Története

Kocsis Pál nevéhez fűződik, aki a fajtát 1930-ban nemesítette Kecskeméten a pozsonyi fehér és a csabagyöngye keresztezésével. Számos legenda kapcsolódik a névválasztáshoz, valószínűleg Kocsis Pál barátjának, Irsai József fiáról nevezte el, akit Olivérnek hívtak és ugyanabban az évben született, mint a fajta. Könnyű, nyári borokat lehet belőle készíteni, visszafogott savszerkezeténél és illatos jellegénél fogva muskotályos, szőlővirágos, szőlős aromatikája a legjellegzetesebbek között van. Dr. Bakonyi Károly ezzel a fajtával nemesítette a cserszegi fűszerest.

Alaktani leírása

Levele relatíve kicsi, kerek formájú, viszonylag sima felülettel rendelkezik, fürtje közepes nagyságú, aránylag laza, vékonyhéjú és lédús termést ad. A korai érésű csemegeszőlő fajták kategóriájába tartozik. Bőtermő, korai rügyfakadás jellemzi, érzékeny a fagyra és a hidegre, madarak és darazsak kedvelt csemegéje. A ’80-as évek közepéig elsősorban csemegeszőlőként tekintettek erre az illatos fajtára.

Termőhelyei

Szakirodalmak a fajtát nemzetközileg is jegyzik, így például Oroszországban, de a szomszédos országokban, sőt Svájcban is találni termelőt, aki foglalkozik vele Luzern, Aargau környékén, ahol egész egyszerűen csak Muscat Olivernek hívják. Fajtatisztán, házasítva, de akár késői szüretelésű borokkal is találkozni belőle. Magyarországon számos borvidéken megtalálható, majdnem 2000 hektáron, arányaiban a legmagasabb az előfordulása a Balatonboglári és a Pannonhalmi borvidéken. Mennyiségileg pedig közel 500 hektáron a Mátrai borvidéken szerepel a fajta a legtöbbet. Itt a vulkanikus, tufás talajokon, de az agyagon is jól érzi magát és köszönhetően a hűvösebb klimatikus adottságoknak viszonylag jól megtartja a savakat, így üde, ropogós, illatos borok születnek.

A bor jellemzése

Az Irsaiból készített borokat célszerű fiatalon elfogyasztani, hogy a friss, üde gyümölcsössége és parfümössége minél jobban érvényesüljön. A száraz borok jól képviselik a fajta aromatikus jellegét, szőlős, szőlővirágos, muskotályos, parfümös tónusait. Könnyű test és alkohol, valamint üde savak jellemzik, bodzavirággal és egressel kiegészítve. A már oly sokszor említett parfümös jegyek vezetik legtöbbször a belőle készített tételeket. Vonzó, üde, fiatalos, kedves borok születnek a fajtából.

Irsai Olivér szőlőfürt és levél 

Bor-étel párosítás

Az Irsai Olivér kifejezetten könnyed, üde és illatos bora klasszikusan a melegebb, naposabb időszakokban, vagyis kora tavasztól késő őszig a legkedvelt a fogyasztók körében. Vidám parfümös, muskotályos jegyekben gazdag, könnyed és játékos bor, ezért a bor-étel párosításokban is a könnyedebb ízekkel harmonizál. Az Irsai Olivérből készült borokat nagyon kellemes és üdítő önmagukban, vagy akár fröccsként is fogyasztani, és remek választás lehet azok számára is, akik még csak most ismerkednek a borokkal. A legutolsó, legfrissebb évjáratot érdemes belőle választani, hiszen frissen, fiatalon elfogyasztva a legfinomabbak. Figyeljünk arra, hogy tartsuk hidegen, napfénytől és hőtől távol, hogy a parfümös, könnyed aromáit a lehető legjobban megőrizzük. Érdemes a hűtőből kivéve, körülbelül 8-10°C-on fogyasztani, tulipán formájú fehér boros pohárból. Alapanyagok közül a zöldsaláták, az édeskömény, friss, zöldfűszerek, spenót, citrusok, szőlő, alma, körte, a friss, könnyed natúr tehénsajtok, a csirke, és a nem túl zsíros fehér húsú halak állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb az Irsai Olivér szőlőfajtából készült borhoz. Tökéletes lehet mellé például egy spenóttal, ricottával töltött pulykamell friss kevert salátával, vagy egy sült csirke vele sült almával, burgonyapürével vagy rizzsel. Desszertek közül a citromos, nem túl édes piték és könnyű pohárkrémek működhetnek jól a száraz Irsai Olivérrel. Azonban nem túl szerencsés nagyon gazdag, intenzív, sűrű szószokkal és szaftokkal készült ételek mellé ajánlani, mert könnyen elnyomhatják a bort.