Története

Nagy valószínűséggel erdélyi fajta, ugyanakkor jelenkori irodalmak cáfolják, hogy a leányszőlőhöz vagy a feteasca alba-hoz köze lenne. Egy időben rendkívül populáris volt, de termőterületei jelentősen lecsökkentek az utóbbi évtizedben.

Alaktani leírása

Levélszerkezete mérsékelten nagy, erősen tagolt és inkább széles, mint hosszú. Korai érésű fajta, amely viszonylag kicsi, tömzsi, középnagyságú fürttel és vékonyhéjú, lédús bogyókkal rendelkezik. Aránylag hidegtűrő.

Termőhelyei

Ma Magyarországon 660 hektáron termelik, amit lényegében három borvidék tesz ki. Az Egri, a Mátrai és a Bükki borvidék területein találkozni vele számottevő mennyiséggel, a többi borvidéken csak alacsony vagy elhanyagolható mennyiségben van jelen a szőlő. Arányaiban a Bükki borvidéken 16%-a a telepítéseknek a leányka. Jól látszik, hogy a Felső-magyarországi borrégió területén érzi igazán jól magát, ahol lényegében hűvösebb az éghajlat és sok helyen vulkanikus, tufa-, nyirok-, agyag- és lösztalajok találhatóak. Egy időben gyakran használták a borvidék nevét és a leányka szót együtt, ma már egyre ritkábban találkozni ilyen címkékkel. Talán, mert a fajtát előszeretettel házasítják, így például az Egri Csillag, a döntően kárpát-medencei és illatos fehér fajtákból készített cuvée fontos alapja is. A Bükki borvidéken egészen 350 méterig található szőlőültetvény, ahol riolittufa, nyirok és agyag egyaránt fellelhető, itt elsősorban fehérszőlő betelepítése folyt és 2/3 arányban ez ma is érvényes, gyakorta találkozni illatos fajtákkal, friss, gyümölcsös, egyenesvonalú borok készülnek a vidéken kiegyensúlyozott testtel és alkoholszerkezettel.

A bor jellemzése

A leánykát viszonylag nehéz bemutatni önállóan, mert leggyakrabban házasításokban fordul elő. Egerben találkozni talán leggyakrabban a fajtával, ahol a már említett házasítás mellett száraz és édes iskolázásban is előfordul, évjárattól függően. A fahordós érlelés komplexitást adhat a bornak. Abban már eltérnek a vélemények, hogy illatos fajta-e vagy sem. Minden bizonnyal a leszármazottja, a királyleányka aromatikusabb fajta és a leánykában a szőlővirágos, akácmézes, parfümös jegyek jóval diszkrétebben jelennek meg. Általában könnyű test, közepesen friss savak és alkohol jellemzi a szerkezetet. Érdemes hamar elfogyasztani.

Leányka szőlőfürt és levél 

Bor-étel párosítás

A leányka a könnyedebb, kedves bort adó fajták közé sorolható, intenzitása és aromatikája a szüreti időpont és a készítési mód függvényében változhat a visszafogottabb citrusos jegyektől, az intenzívebb parfümös virágosságig. Leggyakrabban házasításokban, például az Egri Csillagban találkozhatunk vele, de általánosságban elmondható, hogy a leányka a mindennapok borai közé tartozik. Legtipikusabb fogyasztása a kora tavaszi időszaktól késő őszig terjed, de néhány esetben tartalmasabb, hordós érlelésű borokban is találkozhatunk a fajtával, és ezek a testesebb, melegebb borok a hűvösebb téli időszakban is nagyon kedveltek. Bor-étel párosításokban a könnyedebb fogásokkal van összhangban, remek választás zöldséges, halas előételek mellé, levesekhez, salátákhoz is. Könnyed jellege miatt általában frissen, a legutolsó évjáratokat érdemes belőle választani. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk hűvös helyen, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy a könnyed, gyümölcsös-parfümös aromáit a lehető legjobban megőrizzük. Kínálni is mindig egyenesen a hűtőből kivéve, körülbelül 8-10°C-on kínáljuk, tulipán formájú fehérboros pohárból. Alapanyagok közül a zöldsaláták, karfiol, édeskömény, hüvelyesek, citrusok, barackok, alma, körte, friss, könnyed kecske- és tehénsajtok, szárnyasok, fehér húsú halak, és a könnyedebb sertésből készült ételek állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a leányka szőlőfajtából készült borhoz, vagy házasításokhoz. Remek választás lehet például egy natúr rizottóhoz, vagy párizsi pulykamellhez rizibizivel. Édes borként könnyű, gyümölcsös pohárkrémek mellé érdemes kínálni.