtát. Magyarországon összesen 1630 hektáron termelik, melynek 20%-át a Tokaji borvidék teszi ki, ezt követi az Egri borvidék és Villány. Tokajban nem csak aszúkban képes fontos szerepet betölteni, hanem száraz borokban is, akár egyedül, akár a furmint fajtával házasítva, amelynek markáns savait finomítja és diszkrét aromatikus karakterével tökéletesen kiegészíti. Egerben a fajta kapcsán a Debrői Hárslevelű OEM-et kell megemlíteni, ami Rácz Pál pincemester nevéhez fűződik, amely alapján ez a fajta bor a hárslevelűre alapozott házasítás volt, hogy az évjárat okozta különbségeket kiegyensúlyozzák. A fajtának legalább 85%-ban szerepelni kell az esetleges házasításokban és classicus, superior, illetve késői szüret jellegű bortípus készíthető belőle.

A bor jellemzése

Diszkrét, virágos jegyek jellemzik, főleg hársfavirág, hársméz és gesztenye szerepel a leírásokban. Általában érett aromatika, csonthéjasok, körte, kajszi és egy finom mézes, elegáns, visszafogott parfümösség vezeti az illat- és ízprofilt. Selymes textúra, közepes test és savak mentén jó arányokat és egyensúlyt mutat.

Hárslevelű szőlőfürt és levél 

Bor-étel párosítás

A hárslevelű kedves és sokoldalú szőlőfajta, mivel a száraz, könnyedebb stílustól, az egészen édes, kifejezetten magas cukortartalommal rendelkező eszenciáig készülnek belőle borok. A könnyedebb, egyszerűbb száraz, félszáraz vagy félédes hárslevelűk virágos-körtés jegyeikkel, selymes, olajos textúrájukkal a mindennapok kellemes kísérői, amelyeket fiatalon, általában a legutolsó évjáratokból érdemes választani. Körülbelül 8-10°C-on, tulipán formájú fehérboros pohárban a legfinomabbak. A komolyabb száraz és félszáraz hárslevelű alapú házasítások, birtokborok, és dűlőszelektált hárslevelűk szépen fejlődnek a palackban, ezért pár évig érlelhetjük is őket. Ezeket a borokat kifejezetten tartalmas, gazdag ízvilág és finom ásványosság jellemzi, ezért amikor bor-étel párosításban gondolkozunk, akkor bátran mehetünk komplexebb fogások felé is. A szárnyasok mellett a sertés és a borjú is remek választás, és a kicsit gazdagabb szószok, mártások is jól működnek a magas minőségű hárslevelűkkel. Ezek a borok általában 8-10°C-os hőmérsékleten a legfinomabbak, és a tulipán formájú fehérboros poharak mellett a hárslevelűhöz is használhatjuk a speciális furmintos poharakat. A késői szüretelésű hárslevelűk és hárslevelű aszúk mézes, aszalt gyümölcsös - hársvirágos jegyekben gazdagok, így cukortartalomtól függően remekül működnek könnyedebb gyümölcsös salátákkal, tartalmasabb tortákkal, pohárkrémekkel és mézes süteményekkel. Az édes borokat érdemes hűtve, 6-8°C-on kínálni, kisebb méretű tulipán formájú fehérboros pohárban, vagy kifejezetten desszertboros pohárban