Története

Régi magyar fajta, amely valószínűleg Badacsonyból származik. Régebbi feljegyzések a picolit észak-olasz fajtával azonosították, de ezt a kutatások ma már cáfolják. Különleges, egyedi fajta, lényegében csak szűkebb hazájában, a Balaton környékén, ezen belül is Badacsonyban található.

Alaktani leírása

Nevét a kékes színű levélnyeléről kapta. Levele közepesen nagy, inkább hosszú, mint széles, sötétzöld színű. Virága nőjellegű, így nehezebben termékenyül meg, ezért is telepítették például a budai zöld fajtával közösen, hogy utóbbi ezt segítse. Hosszúkás, rendkívül laza fürtszerkezettel rendelkezik. Késői érésű fajta, jó hideg- és fagytűrő, bogyója vastag héjú. A szakirodalom rövid és hosszúnyelű változatról is beszámol.

Termőhelyei

Nem egészen 50 hektárral regisztrált fajta, amiből 47 hektár Badacsonyban található, ezzel mindösszesen 3%-át adja a borvidék összes szőlőterületének. Minimális mennyiségben még az északi part mellett az Etyek-Budai borvidéken találkozni vele. Rendkívül ritka, magas minőségre predesztinált fajta, amely diszkréten illatos és kifejezett savakkal bír. A külföldi szakirodalom is potenciálisan magas minőségéről számol be, amivel – még ha bizonytalan termésbiztonsággal is bír – érdemes foglalkozni. Viaszos, fűszeres, komplex jegyei, kifejezett savtartalma és mértéktartó illatos jellegénél fogva összetett borokra képes. Szerkezetéből és textúrájából adódóan akár palackban érlelésre is alkalmas.

A bor jellemzése

Lényegében csak Badacsonyban találkozni a fajtával és elsősorban száraz iskolázásban, gyakran érdemes a palackban pihentetni 1-2 évig, hogy a magas savak jobban beépüljenek az összképbe. Visszafogott gyümölcsösség és fűszeresség, illetve szikárság jellemzi, mely akár sós, olajos textúrával is kiegészülhet. Őszibarackos, cseresznyevirágos, mandulás, citrusos, gyógynövényes és ásványos jelzőkkel egyaránt találkozni a fajta kapcsán. Szikár stílusú borokat ad legtöbbször, de a hordós érlelés is jól áll neki.

Kéknyelű szőlőfürt és levél 

Bor-étel párosítás

A kéknyelűből feszes savainak, finom aromatikájának és határozott struktúrájának köszönhetően magas minőségű borok készíthetők, amelyeknek kifejezetten jól áll pár év pihentetés a palackban. Az érlelés után a kéknyelű ízjegyei komplexebbé válnak, és a savak is szépen integrálódnak a bor szerkezetébe. A fiatal kéknyelű trópusi gyümölcsös jegyeinek és lendületességének köszönhetően kora tavasztól késő őszig esik a legjobban. Friss kevert saláták, citrusos-csirkés saláták, zeller, édeskömény, sült zöldségek, sütőtök krémleves, cékla remek kísérője, húsok közül inkább a fehér húsokkal passzol, választhatunk hozzá szárnyasok, halak és sertéshúsok közül. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk egyenletes hűvös hőmérsékleten, napfénytől és hőtől távol, hogy a minőségét lehető legjobban megőrizzük. Fogyasztás előtt egy kicsivel vegyük ki a hűtőből, a legfinomabb körülbelül 8-10°C-on, tulipán formájú fehér boros pohárból. A magas minőségű, érlelt kéknyelű kicsit olajosabb textúrával rendelkezik, és megjelennek a fűszerek, a csonthéjasok is az ízjegyek között. Ezeket a borokat kínálhatjuk kicsit komplexebb, ízgazdagabb, fűszeresebb fogások mellé is. Késői szüretelésű borként és ritka esetekben jégborként is találkozhatunk a kéknyelűvel. Ilyenkor egy sűrű szövésű, olajos textúrájú, buja fűszeres-trópusi gyümölcsízekben gazdag bor kerül a poharunkba, amely önmagában is nagyon kellemes, de gyümölcsös desszertek, krémesek, pohárkrémek mellé is kínálhatjuk. Körülbelül 6-8°C-on, tulipán formájú fehérboros pohárba kitöltve a legfinomabb.