Dűlőre jutunk? / 1. rész

A magyar szókincstárban a dűlő főnévként szerepel, jelentése mezsgye, határ, szántó, ekeforduló, dűlőföld, határrész. A dűlőre jutni kifejezés ilyen értelemben azt jelenti, hogy a szántóvető ember leért a terület aljára, vagyis kijutott a dűlőútra, tehát befejezte a tennivalót, a munkát. És nem utolsó sorban a dűlő fogalma a borvilág és borkészítés fontos eleme, mi több, csúcsa, így most ezt a témát járjuk körbe, mindjárt két fejezetben.

A mezőgazdaságban jól ismert tény, hogy egyes területek inkább kedveznek a kukoricának, mások a búzának. Van olyan vizenyős rét, ahol szinte semmi nem terem meg és van olyan békési fekete föld, amiben szinte minden. Miért lenne ez másként, ha a szőlőművelésre alkalmas területeket vizsgáljuk? Az ember eleinte - már amikor tudatosan nemesítette és telepítette a szőlőt, borkészítés céljából - minden alkalmasnak vélt területen kipróbálhatta a szőlőültetést, már ahol nem kalászosokat termesztett, hiszen az evés mindig is fontosabb volt, mint az ivás. Így figyelhetett fel arra, hogy egyes helyeken korábban érik be a gyümölcs, míg máshol mindig lerohad a termés. Az első szőlőtermelő dűlők így alakulhattak ki.

Már a középkorban, Burgundiában a szerzetesek, akik egyébként szőlőt is műveltek és bort készítettek a termésből, a borokban is megfigyelték a különbségeket. Vagyis azt, hogy a különböző területekről származó szőlőből készült borok egészen eltérő jegyeket is mutathattak. Ezt követte az a logikus lépés, hogy a dűlőket nem egyszerűen megkülönböztették egymástól, hanem minőségi kategóriákba is sorolták. Így született meg a világ első dűlőklasszifikációja.

Fontos megjegyezni, hogy a dűlők besorolása nagyon sok mindentől függ. Burgundiában már régóta viszonylag kevés szőlőfajtával dolgoznak, így nem kellett arra is figyelniük, hogy vajon melyik szőlőfajtának milyen dűlő lenne megfelelő. A modern borászatban a szőlőket alanyra oltják, az alanyok között pedig vannak mésztűrő fajták és olyanok is, amelyek mondjuk jobban bírják a vulkanikus kőzeteken kialakult talajokat, így a talajt ismerve kell meghozni az optimális döntést. A szőlőknél pedig klónokról is beszélhetünk, van például olyan cabernet sauvignon ami Bordeaux-ban szeptember végén érik, és van olyan, ami október végén. Van, aminek meg sem kottyannak a tavaszi fagyok, mert később van a rügyfakadás, illetve van, ami biztosan sok cukrot termel, vagyis magas lesz a potenciális alkohol a borban. Ha a szőlész tudja, hogy egy adott terület, egy dűlő miben jó, akkor azt is tudja, hogy oda milyen szőlőfajtát, klónt vagy alanyt érdemes telepíteni.

Itthon a dűlők kapcsán leggyakrabban Tokaj-Hegyalja kerül szóba. Való igaz, hogy ott már az 1700-as évek elején megszületett egy dűlőbesorolás, ami egyébként napjainkig vitákat gerjeszt. Legfőképpen azért, mert nem maradt fenn hozzá a használati utasítás. Tokajban egy dűlő lehet azért első osztályú, mert alacsonyabban van, medence formájú és éppen ezért minden évben nagy biztonsággal aszúsodik a szőlő. De akár azért is, mert magasan van, szikár, köves talajon, olyan helyen, ahol mindig jár a szél, vagyis szinte soha nincs aszú, de tökéletes száraz borokat lehet készíteni.

Nem véletlen, hogy ha dűlőkről beszélünk, Tokaj az elsők között jut eszünkbe.

 

A dűlők elnevezése is megér egy misét! A dűlők gyakran egy tulajdonosról kapják a nevüket, máskor egy családi perpatvarról vagy pereskedésről, nem véletlen, hogy minden borvidékünkön találunk Peres nevű dűlőt! Az is előfordult, hogy a dűlő kinézete szolgáltatta a nevet, gondoljunk csak a Villányi borvidék ikonikus dűlőjére, a Kopárra. Máskor pedig az egykori tulajdonos neve az évszázadok alatt más szóvá alakult, így lett - ha lehet hinni a kutatásoknak - a Tolcsva és Erdőbénye között elterülő egyik dűlő neve Narancsi az eredeti Arantxa névből. Arantxa egy középkori baszk származású nemes lehetett, akinek ott volt szőlője, de miután a család kihalt, a népnyelv nem az eredeti alakot őrizte meg, hanem módosította valami olyanra, aminek szerinte értelme volt.

Az Ördögárok csak egy Villlány nevezetes dűlői közül.

 

A lényeg az, hogy egy dűlős bor, ami ugyebár azt jelenti, hogy a borhoz a szőlőt kizárólag a nevesített dűlőből szüretelték, egyáltalán nem jelent minőségi kategóriát. Sokkal inkább azt, hogy az adott bor a borász szerint különbözik a többi borától és ha odafigyelünk, ezeket a különbségeket mi is észrevehetjük!