Szerző: Kielmayer Kristian és Herczeg Ágnes
Régi magyar fajta, amely valószínűleg már nagyon régen ismert volt a Kárpát-medencében. Léteznek azonban olyan elméletek is, miszerint Németországból került át Magyarországra, ugyanakkor a németeknél nem említik a fajtát, hasonnevei - Rosentraube, Steinschiller - ellenére sem.
Az fent említett német nevek a kinézetre utalnak, mert a szőlő bogyója rózsaszín, halványpiros árnyalatú, mégis fehér változatban készítenek belőle borokat. Késői rügyfakadással és éréssel rendelkezik, fürtjei közepesen kicsik és tömöttek, kis bogyókkal. Levele kerek, szinte egyáltalán nem tagolt, ritka és tompa fogazatot mutat. Viszonylag jó fagytűrő képességgel rendelkezik a késői fakadásnak is köszönhetően.
Magyarországon 630 hektáron termelik a fajtát, szinte csak a Duna borrégióban, és ezen belül is főleg a Kunsági borvidéken találkozni vele, ahol 530 hektáron készítenek bort belőle. Kedveli a homokos talajt és mivel viszonylag fagytűrő fajta, ezért a szélsőséges időjárásnak is jól ellenáll. Aránylag alacsony cukortartalommal szokott beérni, közepes savakkal és visszafogott aromatikával társítva, könnyedebb, egyszerűbb borokat eredményez.
Halvány szalmasárga szín jellemzi fiatalon. Könnyed, gyümölcsös jegyek, dió, gyógynövény és zöldes tónusok bukkannak fel a borban csalán és menta formájában. Száraz vagy egy kevés édességgel iskolázott, inkább semleges (neutrális) fajta, melyben diszkrét méz és mandula tónusok is megjelenhetnek. Ha szárazra iskolázzák, akkor egy pici bodzavirágos aroma és gyümölcscukorkás jelleg is mutatkozhat benne. Mindvégig súlytalan, könnyű fehérborok készülnek belőle, amelyeket azonnali fogyasztásra szántak.
Kövidinka szőlőfürt és levél
A kövidinka kifejezetten könnyed, azonnali fogyasztásra szánt bora klasszikusan a melegebb, naposabb időszakokban, vagyis kora tavasztól késő őszig kedvelt a fogyasztók körében. A szőlőfajta jellegzetes jegyei közé tartoznak a friss fűszernövények, gyógynövények, zöldalmás és citrusos jegyek, stílusában a légies könnyedség jellemzi, ezért leginkább önmagában vagy fröccsként érdemes fogyasztani. Amennyiben bor-étel párosításban gondolkozunk, mindenképp a neutrálisabb, kifejezetten könnyed, nem túl fűszeres ízek irányába menjünk el. Jellege miatt frissen, mindig a legutolsó évjáratot érdemes belőle választani és a kövidinkából készült borokat mindenképp még az adott évjáratban fogyasszuk is el. Tárolásnál figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk hűvös helyen, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy a törékeny aromáit a lehető legjobban megőrizzük. Kínálni is mindig egyenesen a hűtőből kivéve, körülbelül 8-10°C-on kínáljuk, tulipán formájú fehérboros pohárból. Alapanyagok közül a zöldsaláták, friss, nem túl intenzív fűszernövények, spenót, citrusok, friss, könnyed natúr tehénsajtok, a csirke és pulyka, de azon belül is leginkább a csirkemell és a pulykamell, valamint a nem túl zsíros fehér húsú halak állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a kövidinka szőlőfajtából készült borhoz. Tökéletes lehet mellé például egy görögsaláta, egy cézár saláta csirkemellel, vagy csak borkorcsolyaként egy sós perec, pár pogácsa, vagy néhány falat natúr gomolya sajt.
„Magyarország elképesztő kincseket rejt” – interjú John Szabóval, a magyar borok nagykövetével
A magyar bor nagykövetei: influenszerevolúció
Hol és hogyan tanulhatunk borásznak?
Nem csak a rozé érdekli! - Beszélgetés Elizabeth Gabay-val
