Története

A története szorosan Tokajhoz kapcsolódik és minden bizonnyal az első bortípusok, különlegességek között említik. Az írásos feljegyzések alapján az 1570-es években említették először Szikszai Fabricius Balázs nevéhez kötődően. Akkoriban a főbor nevet viselte, megkülönböztetve az úgynevezett „közönséges”, vagyis ordinari bortól. A fő különbség az alapanyagban volt, miszerint a főborban jelentős mennyiségű töppedt, aszús szőlő is megtalálható volt és ezt dolgozták fel együtt az ép, egészséges szemekkel. A lengyelek, akik nagy tisztelői és kereskedői is voltak a tokaji boroknak, elnevezték szamorodninak, vagyis „ahogy termett”-nek és a mai napig is pont ebben rejlik az eljárás lényege. Ma kétféle szamorodni stílusról beszélünk, a szárazról és az édesről. Az aszúsodott és az egészséges szőlőbogyókat együttesen szüretelik és dolgozzák fel. Minimum 6 hónapot kell fahordóban érlelni és leghamarabb a szüretet követő második év elején hozható forgalomba. A száraz szamorodni maradékcukor-tartalma maximum 9 g/l, míg az édesé minimum 45 g/l-től kezdődik, de ez a gyakorlatban sokkal magasabb szokott ennél lenni.

Termőhelyei

A szamorodni szó a 19. század elején kezdett elterjedni, kizárólag a Tokaji Borvidékhez kötődik. Az összetett talajtípusoknak, a fajtáknak, a klimatikus adottságoknak, illetve az emberi, történelmi tényezőknek köszönhetően alakult ki ez a bortípus. Fontos szerepet játszik a botritisz (nemespenész) jelenléte, amely a tokaji terület természetei adottságaihoz szorosan köthető. A borvidéket 2002-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították az egyedülálló borászati adottságainak és a különleges történelmi és emberi erőforrásainak köszönhetően.

A bor jellemzése

A száraz szamorodni esetében a gyümölcsösség, a botritisz, a méz, a zölddió, az almahéj és a kamillás jegyek határozzák meg az aromavilágot. Testes, gazdag alkohol, friss savak mentén olajos textúra és egy kevés sós, köves tónus is fűszerezheti az összképet. Hártyaélesztő alatti érlelési jegyek is kialakulhatnak diszkréten egy diós, mogyorós, magvas, visszafogott oxidáció, úgymond „rancio” formájában, érett karakter. De fontos, hogy az egyensúly a botritisz, a gyümölcsösség és az érlelés között megmaradjon. Az édes szamorodnit egyértelműen gazdag, kifejezett aroma- és ízvilág jellemzi, ahol a gyümölcsösség, az érett csonthéjasok és a botritisz adta mézes, fűszeres jegyek komplexitást adnak a bornak. Határozott savak mentén kifinomult teltség jellemzi a struktúrát. Az édes szamorodni mindig teltebb és gazdagabb bort eredményez, mint egy késői szüret.

Bor-étel párosítás

A tokaji szamorodni Tokaj jellegzetes bora, amely az ép és aszúsodott szőlőszemek együtt feldolgozásával készül. Édessége az aszúsodott, vagyis bortytis-es bogyók arányától függ, vagyis minél több a töppedt és aszúsodott szem, annál édesebb a bor. A száraz szamorodnitól egészen az 5 puttonyos aszúkhoz hasonló édességig és koncentráltságig találkozhatunk szamorodnikkal. Általánosságban a testes, olajos textúra és a koncentrált ízvilág jellemző rájuk. A száraz szamorodniban a mézes-zöld diós jegyek mellett sokszor egy jellegzetes, élesztőhártya alatti érlelésnek köszönhető jegy is kialakul, melynek köszönhetően megjelenik egy diós-sós oxidatív jelleg. A száraz szamorodnik remek fogadóitalok, jól passzolnak például érlelt sonkákhoz, diós és zsírosabb sajtokhoz, tárkonyos ragulevesekhez, krémlevesekhez, és gombalevesekhez. Az édes szamorodnik a késői szüretelésű boroknál gazdagabb ízvilággal rendelkeznek, sűrűszövésűek, mézes, mogyorós, aszalt gyümölcsös és propoliszos ízekben gazdagok, így cukortartalomtól függően remekül működnek könnyedebb gyümölcsös salátákkal, gyümölcsös desszertekkel, pohárkrémekkel, Gundel palacsintával, somlói galuskával, tortákkal, például mogyorótortával, kéksajtokkal és májas ételekkel is. Ezeket a borokat érdemes hűtve, 6-8°C-on kínálni, kisebb méretű tulipán formájú fehérboros pohárban, vagy kifejezetten desszertboros pohárban. A magas minőségű szamorodnik nagyon szépen fejlődnek a palackban is, így bátran érlelhetjük őket akár 5-10 évig is, sőt a legszebbeket még tovább is. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk állandó hűvös hőmérsékleten, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy az aromáit a lehető legjobban megőrizzük.