2021 május 05. / Katona CsabaURL másolásaFacebook megosztásTwitter megosztás

Buda és a borok a középkorban

A mai Budapest szűkebben vagy tágabban értelmezett környéke bővelkedik jó bort adó területekben, gondoljunk csak Etyekre vagy Mórra, Neszmélyre. S bár a honfoglalás óta rengeteg változás történt, nehezen vitatható, hogy a szőlőművelés Magyarországon nem pusztán egyik ága a földművelésnek, hanem mélyebb kulturális funkcióval rendelkezik.

Az Árpád-korban a szőlő- és bortermelés gyorsan vált fontos gazdasági tényezővé. A ma már bizonyosan (okkal) visszatetszést keltő erdőirtások segítették elő, hogy a királyi és egyházi földeken minél több szőlő teremjen. E művelési ágnak a meglétére az első okleveles emlék II. Géza király korából, a 12. századból maradt fent. A budai szőlőművelést és bortermelést pedig elsősorban a polgárság alapozta meg, a nemesi és polgári réteg is fontos szerepet tulajdonított a szőlőnek.

A borfogyasztás általános volt, hiszen vezetéses víz híján, amire még évszázadokat kellett várni, a víz fogyasztása patakból, folyóból, de kútból is, melegágya volt a fertőzéseknek.

A magyar borászatot jelentős mértékben segítette, hogy kiváló szakismerettel rendelkező betelepülők, azaz hospesek (bajorok, vallonok, itáliaiak, frankok stb.) érkeztek folyamatosan az országba.

Borkészítés a középkorban (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bor%C3%A1szat)

Amellett, hogy sokan termeltek bort, annak távoli területeket is érintő értékesítésével is foglalkoztak. A középkor legismertebb magyarországi bora a mára elfeledett szerémi volt, ezt a 13. századtól sok helyre szállították. A fő kereskedelmi útvonal a Duna volt, mivel nagyobb mennyiségben csak hajón lehetett szállítani bármit, ezen kívül a szekerek álltak rendelkezésre. A borokat Budán és Esztergomon át szállították, de szekérre téve északabbra is eljutottak. A szalánkeméni vagy zenggi kereskedők sokszor személyesen szállították terméküket Budára, hiszen a város fontos felvevő piac volt, de a budai környéki borokra is volt igény máshol. Bártfa város számadáskönyvei nem véletlen őriztek meg baranyai, ruszti és budai borokról szóló feljegyzéseket. Korán létrejöttek a szőlőhegyi önkormányzatok is, a promontoriumok (gondoljunk csak a szőlészetéről, borászatáról és a pezsgőről ma is ismert Budafok „másik” nevére), 1271-ből van rájuk nézve adat. Az 1244-ig visszanyúló Budai Városi Jogkönyv pedig a borral kapcsolatos jogalkalmazás gyakorlatáról tanúskodik. Budáról a 16. század elejéről több bortizedjegyzék is fennmaradt.

Mivel a behajtás sokszor volt problémás, a történész szerencséjére az ezekkel kapcsolatos vitákról számos irat tanúskodik. 1450-ben például Hunyadi János, az ország kormányzója adott ki egy kötelező oklevelet, amelyben ígéretet tett arra, hogy a veszprémi püspökséget nem fogja akadályozni abban, hogy az őt illető budai bortizedet beszedje. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ha Hunyadi ilyen okmány kiadására kényszerült, az azt jelenti, hogy korábban volt precedens erre.

A budai borászat tanúja az is, hogy a vár alatt többszintes pincerendszer található, ezek szolgáltak a bor tárolására is. Az egykori kutak mélye számos tárgyat őrzött meg, amelyek véletlenül vagy másképp kerültek egykor a vízbe, így olyan edények, amik a borkultúrának is bizonyítékai. S aligha véletlen, hogy szőlőmagokra is bukkannak a régészek.

A korabeli budai borkultúra emléke Rothenburgi János diák „magyar nyelvmestere”, amely valamikor 1420 körül keletkezett. A német fiatalember a legfontosabb magyar szavakat és kifejezéseket jegyezte fel, amelyek mellé latinul vagy németül írat fel jelentésüket.

Több, e helyt nem idézhető szó mellett ezeket is felírta: „ette bart” (adj bort) és „wagane bor (vagyon-e bor).


Rothenburgi János magyar nyelvmestere - Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Rotenburgi_J%C3%A1nos_magyar_nyelvmestere 

A középkori budai borok Mátyás uralkodásáig fehérek voltak, ő viszont Franciaországból, nevezetesen Burgundiából és Champagne-ból való vörösbort adó fajtákat telepített Budára. A budai szőlők sorsa viszont, a város törökök általi, 1541. évi elfoglalása után erősen kérdéses, de például a világutazó Evlia Cselebi magasztalta a finom budai borokat, kitérve arra is, hogy a város határában mintegy 7000 tő szőlő található. Azzal pedig nehéz vitatkozni, hogy az oszmán birodalom katonái, vallásuk parancsa ellenére, előszeretettel fogyasztottak bort, sőt Andrásfalvy Bertalan arra is talált bizonyítékot, hogy a hódoltság idején honosodott meg a balkáni vörösborkultúra. Ez azonban már egy másik történet.

Evlia Cselebi ábrázolás - Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Evlija_Cselebi-%C3%BAt 

URL másolása Facebook megosztás Twitter megosztás
Lapozás vissza Lapozás előre

A hordó „kézjegye”

Elolvasom

Van okunk az optimizmusra

Elolvasom

Hello, kékfrankos, na, mi a stájsz?

Elolvasom

Nem cserélnék senkivel

Elolvasom
2019 - 2024 Bor.hu Minden jog fenntartva!
Spotify Facebook Youtube Instagram tiktok