Története

A fajta hivatalos neve Müller-Thurgau, míg Magyarországon a rizlingszilváni elnevezés terjedt el, egykor úgy tartották, hogy a rajnai rizling és a silvaner (zöldszilváni) kereszteződésével jött létre. Így még Németországban is találkozni a rivaner szóval. Újabb kutatások bizonyítják, hogy a rajnai rizling és a madeleine royale fajták kereszteződésének eredménye. 1882-ben Hermann Müller, aki a svájci kantonból, Thurgauból származott, állította elő Geisenheim-ben a fajtát. Innen az újkori neve is, amely a nemesítő és szülőhazája előtt is tiszteleg.

Alaktani leírása

Levele nagy és széles, éles fogazattal rendelkezik, tagolt. Fürtje közepesen nagy, hengeres, viszonylag tömött. Mérsékelten nagy, lédús bogyói vannak. Jól bírja a hűvös klímát és a nedves talajokat, bőtermő és korai érésű.

Termőhelyei

Nemzetközi fajta és közelebbi hazájában, Németországban az egyik vezető fajta, mely kb. a területek 13%-ában került telepítésre. Európa-szerte megtalálható, sőt Új-Zélandon vezető fajta volt egészen a ’80-as évek elejéig. Ausztriában 4%-on termesztik és főleg házasításokban, könnyű újborokban találkozni vele, például Stájerországban. Hazánkban a 20. század elején terjedt el és bár a 2000-es évek elején még 3200 hektárral számoltak, ma Magyarországon már csak 1560 hektáron találkozni vele. Szinte valamennyi borvidéken megtalálható kisebb-nagyobb mennyiségben. A legtöbbet a Mátrai borvidéken találkozni a fajtával, ahol majdnem minden tizedik tőke rizlingszilváni.

A bor jellemzése

Általában könnyed fehérborokat produkál. Ritkán önállóan, inkább házasításokban találkozni vele. Fiatalon halvány citromsárga szín jellemzi diszkrét illatos, szőlővirágos jegyekkel, zöldalmával és ázott szénára emlékeztető tónusokkal. Könnyű testtel, alacsony alkohollal és könnyed, közepes savakkal rendelkezik. Egyszerű, korai fogyasztásra predesztinált borszőlő.

Rizlingszilváni szőlőfürt és levél 

Bor-étel párosítás

A rizlingszilváni kifejezetten könnyed, korai fogyasztásra szánt borok készítésére alkalmas. Leggyakrabban házasításokban találkozhatunk vele, de az utóbbi időben egyre népszerűbb habzóbor alapanyag alacsony alkoholtartalma miatt. Klasszikusan a melegebb, naposabb időszakokban, vagyis kora tavasztól késő őszig kedvelt a fogyasztók körében. A szőlőfajta jellegzetes jegyei közé tartoznak a friss zöldalmás-citrusos jegyek és egy csipetnyi mezei virágosság is. Stílusában a könnyedség jellemzi, ezért leginkább önmagában, vagy fröccsként érdemes fogyasztani. Amennyiben bor-étel párosításban gondolkozunk, mindenképp a neutrálisabb, kifejezetten könnyed, nem túl fűszeres ízek irányába menjünk el. Jellege miatt frissen, a legutolsó évjáratot érdemes belőle választani és érdemes is adott évjáratban elfogyasztani. Tárolásnál figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk hűvös helyen, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy gyümölcsös aromáit a lehető legjobban megőrizzük. Csendes borként körülbelül 8-10°C-on kínáljuk, tulipán formájú fehérboros pohárból, míg habzóborként egy picit hidegebben, egyenesen a hűtőből kivéve, 6-8°C-on a legfinomabb. Alapanyagok közül a zöldsaláták, friss, nem túl intenzív fűszernövények, spenót, citrusok, friss, könnyed natúr tehénsajtok, a csirke, és pulyka, de azon belül is leginkább a csirkemell és a pulykamell, valamint a nem túl zsíros fehér húsú halak állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a rizlingszilváni szőlőfajtából készült borhoz. Tökéletes lehet mellé például egy görögsaláta, egy cézár saláta csirkemellel, vagy csak borkorcsolyaként egy sós perec, pár pogácsa, vagy néhány falat natúr gomolya sajt.