Bor(lovag)rendek hazánkban és a világban

A közel 1000 éve létező borrendek kezdetben érdekképviseleti feladatokat töltöttek be és tényleg a lovagrendekhez hasonlóan működtek. Manapság már inkább a borfogyasztás népszerűsítésével foglalkoznak, olykor pedig a bortól teljesen független jótékonysági akciókat szerveznek. Cikkünkben annak járunk utána, honnan származnak és hogyan működnek a mai borlovagrendek!

A sors fura játéka, hogy az első hivatalosan létezett és elismert borrend a borban még manapság sem túlzottan erős Nagy-Britanniához köthető. A 12. század végén Franciaország nyugati fele I. Földnélküli János angol király fennhatósága alá tartozott, ő adta ki 1199. július 8-án a falaise-i chartát. Ebben egyebek mellett megengedte a saint-émilioni termelőknek, hogy maguk őrködjenek boraik minősége felett. Az ennek nyomán megalakult, a termelőket szervezetbe tömörítő Jurade de Saint-Émilion többek között azzal lépett fel a hamisítás és minőségrontás ellen, hogy „márkajelzést” égetett a vizsgán átment hordókra.

Mint látható, a saint-émilioni, valamint az azt követően megalakult francia borrendek amolyan érdekképviseleti szervként kezdték pályafutásukat. A középkorban ők gyűjtötték be a bortermelés után az uralkodónak járó adót, illetve biztosították, hogy jó minőségű bor kerüljön a király asztalára, amely körül egyébként maguk is rendszeresen helyet foglalhattak – nem utolsósorban azért, hogy előkóstolják a bort, ha már egyszer garanciát vállaltak rá, hogy iható és főleg nem mérgezett.

Cserébe nagyjából a középkori lovagokkal egy polcon voltak a hierarchiában, a külsőségekben szintén őket követték (saját egységes ruházat, ünnepélyes tagfelvételi szertartás, eskütétel). Ez a paradicsomi állapot 1789-ig tartott, akkor a (francia) forradalom az abszolutizmussal együtt ezt a hagyományt is elsöpörte. A borrendek teljesen feledésbe merültek, olyannyira, hogy a Jurade de Saint-Émiliont 1948-ban újraalapították a helyi borászok, akkor már viszont tényleg a mai értelemben vett borrendként, a helyi borok népszerűsítésének céljával. A második világháború után Franciaországban és a világ más tájain egyaránt gombamód kezdtek szaporodni a hasonló borrendek, így hamarosan létrejött egy nemzetközi ernyőszervezet: a Bacchusi Borrendek Nemzetközi Szövetsége (Fédération Internationale des Confréries Bachiques – FICB) 1964. június 6-án alakult meg, székhelye a párizsi Bormúzeumban van, feladata többek között az ott fellelhető borkészlet gondozása.

 

 

Mai lovagrendek

A mai bor(lovag)rendekre általában az jellemző, hogy már nem működnek felügyeleti vagy hivatalos szakmai szervként. „Bár tagjaink között vannak hivatásos borászok, ez egyáltalán nem elvárás. Nálunk elegendő a bor tisztelete” – mondja Tagai István, az Európai Borlovagrend Hungária Konzulátusának magyarországi vezetője (hivatalos megnevezése: első prokonzul). Az 1984-ben az ausztriai Kismartonban alapított Európai Borlovagrendnek (Ordo Equestris Vini Europae) 27 országban mintegy 5000 tagja van, a Magyarországi Konzulátus 2014-ben jött létre és jelenleg közel 300 tagot számlál. Heti rendszerességgel szerveznek eseményeket, kóstolókat, borvidéki kirándulásokat, 2022 májusában pedig megrendezték Sopronban az első saját borversenyüket is. Legalább ilyen fontos a borlovagrend életében a jótékonykodás, legyen szó egy tűzvészben a palackozóját elvesztő borász, háborús menekültek, vagy éppen hátrányos helyzetű gyerekek megsegítéséről. „Minden évben megrendezzük Győrben a Kantharosz Gálát, amire a borászok ajánlanak fel árverési tárgyakat. Az eddigi 10 gálánkon már közel 100 millió forintot gyűjtöttünk össze” – meséli Tagai István.

Hazai borárverésből a legnagyobb presztízsű is egy borlovagrendhez, a Tokaji Borlovagrendhez kötődik. A 2012-ben teljesen megújult szervezet működése második évében rendezte az első Nagy Tokaji Borárverést: a többnapos borkóstolókkal, szakmai programokkal tarkított aukciókon mindenkor kizárólag kereskedelmi forgalomba nem került különleges tételekre lehetett licitálni. Már az első alkalommal 20 millió forint folyt be, ezt a borvidék értékeinek megőrzésére fordították. Nagy Tokaji Borárverésből – egyelőre – 2018-ban zajlott az utolsó, de a Tokaji Borlovagrend azóta sem tétlenkedik: továbbra is számos programot szerveznek, de elkészítettek egy látványos imázsfilmet a tokaji aszúról is.

 

 

Nem az Európai Borlovagrend Hungária Konzulátusa és a Tokaji Borlovagrend az egyetlen magyar borrend. Nem meglepő módon, az első hazai megszületésénél is ott bábáskodtak az „alapító atyák”: 1976-ban francia idegenforgalmi szakemberek magyar borokat kóstolva vetették fel, az idegenforgalmat színesítendő érdemes lenne nálunk is borrendeket létrehozni. A Pax Corporis (Test békéje) borrend gourmet vacsorával, néptáncosokkal egybekötött „keresztelőjére” a Bajai Állami Gazdaság vaskúti kombinátjában került sor. A Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége ma 49 tagszervezetet számlál, és természetesen az ő kötelékükön kívül is működnek további rendek.

A modern kori borrendek általában valamilyen tematika mentén jönnek létre. A 2011-ben alapított Szent György Borrend például az egykori budai szőlőskertek emlékének gondozására alakult. Székhelyük stílszerűen a várbeli Szent György fogadó, ahol két a filoxéravészt túlélt bakator tőke utal az egykor itt virágzó borkultúrára. A 2004-ben létrehozott Pannónia Női Borrend A Magyar Borászatért Egyesületben 14 hölgy dolgozik a magyar borok, borrégiók népszerűsítésén. Boresteket, gálavacsorákat, konferenciákat szerveznek, minden évben díszvacsorát adnak az „Év Bortermelője” tiszteletére, emellett szintén indítanak jótékonysági akciókat: 2012-ben például borárverésükön 20 ezer eurót gyűjtöttek a szlovákiai Krasznahorka várának felújításához.

 

 

Fotók: Tokaji Borlovagrend www.tokajiborlovagrend.hu