Története

A fajta Király Ferenc nevéhez fűződik, aki 1951-ben Pécsett az ezerjó és a bouvier fajta kereszteződésével hozta létre. 1976 májusában regisztrálták a nemzeti fajtajegyzékbe. Kezdetben a Badacsony 7 nevet viselte. Az öt "z"-vel kezdődő fajta másik tagja, amelyet szintén az ezerjó és a bouvier kereszteződésével nemesített Király Ferenc, a Zengő a Mecseki-hegység legmagasabb pontjáról kapta a nevét, míg az irodalmak a zenit esetében nem említik meg a névválasztás eredetét, de átvitt értelmében csúcspontot, illetve a csillagászatban tetőpontot jelent. Talán ez a leginkább kézenfekvő magyarázat a fajta elnevezésére.

Alaktani leírása

Közepesen nagy, szimmetrikus, kerek formájú levélszerkezet és egyenletes, mérsékelten nagy fürt jellemzi viszonylag tömött, vastag héjú bogyókkal. Korai rügyfakadás mellett relatíve korai érésű, átlagos termésmennyiséggel. Aránylag magas savakat képes produkálni a fajta annak ellenére, hogy korai érésű és kedveli a vulkanikus talajokat.

Termőhelyei

Ma Magyarországon 705 hektáron termesztik és arányaiban a legelterjedtebb a Balatonboglári, a Bükki és az Etyek-Budai borvidéken. A legtöbbet a fajtával a Mátrai borvidéken lehet találkozni, de lényegében kisebb mennyiségben szinte az egész ország területén jelen van. Szereti a már említett vulkanikus talajokat, a Balaton körül kifejezetten jól érzi magát, néhány termelő nagyon komolyan kezeli a fajtát a Balaton-felvidéken. A friss savak jó egyensúlyban állnak a többi szerkezeti elemmel, sosem túlzó a bor, diszkréten illatos stílust képvisel. Az ezerjó semlegessége, magas savas jellege jól érvényesül a bouvier virágos, parfümös stílusával egyetemben. Viszonylag jó cukorgyűjtő, így beltartalomban sem szenved hiányt, amennyiben megfelelő figyelmet kap.

A bor jellemzése

Némi parfümösség és a virágos jegyek szinte tagadhatatlanok a fajtában. A friss savak mellett egy kis maradékcukor is jól áll neki. Zöldalma, bodzavirág, kandírozott körte, diszkrét fűszeresség, borsmenta és visszafogott parfümösség jellemzi. Gyakran találkozni félszáraz iskolázással, ahol a magas savakat az érett gyümölcsös stílus ellensúlyozza, közepes alkohol és test kíséretében.

Zenit szőlőfürt és levél 

Bor-étel párosítás

A zenit tartalmas, ugyanakkor üde és virágos bora klasszikusan a melegebb, naposabb időszakokban, vagyis kora tavasztól késő őszig kedvelt a fogyasztók körében. A szőlőfajta alapvetően aromatikus, virágos-gyümölcsös jegyekben gazdag, ízeiben gyakran fellelhető a friss savakat egyensúlyozó maradékcukor, emiatt nagyon kellemes és üdítő önmagában fogyasztva is. Jellege miatt frissen, általában a legutolsó évjáratokat érdemes belőle választani, de a lendületes savak miatt pár év érlelés is jól áll a magasabb minőségű zeniteknek. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk hidegen, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy a virágos aromáit a lehető legjobban megőrizzük. Kínálni is mindig egyenesen a hűtőből kivéve, körülbelül 8-10°C-on kínáljuk, tulipán formájú fehérboros pohárból. Alapanyagok közül a zöldsaláták, édesburgonya, paradicsom, édeskömény, a narancs, a szőlő, az alma, a körte, a friss, könnyed natúr kecske- és tehénsajtok, szárnyasok és a nem túl zsíros fehér húsú halak állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a zenit szőlőfajtából készült borhoz. Tökéletes lehet a maradékcukros zenit mellé például egy ananászos csirke rizzsel, a teljesen száraz zenithez pedig egy tárkonyos vadraguleves. Az aromatikus jegyek és a maradékcukor miatt illatos, ázsiai és indiai fűszerezésű, enyhén csípős csirkés vagy halas fogásokhoz is remekül passzol, főleg, ha egy finom natúr basmati rizs van hozzá köretnek.