Története

Régi burgundi fajtaként ismert, amelyet először a 14. század végén említenek az írások, amikor II. (Merész) Fülöp, Burgundia hercege szó szerint kitagadta a gamay-t, elrendelve kivágását és az új telepítések tilalmát. Akár úgy is lehetne fogalmazni, hogy száműzte a gránit talajra, Beaujolais területére a gamay noir-t. Nevét valószínűleg St-Aubin és Chassagne Montrachet között található településről kapta, így a DNS kutatásokat is alátámasztva, hogy a fajta mindig is burgundi eredetű volt. Nagy valószínűséggel a pinot noir és a gouais blanc természetes kereszteződéseként jött létre, innen talán a petit bourguignon vagy a bourguignon noir szinonima is.

Alaktani leírása

Korai virágzású és érésű fajta, nem bőtermő, a rövid csapos metszést preferálja. Fürtje közepesen nagy, tömzsi, henger alakú; levele szimmetrikus, V-alakú, éles fogazattal rendelkezik. Viszonylag sérülékeny fajta, így például a gombabetegségekre, szürkerothadásra is nagyon érzékeny.

Termőhelyei

Hazájában a legelterjedtebb fajta, több, mint 30.000 hektáron művelik, de nem csak Burgundiában, hanem immár szinte egész Franciaországban találkozni gamay-val. Burgundia déli területén, Beaujolais mellett, a Rhone völgyében is jól érzi magát. Svájcban emelkedik még ki fontos fajtaként, ahol előszeretettel házasítják a pinot noir-ral (Dole nevet viselik a borok), Valais kantonban. De kisebb mennyiségben találkozni vele Angliában, Németországban, Kaliforniában és Magyarországon is. Itthon gamay noir csak a Mátrában található, 3 hektáron.

A bor jellemzése

Egykori rossz hírneve – talán köszönhetően Merész Fülöpnek – ellenére könnyű, friss vörösborok születnek a fajtából. Olykor-olykor komoly területről (pl. az un. cru Beaujolais településekről) odafigyeléssel igazán szép borok készülhetnek belőle. Általában piros bogyós gyümölcsökre emlékeztető jegyek, friss savak és visszafogott tannin jellemzi a borokat, amelyekből előszeretettel készítenek "újborokat" is a megfelelő technológiai tudás mellett. Magyarországon elsősorban rozé stílusban találkozni a fajtával.

Gamay noir szőlőfürt és levél 

Bor-étel párosítás

Gamay vagy Gamay noir néven ismert szőlőfajta viszonylag ritka fajtának számít Magyarországon, így magyar borként ritkán találkozhatunk vele. Kifejezetten gyümölcsös, epres, meggyes, cseresznyés aromákkal rendelkezik, és visszafogott a tannin tartalma. Bizonyos borkészítési technikák mellett akár rágógumis, banános jegyei is lehetnek a Gamay noirból készült bornak. Leggyakrabban újborként és rozéként találkozhatunk vele. Mivel a bora a könnyedebb vonalat képviseli, ezért önmagában, és könnyű fogások mellett is remekül működik, és stílusának köszönhetően egész évben kellemes a fogyasztása. Visszafogott tanninjai és kirobbanóan gyümölcsös aromái miatt víziszárnyasokkal, és karakteresebb sertéshúsos ázsiai ételekkel is remek párost alkot, de bolognai spagettivel, szilvával töltött galambbal vagy pulykával, őzzel, áfonya lekváros rántott camembert-rel is remek párost alkot. Jellege miatt leginkább frissen, a legutolsó évjáratokat válasszuk belőle, és érdemes pár éven belül elfogyasztani. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk állandó hűvös hőmérsékleten, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy a törékeny parfümös aromáit lehető legjobban megőrizzük. Kínálni a szobahőmérséklettől kicsit hűvösebben érdemes, körülbelül 14-16°C-on, tulipán formájú vörös boros pohárból. Alapanyagok közül a sárgarépa, burgonya, cékla, padlizsán, zeller, paradicsom, édesfűszerek, curry, az érleltebb sajtok, camembert típusú sajtok, liba, kacsa, vadmadarak, sertéshúsból, borjúból és őzből készült ételek, valamit a belsőségek állnak a ízvilágban és struktúrában legközelebb a Gamay noir szőlőfajtából készült borhoz.