Szerző: Kielmayer Kristian, Herczeg Ágnes
Szekszárd igen gazdag szőlő- és borkultúrával, történelemmel rendelkezik. Számos ismert személy volt hódolója az itt készült boroknak, így például Liszt Ferenc is. A Bikavér jelzőt Garay Jánosnak tulajdonítják, aki 1846-ban a Szegszárdi bordal című versében az itt készült vörösborok színét írta le úgy, „mint a bikavér”. Az idők során sok változáson ment keresztül a Szekszárdi Bikavér és ma a borvidéken két típusban találkozni a vörösbor házasítással, Bikavérként és Prémium Bikavérként. Mindkét bor esetében kötelező az egy év fahordós érlelés, a kékfrankos fajtának dominálnia kell a házasításban, illetve kötelező a kadarka használata. Az alapvető különbséget a két bikavér között az engedélyezett fajtákban kell keresni, ami a Prémium Bikavérnél szűkebb, valamint a szőlőknek magasabb beltartalommal kell rendelkezniük, vagyis érettebbeknek kell lenniük alacsonyabb hozam mellett.
A Szekszárdi Borvidék a Geresdi- és a Szekszárdi dombság északkeleti részén helyezkedik el, észak-déli irányban halad főként a csapásvonal, ahol a szőlőterületek megtalálhatóak. Ugyanakkor a zegzugos völgyeknek köszönhetően, viszonylag dimbes-dombos, így esély van igazán izgalmas, kisebb termőterületek feltérképezésére az egyébként 2252 hektáros nagyságú szőlőtermő területen. Talajadottságokat tekintve egyértelműen a lösz dominál, helyenként kisebb-nagyobb részen mészkő is felbukkan a barnaerdőtalaj mellett, de az agyag is megtalálható. Az ország egyik legmagasabb átlaghőmérsékletével rendelkezik a vidék, valamint a Duna folyó fontos hatással van a hőmérsékletszabályozásra, -kiegyenlítésre. A kékfrankos a legtöbbet telepített fajta, azonban a kadarkát egyaránt rendkívül komolyan veszik a borvidéken, hiszen történelmi jelentősége is van. Szinte lehet mondani, hogy egy igazi szekszárdi ügyről van szó, mivel számos termelő időt, energiát nem kímélve kutatta és kísérletezte a fajta lehetőségeit.
A kékfrankos és kadarka együttesének legalább 50%-ban jelen kell lennie a házasításban, valamint tartózkodni kell a túlzó fahordóhasználattól. Általában azt lehet mondani, hogy a Szekszárdi Bikavérek közepesen mély, rubin színnel, kifejezett gyümölcsösséggel, fűszeres tónusokkal, friss, vibráló savakkal, valamint harmonikus, selymes és bársonyos tanninszerkezettel bírnak. Az aroma- és ízjegyeket tekintve fellelhető benne a fűszeresség, paprika, piros paprika, mentalevél, hibiszkusz és rozmaring formájában, kiegészítve piros bogyós gyümölcsökkel, cseresznyével, málnával és szilvával. Kékfrankos adja a gerincét, mely frissességével a savgerincet is hozza, kifejezett, de selymes tannintextúrája mélységet ad a házasításnak, míg a kadarka inkább a virágos, fűszeres jegyekért felel, könnyedséget varázsolva a tételnek. Természetesen - mint mindig - sok függ a borász stílusától is, de az biztos, hogy egy igazán izgalmas, kerek bor a Szekszárdi Bikavér, amely nem a fajtát, hanem a termőterületet hívatott bemutatni.
A szekszárdi bikavérben a kékfrankosnak és a kadarkának legalább 50%-ban kell jelen lennie, így ezek biztosítják a bor alapjait. A szekszárdi bikavért a fűszeres és gyümölcsös jegyek jellemzik, hordós érlelésűek, de a fás jegyek nem dominálhatnak a borban. Ezeken kívül azonban a borászoknak viszonylag nagy szabadsága van a házasításokhoz használt szőlőfajták kiválasztásában és összeállításában, így jól érzékelhető különbségek lehetnek a szekszárdi bikavérek között. Általánosságban a szekszárdi bikavéreket a közepesen mély szín és közepes test, valamint vibráló savak jellemzik, így remek gasztroborok, amelyeket nagyon sokoldalúan lehet különböző fogásokkal párosítani és fogyasztásuk egész évben kellemes. Ételek közül nagyon jól működnek például paradicsomos ételekkel, tésztákkal, pizzákkal, sült zöldségekkel, rakott húsos fogásokkal, magyaros levesekkel, belsőségekkel, sült húsokkal, fasírtokkal, pörköltekkel és paprikásokkal is. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk állandó hűvös hőmérsékleten, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy az aromáit a lehető legjobban megőrizzük. Kínálni a szobahőmérséklettől kicsit hűvösebben érdemes, 14-16°C-on, nagyobb méretű tulipán formájú vörösboros pohárból. Alapanyagok közül a gyökérzöldségek, burgonya, csicsóka, gomba, cékla, padlizsán, paradicsom, az érleltebb sajtok, liba, kacsa, vadmadarak, sertéshúsból, borjúból és bárányból készült ételek, vadak, valamit a belsőségek állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a szekszárdi bikavérhez.
22 magyar borvidék borait küldtük Rómába a Szentatyának karácsonyra!
A hordón túl: borok érlelése alternatív módszerekkel
A tokaji bor nagy esélye a kínai konyha – interjú a kínai sztárséffel
Ezért igyunk tokaji aszút! - Interjú Konstantin Baum Master of Wine-nal