Szerző: Kielmayer Kristian, Herczeg Ágnes
A furmint és a bouvier kereszteződésével jött létre 1951-ben Pécsett, Király Ferenc nemesítette. Eredetileg az oremus nevet viselte, de mivel dűlő is található e név alatt, így értelemszerűen átkeresztelésre került, ekkor kapta a zéta nevet. Gárdonyi Géza, A láthatatlan ember című művének főszereplőjéről, Zétáról nevezték el. A ’90-es évek elején engedélyezték és 1999-ben keresztelték át. A negyedik legfontosabb fajta a Tokaji borvidéken.
Közepes érési idővel rendelkezik, mérsékelt nagyságú, U-formájú levele van, kicsi, hengeres és tömött fürttel, erősen töppedésre hajlamos. Nemespenészre fogékony, ez volt a nemesítők fő célja is, amikor keresztezték a két fajtát. A furmint töppedésre való hajlamát örökölte és a bouvier korai érését és illatos jellegét.
A fajta lényegében csak a Tokaji borvidéken fordul elő, 115 hektáron termelik és a három jól ismert tokaji fajta után, a negyedik legfontosabb és legelterjedtebb. Lösz- és nyiroktalajon egyaránt jól érzi magát, kiválóan képes kezelni a nemespenészt, magas cukorgyűjtő-képességgel rendelkezik és a savai sem vesznek el emellett. Általában gazdag, olajos, húsos textúrájú borokat ad.
Immár nemcsak, mint aszú alapanyag kerül feldolgozásra, hanem önállóan is nagyon szép borok készülnek belőle. Házasításokban késői szüretben és aszúkban fordul leginkább elő, ahol gazdag, édes, olajos textúrát és parfümösséget ad a bornak. Nem annyira illatos, mint egy sárgamuskotály, de őszibarackvirágos és bodzavirágos tónusokat mutat a friss savak mellett. Önállóan édes szamorodni vagy késői szüretelésű, édes borokban is helyet kap, gazdag édesség, diszkrét fűszeresség, krémes, olajos textúra, valamint közepes test jellemzi.
Zéta szőlőfürt és levél
A zéta szőlőfajtából készült borokkal Magyarországon szinte csak Tokajban találkozhatunk. Míg korábban leginkább késői szüretelésű borok és aszú készítésekor használták, ma már egyre több borászat készít belőle száraz bort is. Nem annyira illatos, mint a sárgamuskotály, de barackos-gyümölcsös ízjegyeivel és olajos textúrájával az aromatikus borok közé tartozik. Mivel a fajta nagyon hajlamos a botrytisesedésre, aszúsodásra, ezért fogyasztóként legtöbbször édes borként, késői szüretelésű zétaként vagy szamorodniként szoktunk találkozunk vele. A késői szüretelésű zétából készült borok és házasítások tiszta gyümölcsös jegyekben gazdagok, őszibarackos és bodzavirágos ízvilággal rendelkeznek, így cukortartalomtól függően remekül működnek könnyedebb gyümölcsös salátákkal, gyümölcsös desszertekkel, pohárkrémekkel vagy például egy krémessel is. Ezeket a borokat érdemes hűtve, 8-10 °C-on kínálni, kisebb méretű tulipán formájú fehérboros pohárban vagy kifejezetten desszertboros pohárban. Az aszúk és eszenciák különleges ízviláguknak köszönhetően akár önmagukban is képesek egy fogásként megjelenni, ma már egyre nagyobb divat aszút felszolgálni desszert helyett. Emellett akkor is végtelenül izgalmas, új dimenziókat nyitnak meg, ha elkezdjük őket különböző sós vagy édes fogásokkal kombinálni. Klasszikus párost alkotnak a libamájjal, a rokfort sajttal, diós és mézes desszertekkel, Gundel palacsintával, de bátran kísérletezzünk, mert a legextrémebb fogásoknál is nagyon jól működhet. Az aszút és az eszenciát is behűtve, 6-8 °C-on kínáljuk.
A magyar bor nyert tizenöt nagykövetet!
Megnyílt Magyarország legnagyobb borbárja, maga a Balaton!
Hétvége Móron és környékén
Az újrafelfedezett kincs: Eger és a kékfrankos