Története

Számos legenda és történet létezik az egri bikavér körül. Az egyik legismertebb minden bizonnyal az egri várat ostromló oszmán időkhöz kötődik, amikor Dobó kapitány és a vár védői vörösbor segítségével kaptak erőre. A támadók megrettenve, hogy a magyarok a bikának a vérét isszák, ezért harcolnak a túlerővel ily bátorsággal, el is veszítették a csatát. Ennek a történetnek számos változata létezik, a hivatalos verzió szerint 1851-ben fordul elő a közmondások könyvében először a bikavér és az egri bor kapcsolata, miszerint: "Bikavér így nevezik az erős veresbort, például az egrit."

Gröber Jenőt tartják a bikavér atyjának, aki először írta le a bikavér receptjét 1912-ben. Ekkoriban a kékfrankos, a kadarka, a portugieser (oportó) és a menoir (medoc noir) alkotta a házasítást. Neki tulajdonítják a medoc noir fajta elterjesztését is Egerben, melynek illatos, muskotályos jegyei egyediek stílusban.

A bikavér három bortípusban készül az Egri borvidéken: classicus, superior és grand superior. A forgalomba hozatali eljáráshoz szükséges érzékszervi bírálatot a helyi borvidék borbírálói bizottsága végzi. 2017 óta az egri bikavér a hungarikumok gyűjteményében is szerepel.

Termőhelyei

Az Egri borvidék a Mátra és a Bükk-hegység között helyezkedik el, a Felső-magyarországi borrégió részeként mintegy 5618 hektáron termelnek itt szőlőt. A szőlőterületek Eger városa körül körkörösen helyezkednek el. Rendkívül sokszínű, változatos összetételű talaj itt a jellemző, megtalálható a mészkő, a homok, a lösz, a riolittufa, a dácit, valamint más vulkanikus talajok mellett az agyag, a pala és a nyiroktalaj is. Magyarország legmagasabb dűlője is itt található. Nagy általánosságban elmondható, hogy hűvösebb klíma jellemző a vidékre, ami friss, feszes borokat eredményez.

A bor jellemzése

A három különböző stílusra (classicus, superior, grand superior) más-más előírások vonatkoznak a termékleírás szerint, ami érettséget, érlelést és forgalomba hozatali időpontot foglal magában.

Kékfrankos alapú házasítás, amelyben gyümölcsösség és fűszeres aromák dominálnak. A superior és a grand superior borokban a visszafogott, fahordó adta komplexitás mellett egyfajta ásványosság is meghatározó lehet, a frissesség mindvégig vezető szerephez jut a feszes textúrával kiegészítve.

Bor-étel párosítás

Az egri bikavér kékfrankos alapú házasítás, amelyet fűszeres és gyümölcsös jegyek jellemeznek. Mivel a borászoknak viszonylag nagyobb szabadsága van a házasításokhoz használt szőlőfajták kiválasztásában és összeállításában, így jól érzékelhető különbségek lehetnek az egri bikavérek között.

Általánosságban három fő stílusban készíthetik a borászok az egri bikavéreket. A classicus borok a könnyedebb, mindennapok bora stílusát képviselik és nagyon jó gasztroborok. Egész évben helyük van a borkedvelők poharában. A superior és főként a grand superior borok sűrűszövésű, teltebb és ásványos jegyekben gazdagabb világot képviselnek és az újfahordós jegyek is intenzívebben jelennek meg ezekben a borokban. Ezeket a borokat hosszabb érlelhetőség és nagyobb fejlődési potenciál jellemzi. Bátran érlelhetjük ezen borokat akár 5-10 évig is még a palackban.

A bikavérek nagyon jól párosíthatóak paradicsomos ételekkel, tésztákkal, pizzákkal, sült zöldségekkel, rakott húsos fogásokkal, magyaros levesekkel, májas ételekkel, sült húsokkal, fasírtokkal, és pörköltekkel.

Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk állandó hűvös hőmérsékleten, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy az aromáit a lehető legjobban megőrizzük. Kínálni a szobahőmérséklettől kicsit hűvösebben érdemes, 14-16 °C-on, nagyobb méretű tulipán formájú vörösboros pohárból.

Alapanyagok közül a gyökérzöldségek, burgonya, csicsóka, gomba, cékla, padlizsán, paradicsom, az érleltebb sajtok, liba, kacsa, vadmadarak, sertéshúsból, borjúból és bárányból készült ételek, vadak, valamit a belsőségek állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb az egri bikavérhez.