Története

Leánykori nevén kékoportóként vagy oportóként ismert. Származását illetően két elmélet létezik, egyik szerint német nyelvterületről származik, míg a másik a portugál eredet mellett voksol, miszerint csak a 18. században jutott el Ausztriába a fajta.

Alaktani leírása

Kerek, mérsékelt nagyságú levele inkább három karéjos és hajlamos korán pirosodni, fürtje közepes nagyságú és viszonylag tömött. Bőtermőként tartják számon, korán érő fajta. A blauburger nemesítés édesapja. A (kék)oportó elnevezés földrajzi helyre utal (Portó városa, Portugália), ezért hivatalosan át kellett nevezni az ehhez legközelebbi lehetőségre, mely végül a német szinonima lett.

Termőhelyei

Úgy tartják, hogy ma Németországban (Pfalz, Württemberg, Rheinhessen) nagyon is elterjedt a fajta, Ausztriában ugyanakkor folyamatosan esik vissza termőterülete, már szinte csak Alsó-Ausztriában (Weinviertel, Thermenregion) lehet találkozni vele. Magyarországon 960 hektáron termesztik, ennek messze a legnagyobb része Villányban található, ahol a mai napig még a második legtöbbet telepített fajta a cabernet sauvignon után. A Kunsági borvidéken lehet még bő 100 hektárral találkozni belőle, a többi területen már jóval kisebb fontossággal bír. Gyakorta házasításokban találkozni a fajtával, illetve rosé alapanyagnak is szeretik szerte a világban.

A bor jellemzése

A Kunsági borvidéken könnyű, friss, gyümölcsös vörösborok készülnek, melyekben az alacsony tannin és a friss, piros bogyós gyümölcsösség dominál, illetve korai fogyasztásra érettek. Hasonló fogyasztási ablakkal rendelkeznek a villányi portugieserek is. Gyakran "újborként" is forgalomba kerül akár szénsavas macerációval előállítva, ezáltal a gyümölcsösséget és a primőr aromákat még jobban előtérbe helyezve. Villányban ugyanakkor létrehoztak egy külön kategóriát is a portugieser és a portugieser-dominált házasításoknak, amely a "RedY" nevet viseli. A szó egyfajta szójáték az angol vörös vagy piros (red) és a hangzatos kész, elkészült (ready) szavakkal. A portugieser-nek itt minimum 51%-ban jelen kell lennie a házasításban. Fiatalos, gyümölcsös, elsődleges aromajegyeket mutat kis virágossággal és fűszerességgel, melyhez közepes sav, valamint könnyed tannin és test párosul, jóivású bornak szánják. Könnyedsége és gyümölcsössége révén érdemes hamar elfogyasztani ezeket a típusú tételeket, hiszen ritkábban állják ki az idő próbáját.

Portugieser szőlőfürt és levél 

Bor-étel párosítás

A portugieserből fiatalos bor készül, ami viszonylag mély színnel rendelkezik és visszafogott tannintartalma van. Általánosságban a gyümölcsösebb, könnyedebb vonalat képviseli, ám struktúrájában a könnyedség feszességgel is párosul. Ez a stílus kellemessé teszi egész évben a fogyasztását, gyakran találkozunk vele újborként is és főként a mindennapi borozásban, a mindennapok gasztronómiájában találta meg a helyét. Sült zöldséges fogások, könnyed sült húsok, bográcsban készült ételek, lecsó, rakott burgonya, lasagna, pizzák, paradicsomos tészták mellé is remek választás, de más, nem túl nehéz magyaros fogásokhoz is nyugodtan kínálhatjuk. Jellege miatt leginkább frissen, a legutolsó évjáratokat válasszuk belőle és érdemes pár éven belül elfogyasztani, de találkozhatunk nagyon magas minőséget képviselő, érlelt portugieserekkel is, amelyek képesek a palackos fejlődésre. Ha házasításban használják, általában a lendületes gyümölcsösséget biztosítja a borban. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk állandó hűvös hőmérsékleten, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy az aromáit lehető legjobban megőrizzük, mivel a bora gyorsan oxidálódik. Kínálni a szobahőmérséklettől kicsit hűvösebben érdemes, körülbelül 14-16°C-on, tulipán formájú vörösboros pohárból. Alapanyagok közül a gyökérzöldségek, burgonya, csicsóka, cékla, padlizsán, paradicsom, az érleltebb sajtok, kacsa, vadmadarak, sertéshúsból, borjúból és bárányból készült ételek, valamit a belsőségek állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a portugieser szőlőfajtából készült borhoz.