Története

A "Seyve Villard 12.286" és a Medoc noir kereszteződésével hozta létre dr. Csizmazia Darab József és Bereznai László 1959-ben, majd 1984-ben állami minősítést is kapott. Keletkezésének története visszanyúlik arra az igényre, mely szerint Egernek egy olyan fajtára lenne szüksége, amelyik szeptember közepe előtt nem érik be és jobb termésbiztonsággal rendelkezik, mint a Medoc noir, illetve ezt a fajtát e néven nem hozhatják forgalomba a jövőben, hiszen egy már adott földrajzi területre utal. A Medoc noir szelekciójából született tehát a fentiek eredményeként a Medina. A fajta először a Médea nevet kapta volna, de ilyen fajta már Franciaországban szerepelt a nyilvántartásban, így az arab városra, Medina-ra esett a választás, ami az elnevezést illeti.

Alaktani leírása

Közepesen erős növekedésűként tartják számon, rendkívül jó termékenységű - bőtermő - fajta, mely jól ellenáll a gombás betegségeknek, ezért "bio" termelésre is javasolják, jó fagytűrő. Közepesen nagy, henger alakú fürttel, valamint tömött és viszonylag kis bogyókkal rendelkezik. Levelei közepesen nagyok, szimmetrikusak.

Termőhelyei

Magyarországon kívül szinte nem jegyzik a fajtát, hazánkban is mindösszesen 116 hektáron termelik, döntően a Kunsági, az Egri és a Mátrai borvidéken találkozni vele. A kunsági laza, homokos területen, valamint a mátrai vulkanikus talajon, és természetesen szűkebb születési helyén, Egerben is jól érzi magát. Ugyanakkor az utóbbi két borvidéken készült borok Felső-Magyarország OFJ-ként kerülnek, kerülhetnek csak forgalomba.

A bor jellemzése

Elsősorban rozé, siller és természetesen vörösborok készülnek belőle. A fajtából készült borok általában bíborvörös színűek és kifejezetten fűszeres, muskotályos, gyakran érdekesen, szokatlanul illatos, földes jegyek jellemzik. Többségében jelentős édességgel kerülnek a polcra a fajta tételei.

Medina szőlőfürt és levél 

Bor-étel párosítás

A Medina magyar fajta, csupán 116 hektáron termelik, főként a kunsági, az egri és a mátrai borvidéken találkozhatunk vele. Nagyon különleges, egyedi ízvilággal rendelkezik, a színe bíborvörös. Házasításokban is használják, és fajtabort is készítenek belőle. Jellegzetes, muskotályos-fűszeres-földes ízzel rendelkezik, és rozé és sillerborként is találkozhatunk vele, de nem ritka az édes medina sem. Mivel a medinából készült borok intenzívebbek, és legtöbbször édeskés ízűek, ezért inkább a hűvösebb időkben kellemes a fogyasztásuk, bár a stílus kedvelői egész évben szívesen fogyasztják. Kedves, nem túl harsány tanninjai és parfümös aromái miatt a karakteresebb sertéshúsos- és marhahúsos ázsiai ételekkel is remek párost alkot, de vadakkal, sült húsokkal, áfonyalekváros rántott camembert-rel is remek párost alkot. Jellege miatt leginkább frissen, a legutolsó évjáratokat válasszuk belőle, és érdemes pár éven belül elfogyasztani. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk állandó hűvös hőmérsékleten, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy a törékeny parfümös aromáit lehető legjobban megőrizzük. Kínálni a szobahőmérséklettől kicsit hűvösebben érdemes, körülbelül 14-16°C-on, tulipán formájú vörös boros pohárból. Alapanyagok közül a édesburgonya, cékla, padlizsán, zeller, paradicsom, édesfűszerek, curry, az érleltebb sajtok, kékpenészes sajtok, camembert típusú sajtok, liba, kacsa, vadmadarak, sertéshúsból, borjúból, szarvasból és őzből készült ételek, valamit a belsőségek állnak a ízvilágban és struktúrában legközelebb a medina szőlőfajtából készült borhoz.