Egy borverseny, amelyen csak nők bírálnak

Amikor szóba kerülnek a borexport szempontjából jelentős célországok, egyre többször merül fel Japán neve, nem véletlenül. A közel 125 millió lakosú ország konyhája világhírű, a gasztronómiai kontextusban pedig a bor-étel harmónia kialakítása egyre nagyobb szerepet kap. Ebben kiemelkedő jelentőségű az a japán rendezésű, nemzetközi Sakura borverseny, amelyen csak nők bírálnak. Az ötletgazda, Yumi Tanabe válaszolt a kérdéseinkre.

Hogyan indult a boros pályafutása?

Hokkaidóban születtem, ahol édesapám 1963-ban alapította meg a saját borászatát – akkoriban az ágazat itthon még eléggé gyerekcipőben járt, engem viszont már kiskoromtól körülvett a bor. A tokiói Tsuda Egyetemen tanultam matematikát, ezt követően pedig New Yorkban, a Cornellen képeztem magam tovább a borok és a párlatok világában. Hazaköltöztem, és 1986-ban Wine & Wine Culture néven saját céget alapítottam, illetve elindítottam egy boriskolát is. Mindig is az volt a célom, hogy a bor szeretetét minél több embernek átadjam, és hogy hazai szakembereket neveljek ki az ágazat számára, mivel a világban járva azt tapasztaltam, hogy ez elengedhetetlen a borkultúra kialakításához. Amikor ebbe az egészbe belekezdtem, Japánban még nem létezett szakirodalom a témában, így 1994-ben saját boros könyvet írtam, amelyet azóta is minden évben aktualizálok. Munkásságomat 2009-ben a francia állam L’Ordre du Mérite Agricole érdemrenddel honorálta, majd 2023-ban megkaptam ennek a következő fokozatát, az Officier-t.

Yumi Tanabe

Hogyan kapcsolódik ehhez az életúthoz a Sakura borverseny?

Ezt a borversenyt 2014-ben keltettem életre. Bő húszéves oktatói pályafutásom tapasztalatai azt mutatták, hogy egyre nagyobb lett Japánban a bor iránti nyitottság – évről évre többen jelentkeztek a képzésekre. A szakmában dolgozó, képzett sommelier-k száma nálunk jelenleg meghaladja a 20 ezret, és ennek a fele nő. Ugyanakkor azt láttam, hogy hiányzik a kapcsolati háló, illetve hogy a nők sokkal ritkábban töltenek be vezetői pozíciót, az ő körükben inkább az asszisztensi munkakör volt a jellemző. Úgy gondoltam, hogy ezen érdemes változtatni, és lehetőséget kell adni a nőknek, hogy ők is kiteljesedhessenek a szakmájukban.

Persze lehet ebben a témakörben fórumokat szervezni, de kétségeim vannak afelől, hogy egy ilyen esemény valóban előremutató, és nem csak egy összejövetel, ahol a résztvevők az elégedetlenségüket osztják meg egymással. Több innovatív ötlet is felmerült bennem, és végül ennek az eredménye lett a Sakura borverseny, amelyen kizárólag nők bírálnak. Úgy gondoltam, hogy ha ilyen módon sikerül bevonni a sommelier nőket a borvilágba, az várhatóan kedvező hatással lesz majd az iparág egészének hazai fejlődésére is.

Milyen üzenetet hordoz önmagában egy ilyen borverseny?

A japán konyha ízvilága rendkívül egyedi, mindamellett köztudott, hogy az ételeinket nem mindig könnyű borral párosítani. Köszönhetően a japán gasztronómiát gyakran jellemző umami íznek, az itteni nők ízérzékelése rendkívül fejlett és kifinomult, így hajlamosak olyan tételeket előnyben részesíteni, amelyek elegánsak, és emellett jól harmonizálnak a mi ételeinkkel is. Ha pedig a vásárló kosarába olyan bor kerül, amelyet egy nőkből álló zsűri – amelynek tagjai jól ismerik a japán konyha fogásait – Sakura-díjjal tüntetett ki, egy lépéssel máris közelebb van ahhoz, hogy úgy érezze, jól választott. Ebből kifolyólag a Sakura-díjnak marketingereje van, illetve azt is jelentheti, hogy az itteni eladások megugranak – ezt a japán borok megítélésén is jól látjuk. Mostanra eljutottunk oda, hogy az üzletek külön részleget tartanak fenn a díjnyertes tételeknek, és borvásárokat is szerveznek. Mindez természetesen jótékony hatással van az eladási mutatókra. Úgy tapasztaljuk, hogy a vevők is egyre inkább hajlamosak többet költeni egy palack borra.

Az évek alatt hogyan fejlődött a borverseny?

Eddig 13 alkalommal tartottuk meg, és a jelentőségét jól reprezentálja, hogy mostanra jellemzően évi több mint 4 ezer mintát kapunk.

Ha egy olyan kevésbé ismert állam, mint, mondjuk, Magyarország borait szeretnénk bevezetni a köztudatba Japánban, akkor mit érdemes hangsúlyozni? Mi a fontos a fogyasztónak: a címke, a történet vagy valami más?

Nehéz erre egyértelmű választ megfogalmazni. Volt idő, hogy a francia és az olasz borok teljesen ismeretlennek számítottak Japánban, a kitartó marketingtevékenység viszont mostanra meghozta a gyümölcsét. Fontos a dizájn és a történetmesélés is, de első lépésként mindenképpen azt mondanám, hogy a szakma edukálása kiemelkedő jelentőségű. Különösen igaz ez, ha azt nézzük, hogy Magyarország nem annyira népszerű turisztikai úti cél, mint például Francia- vagy Olaszország.

Ott kell legyenek a borok a polcokon, amihez az ágazati szakembereken keresztül vezet az út – ehhez pedig idő és megfelelő anyagi erőforrás is szükséges. Több, kifejezetten kereskedőket, importőröket és sommelier-ket célzó mesterkurzusra lenne szükség ahhoz, hogy a magyar borok ismertsége növekedjen. Ha az importot nézzük, akkor elmondható, hogy összesen 30 ezer liter magyar bor van jelen Japánban, ami a chilei borok mennyiségének csupán az 1 százaléka. Meg lehet megpróbálkozni a Sakura borversennyel is, hiszen ha a magyar borok ott magas pontszámokat kapnak, az felkelti az importőrök figyelmét. Sajnos egyelőre kevés a magyar nevezés, ennek következtében pedig a tokaji borokon kívül nem igazán ismerik a fogyasztók a magyar tételeket.

Mi kell ahhoz, hogy egy bor kiemelkedő figyelemben részesüljön a japán fogyasztóknál?

Amellett, hogy a nők társadalmi szerepvállalása is egyre nagyobb, a fiatalok is szívesen költöznek a nagyvárosokba. Ennek következtében virágzik a vendéglátóipar, ami hozzájárul a borfogyasztás növekedéséhez. Ha a jövőbe tekintünk, akkor fontos állomás, hogy a borfogyasztás beépüljön a hétköznapokba, mert ma még leginkább csak a steak mellé kerül otthon bor a pohárba, az umami ízek mellé egyelőre nem igazán. A Sakura borversenyen kifejezetten ételpárosítással foglalkozunk: ebben a kategóriában is osztunk ki díjakat. Ezt a külföldi nevezőink nagyra értékelik, hiszen egy ilyen díj segíti a tételeik megismertetését a fogyasztókkal is.

A magyar borokhoz milyen japán fogások passzolhatnak leginkább?

A töltött káposzta, a pirospaprikás ételek és a pörköltek világa nem áll távol a japán ízléstől, így a száraz furmintok, a bikavérek vagy éppen a Villányi Franc-ok könnyen beépíthetőek a japán fogyasztók hétköznapjaiba.

Az Osaka Expón a Magyar Bormarketing Ügynökséggel együttműködésben sor kerül jó néhány magyar vonatkozású programra is. Mire számíthat a közönség?

Örülök ennek az együttműködésnek, különösen annak fényében, hogy Magyarországon sok női borász van, ez erőteljes üzenetet közvetít a japán borágazatban dolgozó nők számára. Mindenekelőtt a Sakura borversenyen és egyéb rendezvényeken, kereskedelmi együttműködéseken keresztül szeretném a magyar borokat promotálni. Tartunk egy kerekasztal-beszélgetést három kiváló női borásszal, emellett a Magyar Pavilonban díjazott magyar borokat mutatunk be a Sakura Japan Women’s Wine Awards versenyről szóló mesterkurzuson. Ezek a borok végig elérhetőek, kóstolhatók lesznek a kiállítói asztalunknál a Wines of Hungary programok során, június 5–7-én.

Milyen személyes emlékei vannak a magyar borokról?

A rendszerváltás előtt, amikor először kóstoltam tokaji aszút, még csak a Royal Tokaji volt elérhető nálunk – a mai napig is tisztán emlékszem, mennyire megérintett az aszú botritiszes karaktere. Később megismertem Villány és Badacsony borait, kóstoltam bikavéreket – mindig is szerettem azt a fajta eleganciát és harmóniát, amelyet ezek a tételek hordoznak. Különösen maradandó emlékeim vannak a paprikaalapú, szaftos ételek és ezen borok párosításának tökéletes összhangjáról.

További részletek a programról a képre kattintva érhetőek el.

Borítókép és fotók: Yumi Tanabe, EXPO 2025 Magyarország