Története

Fritz Zweigelt a nemesítő és egyben a fajta névadója is, 1922-ben nemesítette a kékfrankos és a Szent Lőrinc (Sankt Laurent) kereszteződésével Klosterneuburg-ban, Ausztriában. Kezdetben Rotburger-nek hívták, de később a nemesítő tiszteletére átkeresztelték.

Magyarországon a ’80-as évek elején regisztrálták a nemzeti fajtajegyzékbe, de minden bizonnyal már előbb is ismert volt a fajta, főleg a nyugati országrészen.

Alaktani leírása

Korai rügyfakadású fajta közepes éréssel. Előszeretettel művelik magas kordonon, így terjedt el ez a fajta művelési mód az idők folyamán legjobban. A szőlő levele viszonylag kerek, kevésbe tagolt, fürtje közepes nagyságú, tömör és rendkívül bőtermő, mely az egyes fürtökön a sötét kékes színű bogyók mennyiségén is meglátszik.

Termőhelyei

Ausztria legtöbbet telepített kékszőlője, mintegy 6400 hektáron található, ezzel a világ össztermelésének 2/3-át le is fedik az osztrák telepítések. Alsó-Ausztriában fontos fajta, a Weinviertel-ben könnyű, gyümölcsös vörösborok készülnek belőle a löszös és meszes talajon. Míg a Fertő-tó környékén, és ezen belül is a keleti oldalán, a Neusiedlersee DAC eredetvédett boroknak az alapanyaga. Fűszeres, gyümölcsös, cseresznyés jegyek jellemzik az itteni vörösborokat, a fahordó dominanciáját mellőzve, friss savakkal és közepes tanninnal. Carnuntum területén fordul még elő az egyik legfontosabb fajtaként, ahol az alapborok mellett, falu- és dűlősborokra helyezték a hangsúlyt.

Ausztrián kívül a szomszédos országokban, Csehországban és Szlovákiában találkozni a fajtával, valamint Magyarországon 1600 hektáron termelik. Legelterjedtebb a Kunsági és az Egri borvidéken, míg arányaiban majdnem minden tizedik tőke zweigelt a Soproni borvidéken.

A kunsági területen könnyű vörösborokat és rosékat is készítenek belőle előszeretettel, míg Sopronban egyértelműen történelmi kapcsolat is található a fajtával a Fertő-tó környékén. Itt kezelik kiemelten a jó tulajdonságait, a fiatalon vibráló rubin színét és a fűszeres, piros bogyós gyümölcsös tónusait, így jóivású, könnyed csersavú borok születnek itt általában. Érleléssel pedig édes fűszeres jegyeket és mélységet is kaphat. Cuvée-k területén is jól alkalmazkodik, akár kékfrankossal vagy csersav-hangsúlyos fajták partnereként.

A bor jellemzése

Elsősorban a piros bogyós jegyek jutnak az ember eszébe a fajta kapcsán cseresznye, meggy és szilva formájában, ezeket követi egyfajta fűszeresség, akár fűszerpaprika. Általában friss savak, közepes tannin, test és alkohol kíséri útjára a bort. Fiatalon intenzív bíbor színvilággal rendelkezik. A kiemelkedő borokat kis fahordóban készítik.

Zweigelt szőlőfürt és levél 

Bor-étel párosítás

A zweigelt osztrák nemesítésű szőlőfajta. Hazánkban a mindennapokban inkább a könnyedebb stílusú borai ismertek, de néhány borász készít belőle kifejezetten magas minőségű kisfahordós érlelésű borokat is. A zweigeltből készült borok nagyon jó gasztroborok és egész évben helyük van a borkedvelők poharában. A zweigelt rosék, valamint a könnyedebb zweigeltek paradicsomos ételek, tészták, pizzák, sült zöldségek, rakott húsos fogások és ragulevesek, magyaros levesek, halászlevek remek kísérői, míg a testes, érlelt zweigeltek nagyon finomak például rántott vagy resztelt májjal, sült húsokkal, fasírtokkal és őzpörkölttel, őzsültekkel is. A rosékat és a könnyedebb zweigelteket jellegük miatt leginkább frissen, a legutolsó évjáratból érdemes választani, míg a magas minőségű zweigelteket bátran érlelhetjük pár évig mielőtt elfogyasztjuk őket. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk állandó hűvös hőmérsékleten, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy az aromáit a lehető legjobban megőrizzük. Kínálni a szobahőmérséklettől kicsit hűvösebben érdemes, 14-16 °C-on, tulipán formájú vörösboros pohárból.

Alapanyagok közül a gyökérzöldségek, burgonya, csicsóka, gomba, cékla, padlizsán, gomba, paradicsom, az érleltebb sajtok, liba, kacsa, vadmadarak, sertéshúsból, borjúból és bárányból készült ételek, őz, valamint a belsőségek állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a zweigelt szőlőfajtából készült borhoz.