Szerző: Kielmayer Kristian, Herczeg Ágnes

Kékfrankos

Kékfrankos

Története

Egy igazi közép-európai fajta, amelynek eredete nem teljesen tisztázott, ugyanakkor számos izgalmas történettel, legendával rendelkezik. A legfrissebb kutatások szerint valószínűleg a mai Ausztria területéről származik és a kék zimmettraube és a gouais blanc (hajnos) kereszteződésével jött létre. Az első említések Ausztriában (blaufränkisch) és Németországban (Württemberg tartományban lembergként ismerik) az 1800-as évek középső felére tehetők. Magyarországon először 1890-ben említik, régi szinonimája a nagyburgundi volt. Napóleoni legenda szerint az értékesebb kékfrankkal kellett a soproni boros gazdáknál fizetni érte, mindez azonban nagy bizonyosággal tényleg csak legenda lehetett, hiszen Sopronban még leginkább fehérbor volt akkoriban elterjedt, illetve a fajtát is később kezdték el jegyezni az országban.

Alaktani leírása

Nagy és nem tagolt levelekkel rendelkezik, a fürtöt mérsékelten tömöttnek, a bogyókat pedig közepes nagyságúnak szokták jellemezni, melyek viszonylag vastag, sötétkék színű héjjal rendelkeznek. Bőtermő fajta, korai rügyfakadással és késői éréssel.

Termőhelyei

Magyarország legtöbbet telepített szőlőfajtája, majdnem 8000 hektáron található, így a világ összes kékfrankosának a fele Magyarországon található. Legfontosabb termőterülete kétségkívül Sopron, ahol több mint a borvidék fele kékfrankos, ezt követi a szekszárdi termőterület. Mennyiségileg a Kunsági borvidéken lehet vele a legtöbbet találkozni, melyet Eger követ. Ha egy pillanatra áttekintünk a nyugati szomszédokhoz, akkor Ausztriában Burgenlandban a legelterjedtebb, mint eredetvédett DAC bor: Eisenberg, Mittelburgenland és Leithaberg. Magyarországon az említett területeken, így Egerben és Szekszárdon nemcsak fajtaborként készítik, hanem a bikavér alapú házasításokban is követelmény, hogy a fő fajta kékfrankos legyen. Itt a termőterületen és a stíluson van a hangsúly, nem a fajtákon, ugyanakkor köszönhetően a kékfrankosnak a bikavérek magukban hordozzák a frissességet, a gyümölcsösséget, a fűszerességet, valamint többségében a piros bogyós gyümölcsök uralkodnak a fiatal tételekben. A soproni borokra jellemző a magasabb sav, a friss gyümölcsösség és a határozott feszesség a kifinomult, selymes, könnyed tanninok és az intenzív gyümölcsösség mellett. A Kunsági borvidéken gyakran rosé és könnyed, friss, gyümölcsös vörösborok formájában találkozhatunk a fajtával.

A bor jellemzése

Ha egy mondattal kellene jellemezni, akkor azt mondanánk róla, hogy sokszínű és magas minőségre képes fajta. A könnyű rosék és a gyümölcsös vörösborok mellett nagyformátumú, hordós, érlelt borok és az említett házasítások formájában mind-mind izgalmas tételek születhetnek belőle. Borai legtöbbször (stílustól függően) friss, gyümölcsös, epres, málnás, ibolyás, virágos és finoman fűszeres jegyekre emlékeztetnek. A kifejezett savak mellett közepesen intenzív tannin jellemzi, jól alkalmazkodik a termőterület és a kisfahordó adta érleléshez egyaránt. A kékfrankosból készült borok több szempontból is érdekesek, hiszen a legtöbbet telepített fajta ma Magyarországon, magas minőségre és változatos stílusokra képes, ugyanakkor a termőterület sajátosságait is jól át tudja adni, valamint egy igazi kárpát-medencei, helyi fajta.

Kékfrankos szőlőfürt és levél 

Bor-étel párosítás

A kékfrankos hazánk egyik legnépszerűbb kékszőlőfajtája. Fajtaborként is nagyon népszerű, de házasításokhoz is nagyon gyakran használják. Az legnépszerűbb és legismertebb kékfrankos alapú házasítások például az egri és a szekszárdi bikavérek. Sokszínű és maga minőségre képes fajta, így a belőle készült boroknak is számos arca van. Általánosságban elmondható azonban, hogy a kékfrankosból készült borok a könnyű rosétól kezdve a magas minőségű, hordós érlelésű tételekig nagyon jó gasztroborok és egész évben helyük van a borkedvelők poharában. A kékfrankos rosék és könnyedebb kékfrankosok paradicsomos ételek, tészták, pizzák, sült zöldségek, rakott húsos fogások, és ragulevesek, magyaros levesek, halászlevek remek kísérői, míg a testes, érlelt kékfrankosok nagyon finomak például rántott vagy resztelt májjal, sült húsokkal, fasírtokkal és őzpörkölttel, őzsültekkel is. A rosékat és a könnyedebb kékfrankosokat jellegük miatt leginkább frissen, a legutolsó évjáratból érdemes választani, míg a magas minőségű kékfrankosokat bátran érlelhetjük pár évig mielőtt elfogyasztjuk őket. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk állandó hűvös hőmérsékleten, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy az aromáit a lehető legjobban megőrizzük. Kínálni a szobahőmérséklettől kicsit hűvösebben érdemes, a rosékat 8-10 °C-on, tulipán formájú vörösboros pohárból. Alapanyagok közül a gyökérzöldségek, burgonya, csicsóka, gomba, cékla, padlizsán, paradicsom, az érleltebb sajtok, liba, kacsa, vadmadarak, sertéshúsból, borjúból és bárányból készült ételek, őz, valamint a belsőségek állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a kékfrankos szőlőfajtából készült borhoz.

Három tudnivaló a szekszárdi kékfrankosról
Hat hagyományos borrégió, hat friss üzenet

Hat hagyományos borrégió, hat friss üzenet

Elolvasom
Hogyan egészítsd ki az utazásodat egy boros programmal?
Három tudnivaló az Egri Bikavérről

Három tudnivaló az Egri Bikavérről

Elolvasom
Vegyszermentes szőlőművelés lehet a fenntartható jövő záloga
A magyar bortörténelem 10 híres alakja

A magyar bortörténelem 10 híres alakja

Elolvasom
A legkisebbtől a legnagyobbig, a tokajitól az egriig
Hogyan szervezz meg egy bortúrát?

Hogyan szervezz meg egy bortúrát?

Elolvasom
Díjnyertes rosék és megannyi rejtett kincs hazája: A Kunsági borvidék
A borok krémje avagy a szépségápolás és a bor

A borok krémje avagy a szépségápolás és a bor

Elolvasom
2019 - 2021 Bor.hu Minden jog fenntartva!
Facebook Youtube Instagram