Szerző: Kielmayer Kristian, Herczeg Ágnes
Régi burgundi fajtaként ismert, amelyet először a 14. század végén említenek az írások, amikor II. (Merész) Fülöp, Burgundia hercege szó szerint kitagadta a gamay-t, elrendelve kivágását és az új telepítések tilalmát. Akár úgy is lehetne fogalmazni, hogy száműzte a gránit talajra, Beaujolais területére a gamay noir-t. Nevét valószínűleg St-Aubin és Chassagne Montrachet között található településről kapta, így a DNS kutatásokat is alátámasztva, hogy a fajta mindig is burgundi eredetű volt. Nagy valószínűséggel a pinot noir és a gouais blanc természetes kereszteződéseként jött létre, innen talán a petit bourguignon vagy a bourguignon noir szinonima is.
Korai virágzású és érésű fajta, nem bőtermő, a rövid csapos metszést preferálja. Fürtje közepesen nagy, tömzsi, henger alakú; levele szimmetrikus, V-alakú, éles fogazattal rendelkezik. Viszonylag sérülékeny fajta, így például a gombabetegségekre, szürkerothadásra is nagyon érzékeny.
Hazájában a legelterjedtebb fajta, több, mint 30.000 hektáron művelik, de nem csak Burgundiában, hanem immár szinte egész Franciaországban találkozni gamay-val. Burgundia déli területén, Beaujolais mellett, a Rhone völgyében is jól érzi magát. Svájcban emelkedik még ki fontos fajtaként, ahol előszeretettel házasítják a pinot noir-ral (Dole nevet viselik a borok), Valais kantonban. De kisebb mennyiségben találkozni vele Angliában, Németországban, Kaliforniában és Magyarországon is. Itthon gamay noir csak a Mátrában található, 3 hektáron.
Egykori rossz hírneve – talán köszönhetően Merész Fülöpnek – ellenére könnyű, friss vörösborok születnek a fajtából. Olykor-olykor komoly területről (pl. az un. cru Beaujolais településekről) odafigyeléssel igazán szép borok készülhetnek belőle. Általában piros bogyós gyümölcsökre emlékeztető jegyek, friss savak és visszafogott tannin jellemzi a borokat, amelyekből előszeretettel készítenek "újborokat" is a megfelelő technológiai tudás mellett. Magyarországon elsősorban rozé stílusban találkozni a fajtával.
Gamay noir szőlőfürt és levél
Gamay vagy Gamay noir néven ismert szőlőfajta viszonylag ritka fajtának számít Magyarországon, így magyar borként ritkán találkozhatunk vele. Kifejezetten gyümölcsös, epres, meggyes, cseresznyés aromákkal rendelkezik, és visszafogott a tannin tartalma. Bizonyos borkészítési technikák mellett akár rágógumis, banános jegyei is lehetnek a Gamay noirból készült bornak. Leggyakrabban újborként és rozéként találkozhatunk vele. Mivel a bora a könnyedebb vonalat képviseli, ezért önmagában, és könnyű fogások mellett is remekül működik, és stílusának köszönhetően egész évben kellemes a fogyasztása. Visszafogott tanninjai és kirobbanóan gyümölcsös aromái miatt víziszárnyasokkal, és karakteresebb sertéshúsos ázsiai ételekkel is remek párost alkot, de bolognai spagettivel, szilvával töltött galambbal vagy pulykával, őzzel, áfonya lekváros rántott camembert-rel is remek párost alkot. Jellege miatt leginkább frissen, a legutolsó évjáratokat válasszuk belőle, és érdemes pár éven belül elfogyasztani. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk állandó hűvös hőmérsékleten, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy a törékeny parfümös aromáit lehető legjobban megőrizzük. Kínálni a szobahőmérséklettől kicsit hűvösebben érdemes, körülbelül 14-16°C-on, tulipán formájú vörös boros pohárból. Alapanyagok közül a sárgarépa, burgonya, cékla, padlizsán, zeller, paradicsom, édesfűszerek, curry, az érleltebb sajtok, camembert típusú sajtok, liba, kacsa, vadmadarak, sertéshúsból, borjúból és őzből készült ételek, valamit a belsőségek állnak a ízvilágban és struktúrában legközelebb a Gamay noir szőlőfajtából készült borhoz.
Elindult a Magyarország Régiókalauz az egyik legismertebb nemzetközi borportálon
A finomseprőn érlelt borok kóstolásának titkai
Élet a boron túl: csiger, ürmös, verjus is készülhet szőlőből
A tokaji aszú a világ egyik legelismertebb szakmai influenszerének szemével